Harangszó, 1927

1927-10-23 / 43. szám

372 HARANOSZO. 1*27. október 23 szenvedés lelkileg teljesen össze­törte. Teste elfáradt, de ha a ma­gyarságról és vallásáról tett bizony­ságot : ifjú tűz égett a szemében s a hangja lelkes és mindenkor lebilincselő volt. Magyarságáért hevülő lelke egy egységes nemzeti vallásban szerette volna tömöríteni nemzetét. Erről szól legutóbbi, Karácsonyi levél a katholikusokhoz című hatalmas kiáltványa. Halála székes körben mély részvétet keltett. Okt. 15-én, délután a Kerepesi- uti temető halottasházából kisérték utolsó útjára. Az egyházi gyász- szertartást Raffay Sándor bánya­kerületi püspök végezte. A püspök méltatta azokat a kiváló érdemeket, amelyeket Masznyik Endre a ma­gyar kultúra és a vallásirodalom terén szerzett. A temetésen meg­jelentek a magyar evangélikus társadalom és közélet kiválóságai. OLVASSUK A BIBLIÁTt A királyi menyegző. Okt. 24. A „Király* mindenkit hív. Máté 22.3 és 9. Jókat és gonoszokat, (10 v.) keresztyéneket és pogányokat egyaránt biv a király fiának menyegzőjére. Az egyiket az Írott törvény által, a másikat lelkiisme­retébe Írott isteni akarata által, a harma­dikat a megváltásnak örömhíre által. Váj­jon te észrevetted-e már ezek valamelyi­kében a hívogató királyi szót?' A törvény hatalma alatt állónak érzed-e még magad, vagy már felszabadhattál az evangélium hatalma által? A rettegés, a lelkiismereti furdalás, vagy a hálás szeretet hivogatott-e már közelebb Királyod és Atyád menyeg­zői asztalához, az örökélet üdvösségéhez ? 1 Okt. 25. A „Király" többször hív. Máté 22.3-4. Az a diszharmónia, amely a bűn­eset folytán Isten és az ember között tá­madt, jobban fáj magának Istennek, mint neked. Ő nem tud és nem akar abba bele­nyugodni, hogy az ő tékozló gyermeke tá­vol legyen tőle. Szünetlenül, karját kitárva Falun. Nem járhateR az eperába, Csendes Ris falumban laRem, A zöld erdő az én színházam, MadárRáR dalát hallgatom. Nincs nálunR mezi, panoráma, Az én mozim a Balaton, Ezer színt játszó tündérRépét Mindennap újra láthatom. ErintRezem egy szebb nilággal, abár rádióm nincs neRem, zent §item szárnyán messze szálleR, Az égig, §ezzád, Istenem 1 szentantalfai NAGY LAJOS. hívogat és vár haza téged. Elhívott a ke- resztség által, a konfirmáció által, az első biblia órád által, Igéjének szünetnélküii hirdetése által, neki átadott életek példája által, áldásainak bősége, vagy kezének os­torozása által. Megtapasztaltad e már ezt? Gondoltál-e már arra, hogy Istennek céljai vannak teveled is ? 1 Okt. 26, Szabadkozol ? Máté 22.5. Luk. 9.59—62. Sok sürgős dolgod miatt nem érsz reá elmenni, hallgatván a hivó szóra ? Előbb való a földiek keresése, mint az Is­ten országáé? (Máté 6.33) Nem vagy haj­landó lemondani tieidről, hogv magadévá lehessed a Krisztust? (Máté 19.29) Any- nyira mindegy volna« számodra az, hogy hol töltöd az örökkévalóságot, hogy semmi áldozatot sem akarnál érette hozni, sem­miről sem volnál miatta hajlandó lemon­dani? Hisz Királyod mindenért szárannyit igér, amit csak érette eldobsz magsdtói 1 Kevés volna ez neked, vagy talán nem bí­zol a királyi sió igéretéb n? Ne légy üy botor és vakmerő ! Okt 27 Ellenszegülsz ? Máté 22. c. Nem csak közömbös vagy csupán a Király hívogató szavával szemben, hanem már el is Ígér­keztél volna az ő ős ellenségének, a Sátán­nak vendégségébe? Drágábbak neked azok az értékek, amelyeket e világ fejedelme csillogtat meg szemed előtt, mint azok, amelyeket Királyod már elkészített lelked számára fiának menyegzőjére? Olyan gör­csösen ragaszkodói sátáni uradhoz, hogy megveted és bántalmazod a Király hívogató szolgáit ? A téged sóvárgó szeretettel hívo­gató Krisztus (Máté 11.28.) szabadságod elrablójának tűnik előtted? Ne feledd, hogy akkor vagy legszabadabb, ha őt szolgálod 8 akkor vagy a legnagyobb rabszolga, a bűnnek foglya, ha magadat az ő szerelme alól szabaddá tenni igyekszel. Okt. 28. A „Farizeus“ ruhájában mégy oda ? Máté 22. u. Lukács 18.11—12 Meg mernéd kísérelni arra hivatkozni a Király előtt, hogy neked már vannak: „érdemeid“, melyek alapján helyet követelhetsz a me­nyegzői lakomán?! Azt mernéd állítani, hogy neked nincs szükséged Krisztusod váltság halálára, te magad is meg tudod szerezni önerődből üdvösségedet?! Meg­vetnéd Isten ingyen való kegyeimének aján­dékát s arra hivatkoznál előtte, mit tettél te?! Alázd meg magad s lásd meg, mit tett éretted s helyetted a Krisztusi Okt. 29. A „Lázár“ rongyaival próbál­kozol ? Máté 22.11—13. Azt gondolod, hogy a szenvedés és nyomorúság már érdeme­sít az Isten országára, a menyegzői lako­mán való részvételre ? Vess számot magad­dal, Krisztusodért következett-e reéd a nyomorúság, vagy talán inkább Önhibádból 1 Oza volt törvénykezésed (ill Mózes 26. 