Harangszó, 1927

1927-10-02 / 40. szám

XVIti. évfolyam Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a rsBártfjit Latlier-SxOTBtsig ti Omifoi Luthei-SiÖTet- tig klrataloa lapja. Késlratok. alóbaetial dijak éi reklamáoldk a HARA»ÜSZŐ aserkeasti- kladöhivatalának Siontgotthárdra (Vasrm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Készpénzzel bérmentesítve. Istenbe vetjük reménységünk, ö hajlékunk és menedékünk. 40. szám Ssorfcsesté-ldadóklYsbU: szentgotthArd. Vu vármegye. nőkkladőklratal .Luther-Térsaság • kBnjrr- kereskedése Badapest, m, Siontklrályl-u. il/a. A „HABAtieSZÖ“ előfizetési ára: negredérre 1 P 28 f (18.000 korona). • FéléTTS 2 P 401 (80.000 K). Csoportos küldéssel 10*/eoe kedvezmény. Am erikába egész érre 2 dollár ; az utődAllamokba V* évre 1 P 801 (20.000 K). Az erő forrása. Efezusi L 3 . is. »Adja meg néktek az ő dicsősége gazdag­ságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben.“ nli/í i erőnk nem segít rajtunk 1“ A i így énekel Luther, a nagy reformátor, az „Erős várunk“... hatalmas énekének egyik verssza­kában. Mi is sokszor elmondhat­juk ezt, érezve erőnk fogyatékos, töredékes voltát. És el is mondjuk, el is énekeljük, de azután mégsem keressük meg az igazi erő feltörő forrását, ezért törnek reánk a csüggedezésnek, a kétségbeesésnek keserves órái... Nehezen akarjuk megtanulni, hogy földi embernek sohasem szabad csak magára te­kinteni, s a maga erejére számí­tani 1 Meg kell keresnünk az erő igazi forrását, mely nem apad ki, nem szárad ki soha!... Ez az erőforrás pedig az Úr! „Legyetek erősek az Urban és az ő hatalmas erejében!“ — szól az apostol igaz beszéde..’. Naponként meríts eb­ből a csodálatos erőforrásból, az imádság, az ige, a sakramenlumok ... mind győződehnes erőnek a forrásai!.. .. Nem tapasztaltad még ?... Oh, mi fáradt, erőtlen emberek, akik annyiszor meglankadunk a hitben és a szeretetben, akiknek életkedve annyiszor összetörik a test és világ nagy harcában, akik­nek örvendezése siralommá lesz a gondok, szenvedések és szomorú­ságok nyomasztó súlya alatt — menjünk közelebb az Úrhoz az erőnek kiapadhatatlan forrásához. Hozzá emeljük fel tekintetünket, hozzá küldjük minden könyörgé­sünket, „akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul!“ így azután nem fáradnánk el soha. Mindig nyernénk megújító, friss erőket. Szemeinket függesszük arra a mennyi koronára, amely odafenn vár bennünket s amelyért érdemes itt alant kitartással, csüg- gedetlenül harcolni. Közben pedig sohse felejtsük, hogy ennek a világnak ellenségeskedése, hitet­lensége, mindez csak futó felhp, melynek elvonulása után az Úr dicsősége még nagyobb lesz, és fénylik mint a napragyogás borús idők után. Felfelé hát hitben, hittel. Köze­lebb az Úrhoz! Előre szent reménységgel. Feléd Berzsenyi Dánielnek, a „Fohász­kodás“ remekírójának családját erős szálak fűzik evang. egyházunkhoz. Berzsenyi Lajos esperes-lelkész volt Vadosfán (t 1813). Berzsenyi Mik­lós (t 1873) és dr. Berzsenyi Jenő a dunántúli egyházkerületnek vol­tak felügyelői, Berzsenyi Dezső és Sándor pedig a kemenesalji és so­mogyi egyházmegyékben viselték ugyanezt a tisztséget. Ifjabb dr. Berzsenyi Jenő ma is esperességi felügyelő Zalában. És említésre méltó, hogy Berzsenyi Miklós kér. felügyelő nővérei közül három volt derék, müveit papné: Eszter (Tur- csányi Gáborné) Tésen, Klára (Tóth Jánosné) Nemesdömölkön és Mária (Hering Jánosné) Kemeneshőgyé- szen. Miklósnak és nővéreinek Ber­zsenyi Gábor magasi ügyvéd és földbirtokos volt az édesatyja (f 1822), aki kilenc élő gyermeket (közlük Dénes árvaszéki elnököt is) nevelt fel egyházának és hazájá­ragyog égi koronánk fénye! így nem csüggedsz meg, nem ejt meg a kétség vándorutad kö­telességei között sohasem!... „Én lelkem, miért csüggedsz el? Van neked Istened Őt nem vesztheted el. Ki veszi el üdvösséged, A mennyet, amelyet Jézus szerzett néked ? * * * Krisztus vitéze nem remeg, Sötét éj, száz veszély Nem ijesztheti meg. Mennyben ragyog koronája, Bátran áll, bár halál Sújtson is le rája 1“ Ámen. < nak. (Az ilyenekre tekintsen Pezen- hoffer a nőtelen pap, ha egykével vádolja a protestánsokat!). Ennek a Berzsenyi Gábornak volt derék fia a kilenc testvér kö­zött Berzsenyi Lénárd, ki a katonai pályán kapitány, a szabadságharc­ban pedig honvédezredes volt, „Ritka szép jellemű ember“ — írja róla Vasmegye monográfusa. Mint műkedvelő festőművész sem volt az utolsó. A család több festmé­nyét őrzi. Október 6.-ikának szomorú al­kalmából ennek a vitéz katonának az aradi várból Miklós bátyjához, a kerületi felügyelőhöz írt búcsú­levelét közöljük. Az aradi tizenhá­rom már elvérzett. Hasonló halál várakozott reá is. Másnap, október 7-én kelt a levele. Hősi lélekkel néz elébe sorsának. A levél hű tükre halálraítélt szabadsághőseink lelki állapotának. Németül is írt Berzsenyi egy nyitott levelet, de ezeket a magyar sorokat két kis Berzsenyi Lénárd honvédezredes búcsúlevele Arad várából 1849 október 7. Közli: Payr Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents