Harangszó, 1927
1927-09-25 / 39. szám
XVHI. évfolyam 39 szám SzarksixtA-ldzdóUTxIal: szentgotthArd. V*s vármegye. nókkUdóMratml „Luthor-Társaság* kOnyr- kereskedés« Budipest, vm.; Sientkirályl-u. Sl/a. A „HABAN08ZÖ“ liófixetésl ára: negyedévre 1 P 28 f (18.000 korona), félévre 2 P 40 1 (30.000 K). Csoportos küldéssel 10'/i-o* kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba '/* évre 1 P 00 1 (20.000 K). Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoü: i DaaiotfUl Littier-SsQvBtsCi. Aa Országos Luther-Szöret- ■ég Uvatalas lapja. Kéziratok, elófizetésl dijak és reklamáolók a SíARANGSZO szerkeazté- kladóhlvatalának Sxentgotthárdra (Vasvra.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Tömd el a forrást. Lukács ev. 17.15. „Egy pedig őközülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatérve, dicsőítvén az Istent nagy szóval.“ H ívő embernek legelső kötelessége Istent hálás szívvel dicsérni és magasztalni, A hálátlanság forrását el kell tehát tömni!... És vájjon miből támad, honnan ered minden hálátlanság?... Egy szóval felelhetek: az emberi szív elbizakodottságából I... A napszámos például így szól: Mit köszönjek én Istennek ? Keservesen megdolgoztam minden fillérért! Megérdemeltem én azt, amim van !. .. Vagy előáll a gazda és dicsekedni kezd: Jó mélyen szántottam! Van is ám termés !... S mindezt csak magamnak köszönhetem !... A felgyógyult beteg mindenkinek elemlegeti, hogy erős, szívós természete legyőzte a bajt!... Ha felemel valakit a szerencse, előmenetelét egész nyugodtan a maga okosságának, előrelátásának javára írja... Minden ilyen esetben az elbizakodottság beszél az emberből. Az elbizakodottság, mely nem ismer kegyelmet, s nem érzi, hogy minden pillanatért hálával tartozik Istennek. Hálátlansággal fizet a világ! Igen — mert a világ hitetlen! Bizodalmát múlandó, földi erőkbe veti. A beteg orvosa tudományában hisz egyedül; a telietséges embernek az esze mindene.. . csak a mindenható, kegyelmes Istenre, a mi szerető mennyei Atyánkra nem gondolunk, ezért elnémul a hála és dicséret szava ajkunkon... Mikor tanuljuk meg már az igazság alázatos szavát: Mindent kegyelemből kapunk!.. . és mikor tanuljuk meg mindenért nagy szóval dicsőíteni az Istent!... A hálátlanságnak forrása még a feledékenység is! Hányszor úgy teszünk mi is, mint a gyermekek: örülve a kedves, szép ajándéknak, elfelejtik megköszönni. Máskor elfelejtjük, hogy a vett ajándékok minket is jó tettekre köteleznek... elindulunk gondjaink, munkánk, vagy szórakozásaink közé, és... elfelejtünk hálát adni!... Naponként emlékezzél meg arról : mennyi jót nyersz Istentől!... „Az áldások Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Tőle, kinél nincsen árnyék, Száll le minden jó ajándék. Javait a jóság Atyja Nagy bőséggel osztogatja; Ő táplálja mi testünket, S kies mezőkön mi lelkünket. Áldott légy áldás kútfője 1“ Ámen. , E ’ lt Luther korában egy híres tanító: Trotzendorf Valentinus, akinek iskolájába messze vidékről elhozták gyermekeiket a szülők. Róla beszélik, hogy midőn reggelenként belépett a tanterembe, mélyen meghajtotta magát növendékei előtt és a következő érdekes, de figyelemre méltó szavakkal üdvözölte őket: „Adjon Isién jó reggelt ti grófok, nemesek és urak, császári és királyi tanácsosok, tábornokok, püspökök, orvosok, művészek, kereskedők, iparosok, bölcsek, koldusok, naplopók és tolvajok, — mert mindez lehet belőletek, aszerint, hogy megmaradtok az Isten igéje s az erény utján, vagy letértek róla.“ Trotzendorf Valentinus nagyon jól látta, hogy az élet jövendője mennyire függ az ifjúságlól. Amilyen az ifjúság, olyan a jövendő. Igaz ugyan, hogy minden szabály alól van kivétel: sok rosszul indult élet később jól folytatódott és jól is végződött ; mégis több példát mutat fel az élet arra nézve, hogy a rosszul indult életek rosszul is fejeződtek *) Mutatóba a szerzőnek még az ősz folyamán a Harangszó Könyvtár-ban megjelenő munkájából. be. Mi nem láthatunk a jövőbe s éppen ezért nem is gondolhatunk arra, hogy minden elhibázott ifjú élet a kivételek közé tartozhat. Áz ifjúság élettavasza, rózsás és duzzadó reménységei nagyon sokat jelentenek azoknak, akiknek meglankadt a kezük s akiknek már behavazta fejét az idő. Mi, ifjak nem is tudjuk, hogy mennyi eltemetett boldogság, dugába dőlt terv és összetört szív tekint felénk s vár tőlünk ébredést. És sokszor hiába vár. Csak nagyon rit^ esetben mutatkozik le- hetőség^nnak, hogy az ifjúkori hibákat és botlásokat az ember jóvá tegye. S az életben éppen az a szomorú, hogy egy bukott ifjú rendesen nem szokott egyedül lenni. Életét szülőivel, testvéreivel, hozzátartozóival és barátaival éli le, akiknek látniok kell egy elhibázott élet vergődését; s az ilyen ember valósággal terhe környezetének, társadalmának, sőt nemzetének is. Mihelyt bontakozni kezd bennünk az öntudat s reálépünk a jellemfejlődés útjára, nyomban körülzsong bennünket az élet ezerféle csábítása és kísértése. Sokan nem is sejtik, hogy milyen veszedelmes Az ifjúság a jövő.*) Irta: Magassy Sándor. Bár gúnyolja a hitetlen boldogító hitünket, Dühös mérge síkeretien, a» Úr védi ügyünket.
