Harangszó, 1927

1927-10-23 / 43. szám

1917. október 23 RARANQSZO. 371 nak, hogy az Isten által lefektetett örökérvényű tervek s utak meg­mászását tűzte ki célul, vagyis beleszól az Istennek kizárólagos jogaiba, ügyeibe; ez szüli a vallás- talanságot, a vallástalanság szét­rombolja a családi élet szentélyét s az ily beteg családokból álló nemzet gyenge, tehetetlen a bél­és külveszélyekkel szemben. A vallástalanság magában rejti a nemzeti élet bukását. E tény jelzi a kicsinyek s na­gyok számára az utat. Ezek a gon­dolatok kiáltanak felénk egy ár­tatlan gyermeknek, mintegy Isten által sugalt szavaiból. Teeuwissen amerikai lelkész előadása a magyarokról. Rev. S. Teeuwissen amerikai lelkész, a szi­bériai volt magyar hadifoglyok jól- tevője, vallásos estély keretében előadást tartott Debrecenben. Cson- kamagyarország sorsáról szólva, kijelentette, hogy a magyarokat külföldön kevesen ismerik. Az or­szág ellenségei mindent elkövetnek, hogy sok rossz hír kerüljön forga­lomba rólunk. Előadását így fejezte be: „A magyar zászló piros szine azt jelenti, hogy Jézus vére által eltörölhetjük a velünk történt igaz­ságtalanságokat, a fehér azt jelenti, hogy a minket ért gyalázatot le­moshatjuk magunkról, a zöld szín pedig azt, hogy törhetetlenül bíz­nunk kell a magyar jövőbeni“ Itt elhallgatott, mintha most a fogoly beszélne. Aztán újra rákezdte. — Mit? Hogy te ártatlan vagy és r.em félsz a haláltól ? Hogy hittel tűröd a kín­zásokat s majd eléri Isten keze a kínzó­dat ? No, hát ez hallatlan! Majd teszek róla, hogy újra kezelés alá kerti j s tudom Istenem, akkor nem fogsz ilyen fenhéjázó hangon beszélni 1 A porkoláb hallotta a dörgedelmes sza­vakat. — Úgy látszik emberére talált a fogoly. Ez nem mézes-mázaskodfk, hanem az ele­venére tapint. Hát úgy is kell neki 1 S azzal odább ment az ajtótól. Volt a közelben egy kőpad, arra leült s csendes bóbiskolásba kezdett. Elég későre járt már az idő. A barát odament az ajtóhoz. Halkan kinyitotta s kitekintett rajta. A porkolábot nem látta ott, hát betette az ajtót 8 visszament a fogolyhoz s halkan kezdett beszélni. — Figyelj rám Gábor, itt van István bátyád és itt van Etelka is, aki az én meny­asszonyom. Hát bizhatsz bennem, ha azt mondom, hogy a segítségedre jöttünk s ha másként nem megy, hát megszöktetünk akár most mindjárt is. Egy barát ruha van nálam. Azt magadra veszed s ketten me­Masznyik Endre dr. meghalt. Újból súlyos veszteség érte evan­gélikus anyaszentegyházunkat. Az élet és halál szabados Ura tragikus körülmények között váratlanul magához szólította Masznyik Endre dr. nyug. theológiai igazgatót, a magyar evangélikus theológusok egyik legkivállóbbikát, a jeles biblia fordítót. A hírneves tudós hirtelen halála annál tragikusabb jelentőségű, mert csak nemrég alakult Rákosi Jenő vezetésével országos bizottság, amely nagyarányú ünnepségeket készített elő Masznyiknak a közel­jövőben megtartandó hetvenéves születés és félszázados iró jubile­umára. A bizottság pompás emlék­albumot tervezett ez alkalomból, amely magasztaló szavakkal írja le Masznyik Endre egyéniségét. Masznyik életének főműve az Uj- testamentomnak magyar ' nyelvre való lefordítása, s ezt a munkát úgy a theológia, mint a költészet képviselői, a nagy biblafordítók, Heltai és Károli fordításaival állí­tották egysorba. Masznyik Endre 1857-ben szü­letett Tiszaföldváron és tanulmányai elvégzése után 1881-ben a Selmec­bányái evangélikus főgimnázium, majd egy év múlva a pozsonyi evangélikus theológia tanára, ké­sőbb pedig