Harangszó, 1927

1927-10-16 / 42. szám

XVttl. évfolyam.

Alapított«

KAPI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonol:

i Cilistül Lotber SsOTBtsía

lt OraxigM I.utber-SiSret- tég kitalálón lapja.

■Céliratok, slófisetósl dijak éa reklamációk a HAKAHGSZO sierkóssti- kladóhlvatalának Saentgotthárdra (Vasrm.) küldendők.

Előfizetést elfogad minden evang. lelkén és tanító.

Megjelenít minden vasárnap.

Készpénz! bérmentesítve.

Mi az Isten páncéljával övezzük derekunkat, Az igazság mellvasával védelmezzük magunkat.

42. szám.

Szarként«-kladóhlratal:

SZENTGOTTHARD. Vas vármegye.

nékkladöklratal .Luther-Táraasig" könyv- kereakedése Badapest,

VH!,, Saentklrályl-u. il/a.

A „HAttAJÍÖHZO“ elflflaetésl ára: negyedévre 1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P 401 (80.000 K). Csoportos küldéssel 10*/e-oa kedvezmény. Amerikába egén évre 1 dollár; ax utódállamokba V« évre 1 P 601 (20.000 K).

Senki, semmi el nem választ!

I. Korint. 1. 1.9. „Hü az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.“

I

sten elhívott, Isten meghívott minket!.. . Ez a kezdete Isten nagy jótéteményének; ez a legelső kő, mely lehelyeztetett az üdvösség csodálatos, szent épületénél! . . . Az Úr elhívott minket... Hova ?... Mire ? .. . Az ő Fiával, a Jézus Krisztussal való közösségre. Ez az ige pedig azt jelenti, hogy mi bűnös emberek résztveszünk a Krisztus szentségében; mi szegény, szomorú vándorok részesülünk az ő dicsőségéből; mi a halálnak martalékai, élünk a Krisztussal; mi alattvalók, vele együtt uralkodunk az örök életben. így hivattunk el a Jézus Krisztussal való közösségre. Minden hivő így szólhat Megváltójához: Te az enyém vagy, én a tied! A halál sem választhat el minket egymástól! . . .

De —! amíg itt a földön élünk, ellenséges hatalmak vesznek körül bennünket. Ellenséges hatalmak, amelyek reánk törve, el akarják rabolni égi koronánkat, ki akarnak szakítani a Krisztus közösségéből. Vigyázzunk hát minden pillanatban. A kikötő felé tartó hajót minden percben zátonyra kergetheti vad viharok ereje! . . . Az ördög és a világ sohsem alszik, folytonosan reánk leselkedik . . . Ám a test és világ nagy harcában milyen felemelő, vigasztaló ereje van ennek az igének: „Hű az Isteni“ . . . Ő mindent megtesz, mindent elkövet, hogy mi megtartassunk, győzedelmeskedjünk ! Kezünkbe adja megmaradásunk eszközeit. Oh, csak élnénk velük! — Ott az ige, mely élesebb minden kétélű fegyvernél — olvasd, hallgasd szorgalmasan. Ott van az erőt adó szentség — élj vele! Ott az imádság — naponként .szálljon könyörgésed ég felé! ... Es ott van előttünk a kereszt, a leghathatósabb bizonysága annak, hogy Isten meg akar bennünket menteni, tartani, meg akar erősíteni, hogy végre is bátran szembenézhessünk az utolsó ellenséggel, magával a halállal is, így szólván: Semmi sem szakaszthat el minket az Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban ! . . .

Áldassék az Úr, aki ad miné' künk diadalmat 1 . . .

„Jézus, Üdvözítőm él,

Vele együtt én is élek,

Szebb hazámban, Istennél,

Mért csüggednél bágyadt lélek ? Tagjait 6 nem hagyja,

Sőt mind magához vonja 1 * *

Hozzákötött engemet Szent reményem minden szála; * Hozzáfűzte lelkemet Sírig a hit és a hála.

Nem szakít el tőle már Sem élet, sem a halál!“

Amen. ,

Aki vet a testnek ...

Irta: Hering János.

M

em akarják megérteni az emberek, amit Jézus Krisztus egyháza már kétezer éve hirdet, hogy az anyagi javak, a pénz, csak eszköz, nem pedig végcél. Nem akarják belátni, hogy ha mindenestől odaadjuk magunkat a földnek, mint ahogyan a szenvedélyes kártyás minden vagyonát fölteszi egy lapra, akkor már nem mi uralkodunk a dolgokon, hanem a dolgok, az események, a véletlenek mirajtunk.

Büszkén szoktuk hangoztatni, hogy az ember a föld ura, koronázatlan királya, de ez csak szépen hangzó beszéd, üres fennhéjá- zás, mert ma — épen az anyagiak mindennél többre becsülése miatt — az ember a földnek és a világnak, az anyagnak rabszolgája.

S mikor aztán a világ cserben hagy és elveszítjük azt, amit mindennél többre becsülünk, akkor nem marad semmink. Üres lesz a zsebünk (a lelkünk már előbb is üres volt), az élet koldusaivá válunk (a lelkünk már előbb is koldus volt).

S ha aztán minden elveszett, amink volt, amit értékesnek tartottunk, amiért érdemes volt élnünk, akkor üres lesz az életünk, elvész a tartalma, elvész a célja: nem érdemes élni. Jöjjön a halál! Revolver, méreg, kötél, Duna vize!

Soha annyi öngyilkos nem volt, mint mostanában s mind azért, mert elvesztették azt, amit mindennél drágábbnak tartottak, vagy mert nem tudták elérni azt, amit mindennél drágábbnak tartottak, vagy mert nem tudták elérni azt, amit mindennél inkább kívántak. Az anyagi javakat.

Akármikor előfordul, hogy evangélikus nők és férfiak egy-egy gazdag házasságért elhagyják apáik hitét, vagy eladják születendő gyermekeik vallását.

A múltkor egy evang. férfi levelet írt a ... i kath. püspöknek, amelyben az állt, hogy kész áttérni,