Harangszó, 1927
1927-09-25 / 39. szám
1927. szeptember 25 HAKANOSZO. 339 Ileidiger holzkírcheni lelkész. Most ünnepelte 75 eves papi jubileumát. Heidiger 99 éves. A meghasonlott korok politikája is meghasonlásokat mutat — mondotta tovább Raffay püspök. Ennek a téves politikának tulajdoníthatjuk, hogy egyházunkat a kormány a felsó- házról szőlő törvényben történeti jogainak egy részétől megfosztotta. A keresztény egyházak nem tudták vagy nem akarták felismerni azt a veszedelmet, amely a minket ért jogfosztásban számukra is rejlik. Palásthy úgy előre bukott a duiva rántástól, hogy orrát majdnem a ló nyakába ütötte. A katonák durva röhejjel fogadták a sikerült viccet. Mihelyt levegőhöz jutott Palásthy, megkérdezte a tisztet. — Hát miért fogtak el engem? Tudtommal senkinek sem vétettem, senkit nem bántottam. A tiszt visszafordult. — Na ja, most senkit se bántani, mert fogoly. De addig bántani császár katonája, mfg Thököly katonája lenni 1 • — Az igaz, hogy Thököly pártján voltam. Harcoltam is annak igazságáért. De hogy Thököly leveretett, hazamentem s többet nem harcoltam sehol. Különben is a király kegyelmet adott mindenkinek, aki ellenében letette a kardot, tehát ez a kegyelem engem is illet. Milyen cfmen fogtak akkor hát el? A tiszt felhörkent. — Kuss és hallgatni 1 Engem nem kérdezni ! Én parancsot teljesíteni és Schluss 1 Palásthyban felforrt az indulat. — De azt csak megmondhatja, ki fogatott el és hogy hová visznek? A tiszt elővette a korbácsát. Ezt még megmondani. Karaffa kegyelKiss István püspök is terjedelmes évi jelentésében szővátette az evangélikus egyház felsőházi sérelmét és javaslatára a közgyűlés fölemelte szavát a miskolci jogakadémia ellen intézett rendelet dolgában. — A római katholikus egyházhoz való viszonyunk, — folytatta — sajnos, évről-évre romlik, s a szomorú jelenségek után már csak azért sem kecsegtethetjük magunkat a helyzet jelentékeny javulásával, mert Prohászka Ottokár és Csernoch János alakjával éppen a felekezetközi béke legkiválóbb szószólói távoztak az élők sorából. A körgyűlés végül sürgette az 1848. évi XX. t-c. végrehajtáza érdekében szüséges lépések megtételét. Morzsák a kér. szövetségek budapesti nemzetközi konferenciájáról. A keresztyén boldogsága. Igaz ugyan, hogy itt minden embernek egyforma a sorsa, jónak és rossznak is, de az is igaz, hogy mi tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, mindenek javokra szolgálnak. És ez a hatalmas különbség. Nagypénteken két halottra borult sírva az anyja: Jézusra és Judásra. Egyforma volt a tapasztalatuk és mégis különböző volt a szerencséjük. (Takaró Qéza.) Aktiv keresztyénséget! A különben szűkszavú Jézus azért íészletezi oly bőven az irgalmas sames úr parancsára elfogni és Eperjesre vinni. S azzal punkt. Ha még valamit kérdezni, én ezzel felelni. S azzal megsuhogtatta a korbácsot. Palásthy megadta magát a sorsának. Belátta, hogy ezzel a vad idegennel úgy sem megy semmire s fenyegetését képes még beváltani. Nem szólt hát semmit. Lehajtotta a fejét s a gondolataiba mé.yedt. Egész éjjel utón voltak. Sehol meg nem álltak, csak másnap pihentek egy kisebb faluban, de onnan is csakhamar távoztak. Estére kelve ismét pihentek s a tiszt alvást parancsolt. A lovakat kipányvázták, kettő őrnek maradt, a többi lehe- yeredett a fűbe s csakhamar elaludtak. Éjfélkor a tiszt felköltette őket s újból útra keltek s másnap estig, a rövid pihenést leszámítva, meg sem állottak. Este egy útszéli csárdához érkeztek. Odabenn víg élet volt. A zene szólt, közbe-közbe erős kurjongattok hallatszottak ki. A tiszt intésére az egyik katona leugrott a lóról s cdisomfordált az ivó ablakához s beleskelődőtt. Pár percig volt ott. Aztán visszament a tiszthez s annak jelentést tett A tiszt tanakodott egy ideig, de aztán kiadta a parancsot, hogy szálljon le hat ember a lóról s tisztítsák meg a korcsmát maritánus cselekedeteit, mert ezzel is megakarja mondani, hogy nem elégszik meg a szánalom érzésével. Minden érzés annyit ér, amennyi cselekedetté válik belőle. (Czeglédy Sándor.) * Kétféle várakozás. Egy festő két képben festette meg az ó és új ember különbségét. Az egyiken gyönyörű kert van az előtérben, mögötte szép majorság s elől a kép sarkában egy pókháló mögött lesállásban egy pók. A címe: A pók vár. A másik kép hegyes tájat ábrázol, elől egy barlang tátogatja sötét száját, de belőle üde forrásvíz csörgedez kifelé, melyhez fáradt vándor siet. A címe: ö vár... Vár a pók, hogy másokból éljen s vár a forrás, hogy másokat éltessen. Ez a világ és Krisztus különbsége, összeegyezhetetlen különbség. Vagy Jézus egyháza misz- szionálja a világot, vagy a világ misszionálja az egyházat. (Kroeker Jakab.) * Isteni sorrend. Máté 5.45-ben az Isten ilyen sorrend szerint kívánja napjának felhozatalát : először a gonoszokra s azután a jókra. A környező versekben is ezt a sorrendet követeli a mi szerete- tünktől. (Modersohn.) * Bátorság. Nekünk nincs semmi dolgunk az elénk meredő akadályokkal, csak az Úrral van dolgunk. (Blechen) az ottaniaktól. A cigányok azonban maradhatnak. Mikor a katonák betaszitották az ajtót, a cigányok voltak az elsők, akik az ajtónak rohantak. De ép így kerültek egyenest azok ölébe 8 fogva voltak. Visszatuszkolták őket a szobiba s a négy füstös more rögtön odahuzódott a boglyas kemence sarkába s összebújva remegvdtoárták a történendőket. Rajfmr kívül még két ember volt az ivóban. Szegény legények voltak, azok mulattak. A katonák parancsnoka, egy hórihorgas altiszt kiállott a szoba közepére s dörgő hangon kezdett valami idegen nyelven szónokolni. A két magyar atyafi értelmetlenül bámult az ékesen beszélő katonára. Egy szavát se értették. De amikor kezével az ajtó felé mutatott, azt egyszerre megértették 8 minden további noszogatás nélkül kilódultak a szobából s kint voltak az éjben, ahol csakhamar elnyelte őket a sötétség. A tiszt vacsorát rendelt magának, meg a katonáknak. Három nap óta úgy sem ettek meleg ételt, hát most jól fog az esni. A csaplárosné pörkölt csirkét készített a tisztnek, a katonáknak meg borjú pör-
