Harangszó, 1927

1927-08-28 / 35. szám

306

HARANÖSi'ö.

ií2? aügüszttis 28

földieknek, akik álmélkodva szemlélték fővárosunk szépségeit. Az első nap estéjén hatalmas toborzó volt a régi képviselőházban, ahol Modersohn német lelkész, tartott előadást. A második nap estéjén volt a hivatalos megnyitó a városi színházban, amelyen képviseltette magát a kormányzó, a kormány, a székesfőváros, a ref. egyház, s a különböző belmissziói egyesületek. A mi egyházunkat Kapi Béla püspök képviselte, aki hatalmas akkorddal ütötte le a konferencia alaphangját: „Evezz a mélyre s szállj a magasba!“ A magyar kér. szövetségek nevében báró Pod- maniczky Pál ev. lelkész beszélt.

Szerda, csütörtök, pénteken volt azután az igazi konferencia. Reggeltől estig a legkiválóbb külföldi és belföldi előadók hirdették az igét a mi megmentésünkről, nevelésünkről és szolgálatunkról. Szerdán és csütörtökön d. u. az orosz és balkán kérdéssel, a gyermek- munkával s az egyházakhoz való hűséggel foglalkozott a konferencia. Szerdán este szeretetvendégségek voltak. A külföldieket a főváros látta vendégül, a magyarok az állami gépgyárak lakótelepének dísztermében gyűltek össze. Csütörtökén este hatalmas evangélizáló estélyek voltak három helyen is, melyek megszámlálhatatlan embertömeget mozgósítottak. Pénteken d. u. úrvacsoraosztás, este vallásos

Hagyjad az Urra a te átadat.

Irta: Szende Ernő.

1686 szeptember havát írták ...

Szép őszies reggel köszöntött a zólyom- megyei radványi kúriára. Az épület olyan volt, mint egy megerősített kisebb vár. A falai közel egy méter vastagok voltak. Az ablakok erős vasráccsal voltak ellátva és oly sűrűén, hogy egy gyermekfej sem fért volna ki rajta. Nehéz tölgyfaajtók zárták az összes szobákat, hatalmas tolózárakkal és keresztvasakkal megerősítve. Az épület közepén egy kisebb torony emelkedett köröskörül apró kis ablakokkal, ahonnan messze ellehetett látni a lankás vidéken. S az egész épület vastag fallal volt körülkerítve s a bejárata csak egy kapu volt. Az egész kis erődöt a mostani nemes urnák, Radvánszky Györgynek az atyja építtette vagy száz évvel ezelőtt. S nem is csoda, hogy abban a háborús világban, amikor a magyar hol a magyarral, hol a törökkel, hol a némettel, tehát valakivel mindig háborúskodott, igy építkeztek a gazdag földesurak. Akinek birtokán hegy volt, az oda építtetett magának várat. Akinek meg hegyes vidékü gazdasága nem volt, az a sik vidéken is várhoz hasonló erődöt emeltetett.

hangverseny volt, melyen az előadást Kapi Béla püspök tartotta volna, ő azonban közbejött akadályok miatt el nem jöhetett, előadását azonban elküldte s azt Pod- maniczky báró olvasta fel. Ugyanekkor hódolt a konferencia a nemrég elhunyt Clark dr. emlékének is.

Szombaton Esztergomba rándult ki külön hajón a konferencia, hogy a külföldieknek bemutassa a dicső magyar múltat s a szomorú magyar jelent, hisz a Duna túlsó partján már nem a magyar most az úr. Itt a piacon volt evangélizáló gyűlés, amelyen Hegedűs Lóránt, volt pénzügyminiszter tett vallást arról, hogy mi a Biblia az ő életében s Kroeker Jakab, orosz missziói intézeti igazgató, beszélt a Biblia népeket összekapcsoló erejéről. Oda és vissza is a hajón a legkiválóbb előadók tartottak előadásokat.

Vasárnap Budapest és környékének minden templomában a konferencia tagjai prédikáltak. Az isteni tisztelet közül hármat a rádió is továbbított. Délután nagy nyilvános felvonulás volt a Vérmezőre. Felejthetetlen látvány volt ez a hatalmas Krisztus mellett tüntető sereg, 4—5000 ember négyes sorokban, bibliai mondásos táblákkal, minden nemzet a maga zászlaja alatt. A Vérmezőn azután három nagy csoportban volt gyűlés.