igazgatója lett. Tevé­keny részt vett a Magyar Protes­gyünk ki. A porkoláb alszik valahol a fo­lyosón. Nem veszi majd észre, ha velem innen kijösz. Azt fogja hinni, hogy másik fogolynál voltál 8 találkoztunk a folyosón. Hit békén elereszt És ha mégsem? Majd ellátom akkor a baját. De még az őrnek is Csak egyszer kint legyünk ebből az átkozott épületből. Kint lovak várnak ránk s mire észreveszik a hiányodat, bottal üthetik már a nyomodat. A fogoly érdektelenül hallgatta a beszé­det. Meg se moccant. Csak az ajka széle rángatódzott. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit. A barát odahajolt. — Nem lehet, nem lehet. Agyon kínoz­tak, agyon gyötörtek. Minden tagom törött, moccanni sem bírok. Hát akkor hogyan üljek lóra? Hogyan meneküljek? A barát szólni akart, de az nem engedte. — Engedd kibeszélnem magam. Mert maholnap a szó is kihal belőlem. Ha nem hiszed, amit mondtam, hát győződj meg róla. Émeld fel a rongyaim s meglátod a sebeim, hogy nincs egy tenyérnyi ép folt rajtam. Hát tégy le róla. S én sohse felej­tem ezt el neked. Az utolsó percemben is áldani foglak. De szeretném tudni a neve­det. Azt mondtad, az Etelka a menyasszo­nyod. Hát ki vagy te? táns Irodalmi Társaság megalapí­tásában, legnagyobb sikereit pedig egyháztudományi munkáival érte el. Közel harminc kötet könyvet irt és a reformáció négyszázados évfordulójára ő adta ki Luther Márton műveit és ugyancsak ő irta meg a nagy reformátor életrajzát is, ami megjelenésekor igen nagy feltűnést keltett. Legnagyobb mun­kája a biblia modern lefordítása volt. Dacára öreg korának, a leg­utóbbi időben is szorgalmasan dol­gozott, hogy nagy munkáját be­fejezze. Mint egykor a pozsonyi evan­gélikus theológia igazgatója, való­ságos evangélikus tudományos akadémiát szervezett maga körül Pozsonyban. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megalakításában is tevékeny részt vett. Korszakos alkotásai a theológiai szakirodalom terén: Pál apostol élete, a Római levélről Írott műve; továbbá az Evangélikus dogmatika, mely a másvallásu theológusok körében is feltűnő elismerést váltott ki. Jézus élete című műve mai napig pótol­hatatlan e nemben a magyar iro­dalomban. Egy kis könyvtárt töl- tenének meg a különböző helyeken megjelent dolgozatai és cikkei. A hittudományi vitairodalom terén hervadhatatlan érdemeket szerzett. Pozsonyból nyugalombavonulása után Ercsiben telepedett le. Élete utolsó éveiben sok csapás érte. Egyik fiát a harctéren vesztette el, a másikat ötévi szibériai borzalmas — Radványszky János vagyok. — A Radványszky György fia? — Az. A fogolyra iszonyú hatással volt az az egy szó. A szemei iszonyú félelemmel kezdtek forogni az üregeikben s az amúgy is torz arc még jobban eltorzult. Rettentő tusako­dás folyhatott az emberben s kétszeres volt a kin, hogy nem bírt annak kifolyást adni. Hát csak eltátotta a száját 8 egy rekedt hang hördült ki azon. — Legyek átkozott! Legyek átkozott 1 Radványszky odarogyott az ágy elé. Egész bensője reszketni kezdett. Nem tu­dott még semmit, de már is érezte, hogy amit meg fog tudni, az valami rettenetes lesz. Ajkai önkéntelenül is azt suttogták: — Ne átkozd magad. Ne átkozd. Annyit bűnhődtél, hogy nincs az a vétek, amit le nem vezekeltél volna. A fogoly felhördült. — Még az árulkodást is? Radványszky ismerte a család jellemét, hát egész nyugodtan felelte. — Még azt is. A fogoly arca rettentően eltorzult. Bor­zalmas volt ránézni. — Még akkor is, ha az árulást atyád ellen követtem el ?

Next

/
Thumbnails
Contents