Harangszó, 1927
1927-11-20 / 47. szám
» 402 s azon belül is főkép az egy ugyanazon hitvallási alapon állók közösségében, így evangéliumi egyházunkban is, akadálytalanul a legfőbb ható, alkotó és gyarapító erővé lennie! Püspöki egyházlátogatás Nógrádban. Kiss István a dunininneni evang. egyházkerület püspOke folyó évi október hó 28-tól november hó 1-ig bezárólag, meglátogatta az ósagárdi, bánki, felsőpetényi és legéndi evang. anyaegyházakat. Kíséretében voltak Okolicsányi Gyula egyház- megyei felügyelő, Mihalovics Samu főesperes, Meskó Károly egyházmegyei főjegyző, Kirchner Rezső püspöki titkár. A püspököt Vác állomásán fogadta Simon József pénzügyi főtanácsos, az ősagárdi egyház felügyelője. Nógrád megye határán Mihalovics Samu üdvözölte a főpásztort, majd dr. Hetényi Rezső tb. főszolgabíró a járás nevében köszöntötte. Innen autón és fogatokon utaztak Ősagárdra, ahol a diadalkapunál Horeczky Aladár lelkész és Horeczky Melinda várták csokorral és nagy szeretettel üdvözölték a püspököt. A fő- pásztor még aznap megvizsgálta a temetőt és az egyházi épületeket, este az iskolában tartotta meg a formális visitatiót a presbitérium részvételével. Október 29-én a templomban ünnepi istentisztelet volt s ennek keretében a helyi lelkész prédikált, a püspök pedig buzdító szózatot intézett a templomot zsúfolásig betöltő hívekhez. Az istentisztelet után díszközgyűlés volt. A délutáni órákban a paróchián fogadta a püspök az üdvözlő küldöttségeket, élükön Krause István községi jegyzővel. Délután 4-kor indult a püspök autón, oldalán az ősagárdi lelkésszel Bánkra. A határon várta őt a bánki presbitérium élén Rákóczy István egyházfelügyelő s szívből Hagyjad az ürra a te utadat. Irta: Szende Ernő. 13 A borzalom kiáltása hagyta el az ajkát. A bevert patkószegek ott éktelenkedtek a körmök alatt. Gábor megszólalt. Ugy-e, elborzadsz István? Látod, én már nem érzek semmi testi fájdalmat. Egész testem zsibong, mint a mikor elzsibbad az ember lába, vagy keze. Ilyenkor vágni is lehetne, az nem fáj. Hát nekem sem fáj már semmim. Palásthy sírva fakadt. — Szegény, szegény jó öcsém. — Ne sajnálj István. Ismétlem, már nem fáj semmi. De valamikor irtóztatón fájt 8 akkor ordíthattam el azt a hazugságot, hogy pénzt vettem át Radványszkytől. Pedig hat ez nem igaz, azt tudod te is, hiszen alig is ismertem őt. S ahogy visszanyertem eszméletemet, azonnal visszavontam ezt az állítást. Hiába volt. Szentiványi elém tárta a vallomásomat s követelte, Írjam alá. Megtagadtam. Az igaz, írni úgy sem tudtam volna, a kezem nyomorék lett. Akkor azt akarta, tegyek egy keresztet oda. Azt is megtagadtam. Akkor ő maga tette azt oda és kijelentette, hogy Radványszkyt fURANGSXÖ. jövő szavakkal üdvözölte az ősz föpásztort. A diadalkapunál Zatkalik Károly bánki lelkész fogadta a község lakosainak apraja- nagyja jelenlétében. Azután bevonultak a vendégek a lelkészlakra, majd az előirt sorrendben megvisitálta a püspök a temetőt stb. Másnap, október 30-án nagy közönség jelenlétében folyt le az ünnepi istentisztelet, melyen a helyi lelkész a szószékről, a főpásztor az oltár mellől hirdette Isten szent igéjét. Kettős ünnepe volt ez a nap Bánk lakosainak. Ez alkalommal avatta fel a főpásztor a templom falába elhelyezatt, Uzsák József körjegyző buzgólkodása folytán a község által adományozott hősök márvány emléktábláját, melybe a háborúban elesett 18 hősi halott neve van bevésve. Az ünnepélyen négy- hangú szólam énekelt, akiket Gáspár István kántoitanitó oktatott be. Az emléktábla gondozását a püspök a község jegyzőjére bízta, aki azt el is vállalta. Majd újra a templomba vonultak a hívek, ahol megtartották a díszközgyűlést. Ezután a paróchián ebéd volt, melynek folyamán a püspök lelkes felköszöntőt mondott a kormányzóra. A templomban és a díszebéden ott láttuk a környékbeli intelligenciának legelőkelőbbjeit Délután 3-kor indult a püspök kíséretével Felsőpeténybe. A hatóság képviseletében kisérték Baranyi Tibor és Hetényi Rezső járási főszolgabirák is. Felsőpetényben a diadalkapunál Kovács Pál körjegyző a község nevében üdvözölte a püspököt, a lelkészlak előtt pedig a presbiterekkel Lombos A. János lelkész. A visitatió itt is a legnagyobb rendben folyt le. Éjszakára a visitáló bizottság Prónay György felsőpetényi egyházfelügyelő, romhánvHlöldbirtoko3 vendége