Vasárnap este ismét a Városi

Radvánszky György, vagy ahogy a jobbágyai maguk közt nevezték, az öreg György úr már fent volt. A hetvenes évek felé ballagott s bár haja tisztára ősz volt, a testtartása egyenes és nyúlánk volt. Szellemi ereje friss és mozgékony s minden érdekelte, ami a gazdaságban előfordult. Naponta meghallgatta ispánjai jelentését s utasításokat adott a további teendőkre. Végtelen szelid, jólelkű ember volt már fiatal korában is. Atyja a harcban esett el, anyja hamarosan követte az urát. Alig húsz éves volt, s egyetlen gyermek, amikor a gazdaság rámaradt. Visszavonult életet élt, nem katonáskodott, nem pártoskodott, hanem élt a gazdaságának s jobbágyainak szerető főldesura volt, akihez bátran fordulhattak az emberei, nála mindig meg- hallgattatásra találtak. Későn is házasodott. Már átlépte a negyven évet, amikor egy igazi hűséges élettársra akadt 8 boldogsága teljes lett, amikor János fia született. Igaz, a boldogsága a fiú jöttével összetörött. Az anya élete árán adott a fiúnak életet. Ennek immár harminc éve s azóta egyedül van a már szép embernyi fiával, aki örökölte az ő szelídségét, anyja jóságát. S a magányos életbe most készül a boldogság bevonulni, hogy fia házasságra lép 8 készül elvenni Palásthy Istvánnak, a brezói ev. lelkésznek szépséges leányát, a szelid, kékszemű Etelkát.

Színházban volt a búcsuzás. Minden nemzet vezetője felszólalt, beszédet tartott Ravasz László ref. püspök is és Kelly skót lelkész, a szövetség európai elnöke.

Legyen áldott Istennek szent lelke, ki e nagy alkalmat a magyar protestantizmus számára elkészítette.

A konferencia gazdag asztaláról lapunk legközelebbi számában fog egy pár morzsát nyújtani az olvasóknak.

Kapi püspök igehirdetése Fonyódon.

Fonyód-Bélatelepen, ezen a kies balatoni nyaraló helyen augusztus

14-én Kapi Béla dunántúli püspök istentiszteletet tartott özvegy Bihar Józsefné nyaralójának árnyas udvarán. Fonyódon ugyanis évről- évre a reformátusok mellett meglehetős számban nyaralnak evangélikusok is. Évek óta itt Tóth József budapesti ref. vallástanár szokta tartani az istentiszteleteket, melyekre természetesen az evangélikusok is eljárnak. Ezidén kapóra jött Kapi Béla püspöknek a közeli Balatonszemesen nyaralása. A nyaralók, augusztus 14-iki isten- tisztelet tartására a püspököt kérték fel, aki a felkérésnek készséges lélekkel tett eleget. Az általa tartott istentiszteleten felekezetre

György úr kiment a tornácra. A nap ép odatűzött 8 az öreg úr jóleső érzéssel ült le a padra s ott sültette magát az őszi verőfényben 8 elnézte az udvaron sürgölődő embereket. Az egyik vizet mert a kufnál, a másik az udvaron rendezgetett, a harmadik meg megint mást csinált. Az egyik ember pedig egy felkantározott lovat vezetett előre s megállót! a nemzetes úr előtt.

Az öreg úr végig nézett a szép paripán s tekintete az emberen akadt meg,

— Kinek lesz ez a ló István?

A kérdezett levette a süvegét.

— A János nemzetes urnák.

— Hja, igaz is. A János ma elmegy. De- hát hol is az a fiú?

A tornácon egy szép délceg férfi jelent meg. Ünneplő ruhában, sarkantyus csizmában s az oldalán kard lógott.

Amint meghallotta az öreg úr szavát, azonnal feléje tartott.

— Itt vagyok apám uram. Szerencsés jó reggelt kívánok kegyelmednek.

Az öreg úr szeretettel nézett végig a fián.

— Köszönöm fiam. Hasonlót adjon neked is az Isten. Kivált ma. Hát ma lesz a nagy nap fiam?

A férfi szép arca kissé elpirult. Leült az apja mellé, s egyik karjával átfonta az apja nyakát.

— Ma, édes jó apám. Ma túl esek rajta,