Harangszó, 1927

1927-09-25 / 39. szám

338

HARANüSZÖ.

1927. Szeptember 2S.

Nagy tisztelem Lelkész Urak!

Az Első Országos Evangélikus Napot Budapesten kívánjuk megtartani f. évi november hó 9- és 10-én. Miután január hó 23-án kelt körlevelünkre magyarhoni egyházunk egyházközségeinek csak egyharmada válaszolt, ismételten kérem a Nagy tiszteletű Lelkész urakat, jelentsék be sürgősen egyház- községük azon kiküldötteinek neveit, akik az Első Orsz. Evangélikus Napon résztvenni szándékoznak, hogy ehhez képest a kedvezményes vasúti jegy, valamint elszállásolásuk érdekében a tájékoztató lépéseket megtehessük.

Amikor erősen hiszem, hogy gyülekezeteink felvonulása impozánsnak ígérkezik és nem lesz csonka hazánknak egyetlen olyan gyülekezete sem, mely Orsz. Napunkról elmarad, kérem a Nagy tiszteletű Urakat, küldjék leveleiket, legkésőbb szeptember 30-ig, egyenesen az Orsz. Luther-Szövetség központi irodájába (Deák-tér 4., II. em.).

Budapest, 1927. szeptember hó 10-én. Hittestvéri üdvözlettel

Kaas Albert báró, az OLSz. elnöke.

ellenség fenyegeti jövendőnket egy- egy rossz társaságban, divatos ruhában vagy szokásban, az ivók, korcsmák és mulatóhelyek borospoharaiban, a kártyajátékban, a dohányfüstben, a sport szenvedélyében, a gőg és elbizakodottság egyetlen pillanatában, némelyik könyvben és képben, a színházakban és a mozikban, az elkeseredésben, hálátlanságban és a gyávaságban.

Nem lehet lebecsülni ezeket a veszedelmeket, de azért túlértékelni sem szükséges. Aki Isten szent nevével indul útjára s minden cselekvésében, munkájában megmegkérdezi Istent, annak nem kell félnie, hogy belekerül a kísértések hálóiba s onnan soha ki nem szabadul. A boldogulásnak és a jóra- törekvés diadalának egyetlen útja van: Jézus. Aki becsületes, derék és erős akar lenni, aki azt akarja, hogy boldogítson és maga is boldoguljon, az ne feledje soha azt a jézusi igazságot: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek“. Krisztus az, aki az ő örökkévaló igazságának fáklyájával világít az élet sötétségében s aki bizonyára diadalra viszi megváltott testvéreinek tiszta és szent elhatározásait. Mert Jézus Krisztus egyedül az ut, az igazság, az élet I

Nyomatékkai kérjük a hátralékos előfizetőket, hogy október l-re hátralékos előfizetésüket beküldeni szíveskedjenek.

Hagyjad az ürra a te utadat.

Irta: Szende Ernő. 5,

Valami krikuz-kraksz nevet mondott. Aztán tört magyarsággal adta elő a baját. Hogy hát Eperjesre mennek. Itt a közelben a lova valamiben megbotlott, (it^dre esett s a lába törött. Fölösleges lovuHtúncs, hát azért tértek ide be, hogy segítené ki őket egy kölcsön lóval. Mihelyt Eperjesre érnek, biztos küldönccel azonnal visszaküldi.

Amint Palásthy megértette, hogy miről van szó, azonnal késznek nyilatkozott a segítségre.

— Ha csak az a baj, azon könnyen segíthetünk. Hanem előbb talán ehetnének is valamit az urak, hiszen éhesek lehetnek, vagy legalább is szomjasak, hiszen a katona amúgy is mindig az.

A tiszt köszönte a szívességet, de ők se nem éhesek, se nem szomjasak, csupán a lóra lenne szükségük, még pedig sürgősen, mert rögtön indulnak tovább.

Palásthy beleegyezett.

— Ha úgy óhajtják az urak, nekem úgy is jó. Hát akkor tartsunk az istálló felé.

S azzal megindult, a többiek meg követték.

A bányai és a dunáninneni egyházkerület közgyűlése.

