Harangszó, 1927
1927-08-21 / 34. szám
298 fiARANŰSZÖ. 1927. aügusztus 21. kén hordják a krisztusi világnézet csodálatos szépségét és gazdagságát. Kapi püspök előadása után következett a hangverseny. Erdősy Vilmosné énekelt László Sándor lelkész zongorakíséretével, Baranyi Lily zongorázott, a Laurisin-trió Schubert D-dur zongorahármasát adta elő. Végül Kelly James, az unió elnöke a keresztyén világmozgalom megindítójáról, Clarck Ferenc dr. bostoni lelkészről mondott emlékbeszédet. Ezt Podmaniczky báró tolmácsolta magyarul. A reverzális-kérdés. Irta: Gaál József. (Foljtat&s és vége.) Mi a teendő. I. A szórványok gondozását egyházunk tekintse elsőrendű feladatának, missziói lelkészi állások siirü felállításával, a szórványbeli gyerekek hitoktatásával, a csekély számú híveknek is a megszervezésével, imaház építésével, telepítési akcióval, (híveinket evangélikus központokba telepíteni) sajtóval, rádióistentisztelettel, olvasótermek felállításával, presbiterek nevelésével. II. Összes gyülekezeteinkben szívós, következetes munkával az evangélikus öntudatot erősíteni kell. NePéterfy Sándor levele. Közli: Badics Adóm. A Harangszó egyik legutóbbi számában egy prófétai arcú kép jelent meg Péterfy Sándorról, aki egyszerű tanítóból Nagy- magyarország 30.0C0 tanítójának, hosszú időn át vezetője, az elhagyottak, elaggodtak, árvák segítője, a népnevelés buzgó munkása volt. Sok-sok fáradsággal, kéréssel, gyűjtéssel, szinte a semmiből hozta létre azt a szép palotát Budapesten, a Tanítók Házát, melyben száz meg száz olyan tanító fiú nyer elhelyezést, aki főiskolán tanul. A tanítóság azzal fejezte ki irányában legszebben háláját, hogy elnevezte a „Tanítók Atyjának.* Ez a derék ember Vasmegyében, Nemescsó községben született s hogy milyen vallásos lelkű, buzgó, szerény ember volt, annak bizonyságára közlőm egy nemrég kezembe akadt levelét, melyet 52 évvel ezelőtt irt az itteni lelkészhez, Mendelényi Sámuelhez. Nagytiszteletfi Úri Amidőn e sorokban azon alázatos kéréssel fordulok Nagytiszteletű Úrhoz, lenne kegyes bélyegmentes alakban keresztlevelemet kiállítva, ha lehetséges postafordultával, megküldeni, minthogy a tanítói nyugdíjintézet életbeléptetése folytán azt a minisztérium tőlünk tanítóktól megköveteli, — egyúttal engedje meg, hogy ismételve kifejezzem azon, gyermekségem első évei vünkből az „ág. h.“ jelzőt el kell hagyni és csak az „evangélikus“-t használni, melynek minden betűjét ki kell írni. A három rövidített szótag: „ág. h. ev.“ is az oka annak, hogy amint így nevünk elmosódik, variálódik, vele együtt tűnik el öntudatunk is. Ma is ott tartunk, hogy egyetemet végzett emberek sem tudnak nevünkön eligazodni. Minden prédikáció erősítse valamely formában az öntudatot. Egyházunk múltját, őseink martiriumát tárjuk újból és újból híveink elé. A gyerekek és ifjúság hitoktatása csak úgy ér valamit, ha az öntudatos evangélikussá válik. Evangélikus köszöntést kell bevezetni iskoláinkba és nagy gondot fordítani az énektanításra. Konferenciákat, hiterősítő előadásokat kell tartani mindkét nemű ifjúság számára. Őket egyesületekbe, különösen cserkészcsapatokba kell tömöríteni. Elősegíteni a szomszéd városok ifjúságának kölcsönös látogatásait. Minden gyülekezetben évenkint egyszer öntudaterősitö vasárnapot kell tartani. Ekkor lehetőleg mindig vendégszónok tartson öntudatot erősítő prédikációt. Legalkalmasabb volna erre a reformáció ünnepe vagy a koniirmáció utáni vasárnap egyike. Minden gyülekezetben évenkint egyszer öntudaterősítő konferenciát kell tartani óta irányomban megnyilvánított szives jóságáért hálás köszönetemet. A jóságos Isten csudálatos kegyelme rajtam meg nem érdemiéit, soha nem reménylett módon nyilatkozik,^szerény igyekezetemet oly mérvű elismerés jutalmazza az életben, miként nem vagyok kétségben aziránt, hogy itt nem valódi érdem jutalmazása, hanem az emberek sorsát vezérlő gondviselés működésének csudás jelensége van életem folyamán. Nem öröm, nem gyönyör az amit érzek akkor, amidőn újabb és újabb elismerés, akármely alakban nyilatkozik irányomban, hanem félelem, mely azon tudatból fejtik, hogy a meg nem érdemlett elismerésnek, bizalomnak, a bennem helyezett jóhiszeműségnek megfelelhetni erőm nincs. Mindazonáltal bízom a mindenhat 5 Istenben, ki eddig vezette lépéseimet, hogy el nem hágy s teljes odaadással azon vagyok, hogy a reámbizottak- ban hű legyek. Mi célja van velem az emberek sorsát vezető istennek: nem tudom; de ami egy szegény szülőktől származott, készületlenül a tanítói pályára lépett 34 éves emberrel történik, az megfoghatatlan. Ma a pesti ev. iskolák igazgató-tanítója, az országos közoktatási tanács tagja, a népnevelők pesti egyletének elnöke, a Il-ik egyetemes magyar tanítói gyűlés alelnöke, az országos tanügyi bizottság titkára, az Eötvös-alap központi bizottsága elnöke, a Kolozs-dobo- kamegyei tanítóegylet tiszteletbeli tagja vagyok. Ezeket nem azért közlöm, hogy Nt. külön a nagykorú férfiak, a nők s külön mindkét nemű ifjúság számára. Ezeken kell bevinni a köztudatba a vegyesházasságok kerülését és az egy hitet, egy világnézetet valló evangélikusok házasságának boldogító gondolatát. Pályázatok kiírásával öntudatosabb sajtót kell teremteni. Minden gócpontban inter- nátusokat kell építeni mindkét nemű ifjúság öntudatos nevelése végett. Az iparossegédek és munkásnők számára evangélikus legény- és leányklubokat kell felállítani, hogy ez a hitben és erkölcseiben veszélynek leginkább kitett népréteg el ne szakadjon egyházától. Az öntudat erősítésére évenkint egyszer a fővárosban nagygyűlést kell tartani, nagyobb gócpontjainkban pedig evangélikus napot. Ha egyházunk ezeket az alapvető problémákat orvosolta, akkor a revezális veszély magától meg fog szűnni, ezek nélkül viszont semmiféle egyházi fegyelem nem nyújthat javulást. Oly fát nem lehet karókkal támogatni, melynek férgek rágták el gyökereit. Csak az öntudatos alkotó munka mellett lesz az egyházi fegyelemnek súlya és értéke. Ily öntudatos, de csakis ily munka mellett én is híve vagyok az egyházi fegyelemnek annál inkább, mert ez egyházunk történetében is benne gyökeredzik. úr előtt unalmas dolgokról szóljak — hanem azért, hogy meggyőzzem arról, miként fentebbi ál hasaimnak alapjuk van és bemutassam, mily kiváltságos kegyelmében részesülök a hatalmas Istennek. Konfirmál- tatásomról szóló kis jegyzetben eme szavak állanak: „Légy hű mind halálig stb.“ Életem felét már valószínűleg megértem — a hűség enyéim, a hű-ég hivatalom iránt volt eddig jelszavam — s az isteni Ígéret rajtam eddig csodálatosan megvalósult. A jövő héten Németország iskoláinak tanulmányozása céljából nagy útra kelek — körülbelül születésem napján térek csak visszafelé s akkor, ha rendkívüli dolog nem jő közbe a „Nemes Csoói* templomban, ott adok hálát Istennek a rajtam nyilvánuló kegyelemért, hol szegény szüleim az Ég Urának színe előtt bemutattak. Addig is, mielőtt személyesen tenném tiszteletemet, fogadja N'. úr hálámat irányomban tanúsított jóságáért. Budapest, 1875. júl. 1. Alázatos szolgája Péterfy Sándor ev. tanító. * íme így írt az ország első tanítója. Mennyi szerénység, mily nagyfokú tisztelet és hála ragyog felénk e levélből. Csakis ilyen mély vallásos lélekkel volt képes Péterfy Sándor azt a sok-sok nemeset és szépet véghezvinni, amiért nevét hálás kegyelettel őrzik az utódok.