volt. Okt. 31-én, a reformáció 410. emléknapján, ünnepi istentisztelet volt a templomban, ahol Kiss István püspököt rendkívül meleg ünneplésben részesítették a közgyű'é- sen a petényi egyházhivek, mint a falú szülöttjét, akire büszkén tekintenek mindnyájan. Helyükről felállva adtak kifejezést ragaszkodásuknak és iránta való szerete- tüknek. A paróchián lefolyt díszebéd után, melyen jelen voltak Alinássy gróf, Prónay ezek alapján elfogják és halálra ítélik. Szerettem volna összetörni ezt a bitangot, de hát mozdúlni sem bírtam. Egy éjjel bejött hozzám a fiatal Radványszky. Meg akart szöktetni. De már késő volt. Akkorra már agyonkinoztak, még moccanni sem bírtam. Akkor mondtam meg neki, hogy hallatlan kínzásokkal mily vallomást csikartak ki tőlem atyja ellen. Szegény ember, csaknem összeroskadt előttem. S ő mégis megbocsátott. Pedig tudta, hogy apja élete már egy tapló gombát sem ér. Akit ide behoznak, az már csak a vérpadra megy. Az az utolsó útja. És ő mégis megbocsátott. Megcsókolt. Akkor szökött ki utoljára a könny a szememből s ö azt is lecsókolta. Oh áldani fogom utolsó leheletemig az ő nemes jóságát, az ő nagylelkűségét, az ö nagy-nagy igazságérzetét 1 Most hát könnyen halok meg. Nyugodt a lelkem, nyugodtan várom az utolsó napot. Palásthy átölelte Gábort és csókolta, ahol csak érte. — Te édes, te drága jó öcsém. Istenem, miért is sújtasz ily nagyon minket? — Nyugodj meg bátyám az ő szent akaratában. Hiszen te hirdeted ezt, hát légy nyugodt még akkor is, amikor az öcsédről van szó. Csak egyre kérlek még. Szeretnék az Úr vacsorájával élni. Láss el november 20 György stb., a gyönyörűen felvirágozott autókon utazott a visitationális bizottság Legéndre. A püspököt itt is mint az egész körútja alatt dr. Fúria Károly rétsági tiszti főorvos sajátkezüleg vezetett autóján vitte. Legénden is nagyon meleg fogadtatásban részesítették a püspököt. A szépen díszített diadalkapunál Koháry Géza körjegyző szívélyes szavakkal üdvözölte. Azután Kaján Sárika a leányok nevében nyújtott át virágcsokrot a főpásztornak. A templom előtt Oltmár Béla lelkész szép beszéddel fogadta. Azután lefolyt a cano- nica visitátió. Másnap, november 1-én a délelőtti istentisztelet után, melyen a helyi lelkész a szószékről, a főpásztor az oltárnál tartott magas szárnyalásu beszédet, a díszközgyűlésen legmagasabb megelégedését fejezte ki az egyházak rendje és búzgó hitélete, a lelkészek, tanítók, egyház- felügyelők és presbiterek működése felett, az egyházmegye vezetőségének és a főjegyzőnek pedig szakszerű és odaadó munkájukért, fáradozásukért köszönetét fejezte ki. Az egyházlátogató körúton az istentiszteletek magyar nyelven folytak s mindenütt a Hymnusszal végződtek. Úgy az egyház hívek, mint a politikai hatóságok nagy körültekintéssel, magyar vendégszeretettel látták a visitáló főpásztort. Legénden a Srecker, Koncsek és báró Fűnkéi családok segítették az egyházközség vezetőségét a látogatással járó munka elvégzésében. November hó 1-én a délutáni vonattal utazott a püspök székhelyére azzal a boldog érzéssel, hogy a nógrádi ev. egyházmegye megvisitált paróchiái úgy a magyar haza, mint a hitélet szempontjából kitűnő kezekben vannak 1 Az 1928-ik évi képes LUTHER-NAPTÁR kapható miaden lelkész s tanítói hivatalban. Ára 1 pengő 60 fillér. engem az utolsó földi utravalóval, hadd mehessek tisztán az én mennyei atyámhoz. S ha Karaffa téged nem bocsátana ide, küldj mást, .akárkit. Te pedig maradj itt Eperjesen. Úgy mondta a porkoláb, amint megjön az ítélet jóváhagyása Bécsből, azonnal végrehajtják. Alig pár napról lehet szó. Hát maradj addig itt Hadd tudjam, hogy itt vagy a közelemben, hogy csak ez az épület választ el tőled. Járj néha errefelé, mert ide be már úgysem eresztenek többé s hidd el, én érezni fogom a te kö- zelléted. S az oly jól fog esni. S aztán még valamit Ha kivégeztek, temess el. Szedd össze tagjaimat és tetess az édes honi földbe. Almom édesebb lesz s boldogan fogom várni a feltámadás nagy napját. Ugy-e, megígéred István? Palásthy a zokogástól alig bírt szóhoz jutni. — Mindent megteszek Gábor, mindent. Köszönöm édes testvér. Forró csókban forrt össze a két férfi ajka. A porkoláb beszólt. — Menjünk uram. Az idő lejárt. Még egy csők, aztán még egy és még egy, az utolsó és az ajtó rácsukódott a fogolyra ... Apr. 2-a volt.
