Harangszó, 1927
1927-11-20 / 47. szám
XVIII. évfolyam. 47. szám. Alapított« KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: I Duiittll LiUor-SiOTetiéi. Is Onxigoa Lntlior-SiÖTet- ■ég UratalM lapja. KMratok, slőfUetésl dijak ét reklámadók a HARAMÜSZŐ aserksastd- kiadóhivatalának Saontgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkin is tanító. MooJelenlt minden vasárnap. A jövőbe ha né» szemünk, ködbe borül utunk, Csak Te tudod jó Istenünk, hova s meddig jutunk. SsarkaasM-kladi hivatal: IZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. nókkladihlvatal „Lulher-TArsaság* kőnyv- kareaktdiae Badapeat, VHL, Saentklrályl-u. fl/a. 1 „HARANÖSZ0“ alőflsetial int: negyedévre 1 P 28 f (18.000 korona). Filivre 2 P iO 1 (80.000 K). Csoportos küldiasel lOVe-oa kedvexminy. Amerikába egén ívre 1 dollár; n utódállamokba V« évre 1 P 601 (20.000 K). Drágagyöngy-vásár. Filippi 1. 3.8. „Kárnak ítélek mindent az én Uram Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárbaveszni hagytam.“ jó keresztyén egy olyan kereskedő, aki mindent odaad egyetlen drágagyöngyért. . . Pál apostol ilyen kereskedő és ilyen keresztyén volt. Az a drágagyöngy pedig, akiért mindent odaadott, nem volt más, mint a megfeszített Ür Jézus Krisztus!... Zinzendorf egyszer így nyilatkozott: „Egyetlen szenvedélyem van, a Krisztus bírása! . . .“ Pál apostol felkiált: „Mindent szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem . . . “ Mindent I... a világ minden dicsőségét, minden nagyrabecsülését, minden kincsét, minden bölcseségét, és különösen minden igazságosságát!... Csakugyan mi volt mindez Pál apostol szemében a Krisztus ismeretének gazdagságához képest, amit ő mérhetetlen és felbecsülhetetlen kincsnek nevezett. Pál leszámolt magával, leszámolt a világgal és leszámolt a saját maga igazával. Hasonlít ő a kereskedőhöz, aki elindult igaz gyöngyöket keresni... és mikor megtalálta a legdrágábbat — ott a damaszkuszi úton — el- menvén, eladván mindenét meg- vevé azt... Aki keresztyén, annak legdrágább kincse ma is a Jézus Krisztus. Nem kincs a többi drágaság között, hanem egyetlen drágagyöngye, ami nélkül minden más értéktelen semmiség !... Aki keresztyén, annak legdrágább kincse a Jézus Krisztus, mint a tökéletes igazságosság, akihez hasonlítva minden mi erényünk és jó cselekedetünk csak olyan, mint a megtépett, pecsétes ruha a tiszta hó mellett! Krisztus minden kincsünk, örömünk, boldogságunk, aki nélkül minden földi szerencse elszálló pára és szétpattanó buborék !... Uram! taníts meg minket mindent odaadni... az igazi drágagyöngyért ! „Nem vakít múló kincs, Jézus, kívüled nincs Gyönyörűségem. Világ hiúsága, fénye, csillogása Nem kábít engem. A szeretet az egész világot átfogó és az egész emberiséget megváltó erő, az egyedüli elfogadható és általunk is megérthető forrása a létnek, eszköze és végcélja a te- remtettség boldogulásának. Saját énünk belső indításaiból valljuk, hogy mindazon érzelmek között, amelyeket az emberi szív magában hordoz, a legnemesebb kétségkívül a szeretet, mert a hit kötelezése nyomán: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat“ s a hitből táplálkozva vallásos érzéssé magasztosul. Magasabb világból származó szikra az, amelyet az Isten belénk lehelt lelke pattantott át az emberi szívbe. Az emberi szívnek ezen az Isten és az embertársak iránt való egymással ok és okozati összefüggésben álló szeretete nélkül bizonyára kétségbeesés és pusztulás lenne az embervilág sorsa, mert rajta épül fel az emberiség minden fokozatú közössége, család, állam, egyház egyaránt. A szeretet tehát alkotó és fenntartó erő, világot fenntartó hatalom, amely ha megroppan, nemcsak Szívemet, Jézus tőled A keresztnek gyalázatja, El nem szakíthatja. * . * Jézusom, szeretlek, De jaj, elfelejtlek Gyakran tégedet; Tenéked köszönöm, nyugalmam, Örömöm, Egyedül neked. Amidőn bajos időn Eltűn örömöm s vígságom, Te vagy bátorságom. Ámen. « hogy nem jöhet létre újabb, hanem összeroskad minden meglévő alkotás is. Hogy mennyire helytálló ez a megállapítás, azt legjobban a közelmúlt szomorú eseményei igazolják. Amikor ugyanis a népek és nemzetek viszonyából kikapcsolódott a szeretet s az önzés és gyűlölet lett abban uralkodóvá, elkövetkezett a romboló háború. Amikor pedig e kettő a győző vélt, féktelen, könyörtelen jogát léptette akcióba, megszülettek az új pusztító háborúk magvát magukban hordozó békediktátumok, melyeknek súlya alatt nyög és amelyeknek veszedelmétől retteg — bármily paradoxonnak hangozzék is — Európa jó része. Igazi béke tehát csak akkor lesz, amikor a szeretet ismét uralomra jut és szabadon fejtheti ki a maga erőit az egyesek és az egész emberiség boldogítására. Ha az egész emberiség életében ilyen döntő fontosságú szerep jut a szeretetnek, mennyivel inkább kell annak abban a közösségben, amely a szeretet vallását vallókat egyesíti: a keresztyén egyházban A szeretet. — Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőnek, az egyetemes közgyűlést megnyitó beszédéből. —