15—33.), kevélységed (Hóseás 5.5.), Istentől való elpártolásod (V. Mózes 31. ie—17.), megátalkodottságod (Róm.2.5) Ne remény­kedj azért, hogy a Krisztusban vetett hit nélkül, csupán e világi nyomorúságodért nyerhetsz örök életet, frök üdvösséget. Okt. 39. Fogadd el a „Király“ ajándék ruháját! Máté 22.12. Egyetlen illő és méltó öltözék van, amelyben leühetsr a királyfi menyejzői asztalához. Az, amelyet ott fon­tak a golgothai úton, ott siőttek a szenve­dések keresztjén, ott varrtak számodra nagypéntek delén. Semmi más nem tesz méltóvá az örök élet üdvösségére, egyedül a Krisztus érdeme, az ő megváltói halála. Ezt pedig semmi árért meg nem vásárol­hatod, ezt ingyen kegyelemből adja Isten azoknak, akik készek is azt tőle elfogadni, akik tehát hisznek az ő egyszülött Piában, a Jézus Krisztusban úgy, mint életük Urá­ban, lelkűk megváltójában. Ezek közé tar­tozol-e már te ÍS?1 Abnffy Gyalft. Malmot a Harangozó lentartására! Radványszky egy lökéssel talpra ugrott. Megkövültén nézett Gáborra. Szentül azt hitte, hogy az hirtelen megtébolyodott. A sok szenvedés, a rettentő kínok elvették a józan eszét. A fogoly észrevette a szánakozó tekin­tetet. — Ne gondold, hogy megőrültem, ámbár jótétemény volna az nekem. Amit mondok, az igaz. Ahogy most látsz, azt annak kö­szönhetem, hogy nem akartam atyád ellen vallani. Nem is vallhattam, hiszen nem is tudok rá semmit s jóformán nem is Isme­rem, alig párszor láttam S mégis rávallot- tam. Azt kérdezték tőlem, igaz-e, hogy pénzt adott át ő nekem s én azt Zrínyi Ilonának vittem el Munkács várába? Ta­gadtam, hogy az nem igaz, minthogy nem is igaz. Akkor a kinpadra feszítettek s kezdték megnyújtani a testemet. Azt hittem, az eszemet vesztem. Közben tüzes vasat döfködtek belém, körmeim harapófogóval tépdesték, lábujjaim tele verték tüzes patkó­szegekkel, még most is ott vannak azok, megnézheted, ha akarod. Aztán újból nyúj­tottak s az agyamban iszonyú fájdalmat éreztem, úgy, hogy felordítottam; igaz, a pénzt átvettem. Eszméletemet elvesztettem s mire magamhoz tértem, itt feküdtem a helyemen. A biró hozta az irásí, hogy írjam alá, vagy keresztet tegyek a vallomásom alá. Megtagadtam s esküdöztem, hogy csak a végső kín kényszerített arra a szóra, amit most visszavonok, mert az hazugság. Hasz­talan volt minden. Szen iványi, a biró azt felelte, hogy mindez már nem változtat a dolgon. A keresztet odarajzolja ö s atyádért már reggel elkü denek, hogy elfogják. Ez történt tegnap éjjet. Azóta talán már el is fogták szegény atyádat. Borzasztó volt a fiúnak ezeket a szava­kat hallgatni. A szívét édes fájdalom járta á,t és rettentő érzés kelt tusára a lelkében. És Gáborra mégsem tudott neheztelni. Oda- borult rá, az ajkát rátapasztoita annak a szájára s egy hosszú csókot nyomott rá. — Nircs mit megbocsátanom Gábor. Amit kivettek belő’cd, azt a rettenetes testi fájdalmak mondatták veled, de a le'ked, a sziyed tiszta, mint a szinarany. Hát most megyek. Sietek atyámhoz, talán még nem lesz késő. Hát Isten veled. Odaborult még egyszer fáié je 8 újra megcsókolta. Ekkor észrevette, hogy Gáspár két sze­méből egy-egy könny buggyan elő. Az utolsók voltak talán ? Lecsókotta azokat is és azulán rettentő sejtelmektől gjötörten távozott. Odavánszorgott a parókiához. Felzör- gette Lioécy lelkészt. Rlviden elmondta a hallott dolgokat. Aztán hazament a szállá­sára. Óit átöltözködött és sietett a paripá­jához. Nyeregbe vetette magát s őrült vág- tatással indult meg Radvány felé--------­* ( Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents