Harangszó, 1927
1927-08-21 / 34. szám
XVIII. évfolyam. Kési?1 éuzzel bérmeu^ve. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: I Dilit till LitbBr-SxOTBtiti. „Duna1 olúU Prot. LaP“ Kiadóhivatala pápa 1619 ti Oruágoe Latber-8i5Tet- §ég klratalea lapja. Kéilratok, riófiiekéal dijak 6a reklamációk a HARAMGSZŐ aiorkeaxtó- kladóMvatalának Sientgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. HeoJelenlk minden vasárnap. HhnHNüSZO Oh Jézusom, én orvosom, lm könnyezek, de nem csüggedek. 34. szám. SsorkMiM-kUdóhlTAtal: SZENTOOTTHÁRD. Vu vármegye. nókkladóklratal .Luther-Táraaaág* könyr- kereakedéae Badapest, VIII., SaentUrályl-u. Il/a. A „HARANG8Z0“ aldfiaetéal ára: negyedérre 1 P 28 f (18.000 korona). Félérre 2 P 601 (80.000 K). Csoportos küldéssel 10*/Koa kedresmény. Amerikába egész érre 1 dollár; az utódállamokba </< érre 1 P 601 (20.000 X). R legjobb orvos. II. Mózes 15.26. „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód...“ A kármilyen különösen hangzik is : betegek vagyunk mi mindannyian !... Bűn... így lehet megnevezni a mi betegségünket, minden ember veszedelmes baját, amelynek tünetei, nyomai nyilvánvalók. A beteg ember nyugtalan, hánykolódó... minket is hogy kerget, hajt nyugtalan természetünk egyik kívánságból a másikba, egyik aggodalomtól a másikhoz!... A lázas, sínylődő betegnek nincs étvágya, nem is gondol arra, hogy sorvadó testét táplálja... és mi- bennünk van-e éhség és szomjúság, mely az Isten örök igéjét éhezi és szomjuhozza ? . . . A betegágyhoz kötött ember ideges, felette érzékeny és sokszor próbára teszi szeretteinek türelmét... felebarátainkkal szemben hányszor kitör belőlünk is a türelmetlenség, hányszor idegeskedünk, érzékenykedünk, ha nem gördül minden a mi gondolatunk szerint! A halálra, az elmúlásra nem igen szoktak a betegek gondolni, még a halálos ágyon is gyógyulással áltatják magukat... mi is félünk még csak gondolni is a halálra és keveset törődünk azzal az egyre közelgő elmúlással!...Csakugyan betegek vagyunk!... Égesse hát a mi lelkünket is minden betegnek forró vágyakozása: a gyógyulás! Kiáltson a mi ajkunknak beszéde is: Uram, Istenem ! gyógyíts meg engem!. .. Erre a kiáltásra felel az örökkévalóság szava: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód..." Örülj és örvendezz, maga az Úr a te orvosod... alegbiztossabb kezű, a legjobb, az egyetlen orvos, aki téged meg tud és meg akar gyógyítani! Add magadat az ő kezelése alá, járj hozzá naponta bizalommal, mint a beteg orvosának rendelőjébe, vedd be azt az orvosságot : Isten igéjét, és a szent sakramentumokat, amit ő ír fel tenéked. Így száll békesség nyugtalan szívedbe, így erősödik vágyódásod az Isten beszéde után, így nő a szeretet, így erősödik a reménység, amely átvezet a halál árnyékának völgyén is boldog hazádba... így gyógyulunk meg teljesen, igazán! Sorvadó, szegény betegek! menjünk gyógyulást keresni az egyetlen, igazi,orvoshoz!... „Oh én bűnös, jaj mit tegyek Hová hajtsam fejemet? Nagy kö nyomja lelkemet, Bűnöm kínoz, hová legyek ? Jézus te vagy vigaszom, Jézusomat nem hagyom. * * * Gyakran éltem terhe fáraszt, Roskadok kereszt alatt, Mely lenyomja vállamat; De ez tőle el nem választ, Orvosom ő s támaszom : Jézusomat nem hagyom 1“ Ámen. * Rz egyházi ének és zene Isten szolgálatában. Kapi Béla dunántúli püspök előadásából, az európai keresztyén szövetségi uniónak Budapesten a Városi Színházban rendezett ünnepi hangversenye alkalmából. N em az Isten nevének emlegetése adja meg — mondotta — az egyházi művészet vallásos jellegét, sem pedig bizonyos beidegzett formakultusz, hanem az a készség, amellyel a művész az isteni lényeget realizálni képes annak belső jelentősége szerint. A művészi alkotás végső rendeltetése olyan szent áldozat, amellyel a szerző az örökkévalóság értékeit gyarapítja. Az igazi nagy alkotások legfőbb mértéke és értékmutatója, hogy az mennyire képes megszabadulni a földi profánságok nehézségeitől és mennyire tudja kifejezni az anyagtalant, az idő és tér felett valót. A protestáns templomi énekek a vallásos élmények, szenvedések és megkisértetések mélyében születnek, művészi formájuk ezért elsődleges, egyszerű, témájuk annyira magától értetődik, mint egy ég felé fordított arc boldog mosolygása, vagy egy könnycsepp tiszta fénye. Letűnt életek, elmúlt századok száraz avarja felett új életnek kell zsendülnie ezekre a hangokra. — Ezeknek az egyszerű, igénytelen és mégis művészi értékű templomi énekeknek óriási jelentőségük van a vallásos életben. Az énekköltő millió és millió ember szívét viszi a kezében, kiszélesíti az érzések skáláját és Istennel kapcsolja össze a földi embert. Kétségtelen, hogy a templomi ének egy határozott tartalmú hitbeli közösségbe kapcsol bele s ez az éneklő emberek külön szövetsége, az ének testvéri szolidaritásának égisze alatt. Embereket formál, eloszlatja a lélek díszharmóniáját, vezető és uralkodó dallamot ad az egyéniség elé. Luther azt írja az 1545. évben megjelent énekeskönyv előszavában: „Romlott és dacos szívvel nem lehet szent éneket énekelni.“ Minden igazi énekeskönyv örök aranybölcsője a Biblia. Bach zenéje olyan, mint egy döbbenetes erővel ható gót templom, melynek oszlopai büsz