Szeptember 15-én tartották f. évi rendes közgyűlésüket a bányai és a dunáninneni egyházkerületek Budapesten. Az előbbi a Deáktéri díszteremben, az utóbbi a budai ev. egyházközség tanácstermében.

A bányai egyházkerület közgyűlése a . Deáktéri templomban tartott isten- tisztelettel vette kezdetét, amelyen Csaba Gyula péteri lelkész imádsága után Kruttschnitt Antal főesperes mondott gyönyörű beszédet.

Úgy a bányai, mint a dunáninneni egyházkerület ezidei közgyűlésének kiemelkedő pontját a két egyházkerületi felügyelőnek, dr. Zsigmondy Jenő felsőházi tagnak és dr. lándori Kéler Zoltánnak megnyitó beszéde képezte. Mindketten megnyitó beszédükben

Mikor az istállóba értek, Palásthy felszólította a tisztet, hogy válasszon.

A tiszt szabadkozott.

— Csak választani kegyelmed. Magam nem ismerni a maga lovát.

— Hát majd akkor választok én.

Volt ott egy sorjában vagy húsz ló.

Palásthy odalépett a legkedvesebb paripájához s eloldozta a kötőféket. Előre vezette.

— Ezt önnek ajándékozom. Jó vérü, tüzes és sebes, mint a villám.

A tisztnek nem tetszett.

— Szelíd lenni ló, nem villám. Inkább lassú, öreg ló.

— Ha olyan kell, akad az is.

Visszakötötte a lovat a helyére s egy

tiz éveset oldott el.

— Hát akkor itt van ez. Már a vénasszonnyal sein szalad el.

A tiszt nevetett.

— Jó lesz, jó lesz. Keszenem.

Aztán a legényekhez fordult.

— Also hinaus. Votwärz.

Palásthy felkantározta a lovat, nyerget is tett rá s aztán átadta az egyik katonának.

Az megindult a lóval kifelé. A többiek utána.

Utolsónak lépett ki a tiszt és Palásthy.

Palásthy behúzta az ajtót s ráhúzta a

megemlékeztek Rothermere lord akciójáról. Majd lelkes szavakkal áldoztak a felekezeti egyetértés gondolatának. Lándori Kéler Zoltán dr. egyházkerületi felügyelő megnyitó beszédében erősen hangsúlyozta, hogy a lord akciójával párhuzamosan nekünk magunknak is ki kell vennünk részünket a munkából.

Rendkívül figyelemreméltó mindkét püspöknek: dr. Raffay Sándor és Kiss István ezidei püspöki jelentése. Raffay Sándor, a bányai egyházkerület püspöke szomorú jelenségnek minősítette, hogy sem a képviselőházban, sem a főrendiházban egyetlen vérbeli protestáns ember nem akadt, aki egyházaink megtámadtatását visszautasította volna... Jövendőnk biztossága kétszeres kötelességünkké teszi belső egyházi életünk mennél erőteljesebb kiépítését.

tolózárt.

Amint megfordult, egyszerre csak érezte, hogy a levegőbe emelkedik, aztán hirtelen levágódik a földre s a keze-lába egy szem- pillantás alatt össze volt kötözve, a szája meg betömve. Akkor aztán talpra állították.

A tiszt odalépett eléje.

— Maga magyar, fogoly, le van tartóztatva. Érteni maga?

Palásthy szólani akart, de nem birt. A szája tele volt ronggyal.

A tiszt intett a katonáknak.

Négyen felkapták Palásthyt s kimentek az országúira. Ott várta őket néhány társuk, akik a lovakra vigyáztak. Palásthyt feldobták a saját lovára s az egyik lábát jól odakötözték a kengyelhez. Akkor aztán ketté vágták az összekötözött lábát s a másikat átvetették a túlsó oldalra s azt is jól odakötözték. Az összekötözött kezébe odanyomták a kantárt. Azalatt jobbról is balról is másik két lóhoz odahurkolták a zablájánál fogva a lovát. A katonák aztán nyeregbe pattantak s megindultak.

Palásthy fuldokolni kezdett. Túlságosan sok ruha volt a szájában.

A tiszt parancsot adott az eltávolítására.

A mellette lovagló katona odahajolt hozzá s a kendő lelógó sarkát megmarkolta s egy rántással kihúzta.