Harangszó, 1927
1927-08-21 / 34. szám
1927. augusztus 21 HARANOSZO. 299 Már az őskeresztyének is kizárták a méltatlant. Egyházunkban inég a 18. században is meg volt a kitiltás és egyhrizkövetés. 3 évvel ezelőtt az ostffyasszonyfai gyülekezet alkotott fegyelmi szabályzatot, mely a gyakorlatban is bevált. Én a reverzálisok megszüntetésére az előbb mondottak fenntartásával a következő javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: 1. Az evangélikus anyaszent- egyház elvárja minden hívétől, hogy tiszta evangélikus házasságot köt. 2. Egyházunk elvárja, hogy minden jó evangélikus saját templomában tartja esküvőjét s mint a gályarabok őse — vegyesházasság esetén — semmiféle reverzálist alá nem ír, hanem azzal biztosítja családja evangélikus jellegét, hogy minden gyermekét egyháza számára kötelezi el. 3. Az evangélikus egyház alkalmazottai : lelkészek, tanárok, tanítók és a többiek csak tiszta evangélikus házasságot köthetnek. 4. Azt a könnyelmű és meggondolatlan evangélikust, aki Ju- dásmódra elalkudta gyermekei hitét, egyházunk mint édesanya hűtlen gyermekét is megsíratja. Mikor értesül a hűtlenségről, a legközelebbi vasárnap gyászának kifejezéséül a reverzálist adó nevét, mint erkölcsi halottat gyászkeretes lapra írja s a templomajtóra függeszti, a toronyra pedig fekete lobogót tűz ki reggeltől estig. A lelkész az esetről az napi prédikációjában megemlékezik. 5. Egyházunk kárára reverzálist adót halála esetén kiharangozni nem szabad, lelkész és kántor a halottas háznál nem fungálhat, a halotti menetet el nem kísérhetik. A kántor és lelkész csak a temetőben jelenhetik meg és pedig a lelkész Lutherköntös nélkül. A lelkész beszédet nem mondhat, hanem rövid imában búcsúztatja el a reverzálist adót, mint az evangélikus egyház utolsó sarját, akivel az evangélikus sarjadék már kihalt. A kántor csak a hithűségről szóló énekek közül énekelhet. 6. A kárunkra reverzálist adó szülő gyermekei evangélikus iskolába fel nem vehetők. Kivétel akkor lehet, ha a gyermekek evangélikus hittant is tanulnak és van az iskolában férő hely. 7. Aki egyházunk kárára reverzálist adott, semmiféle egyházi tisztséget nem viselhet. A reverzálist adó apja egyházi tisztségéről lemondani köteles. 8. Minden egyházközségben felnyitandó a Hűtlenek könyve s ebbe a reverzálist adók adatait be kell vezetni. 9. A fegyelmi szabályzat minden év Szilveszter estéjén vagy Újév napján és Pünkösd ünnepén a szószékről felolvasandó s ugyanakkor összesítve a reverzálist adók nevei is. 10. A történelmi három protestáns (ev. ref., unit.) egyház egymástól reverzálist nem vesz. (Jegyzet: ez csak úgy lehet ha a két testvéregyház is ugyanerre az álláspontra helyezkedik.) 11. E fegyelmi szabályrendelet is az örök reformáció, a fejlődés elvén épül fel s mindaddig érvényben marad, míg a magyar ország- gyűlés az 1894 -95. évi 32. t.-c.-t hatályon kívül nem helyezi és ismét egyedüli törvénnyé nem teszi az 1868. évi 53. t.-c.-t Volt egyszer egy ország. V?olt egyszer egy ország ... Kincses Tűndérország. Ósi határait Bércek koszorúzták. Büszke Kárpátoknak Messzenyuló lánca Ezer esztendeig Védőn körülzárta. Volt egyszer egy ország , . . Tisza-Duna tája, Széles e világon Nem volt ennek párja. Gazdag aranykalászt Nevelt Itt a róna, Itt csengett legszebben A szép magyar nóta Volt egyszer egy ország . . . Szépségekkel ékes. Népe szabad, bátor, Múltja dicsőséges, Négy folyam vidéke Hármas halom tája . . . Honfoglaló ősök Vére hullott rája. Volt egyszer egy ország . . . Mintha mese volna I Mintha dicsősége Még most is ragyogna, Mintha álom volna. Szörnyű, rémes álom, Hogy rabbilincs csőrren A régi határon,
