Harangszó, 1927
1927-07-03 / 27. szám
230 HARÁNQSZO. 1927 július 3. Az eszményeket mindenkor elérhetetlen távolságokban képzeljük el, miért is mint lehetetlenségeket szeretjük kezelni, melyek többnyire csak a rajongók, az álmodozók célkitűzései lehetnek. Amilyen könnyen szokták ma az emberek a lehetetlenséget valamire kimondani, éppen olyan előszeretettel bújnak ki ennek a cégére alatt még olyan elemi kötelességek alól is, melyek a hazafiság legtermészetesebb alkatelemei. Igen! a nép lelke a mai anyagias korban az eszmények befogadása iránt különösen elfásult és közönyös lett. Mert nem arról van szó, hogy az eszményeket elérjük, hanem hogy bármilyen csekély fokban azokat megközelítsük. Ehhez tehát a nép lelkét megfelelően elő kell készítenünk. Minden nemzetnek okulnia kell az ő múltjának történetéből. Ez a nemzeti ideálok termőföldje. Ezt a földet szakadatlanul művelni, por- hanyósítani kell, hogy a föld életerői kihasználhatók legyenek. Nemzeti ideáljaink tanulságai, példái a legalkalmasabbak a nép lelkének megművelésére, újjászületésére. A nép lelke is olyan mint a föld, melyet ha rendszeresen megművelnek, jó aratást igér, ha ellenben parlagon hagynak, csak dudvát terem, csak a gaznak lesz a melegágya, melyet a szél a szomszéd szántóföldre is elhord. Nemzeti ideáljaink példáinak, tanításainak követése a nép lelkének a megművelése körül azonban Kiss Sámuel, szilsárkányi lelkész, a Rábaközi Olvasó-Társaság alapítója. Irta: Payr Sándor. A Nemzeti Kaszinó ez évben ünnepli százéves jubileumit. Június 10-én 32 főnyi küldöttség jött Pestről Nagycenkre, hogy koszorút helyezzen alapitójának, a nagy Széchenyinek sírjára. A kaszinók által is a magyarságot egyesíteni, a társadalmi osztályokat összeboronálni, könyvek és hirlapok olvasása által a közművelődést terjeszteni, a hazafias érzést erősíteni akarta a legnagyobb magyar. De céljait nehezen értettek meg. A példa nem igen talált követőkre. Kisfaludy Sándor Sümegen csak 1841-ben tudott kaszinót alapítani. Sopronban is csak 1843. nyílt meg a később oly díszesre épült kaszinó. Dicséretes kivétel, hogy a szilsárkányi ev. lelkész faluhelyen már 1836-ban alapított kaszinót „Rábaközi Olvasó-Társaság* néven s öt ezért maga Széchenyi tisztelte meg sajátkezű levéllel. Szép bizonysága ez is, hogy evang. lelkészeink mindenkor megértő szívvel és lélekkel jártak elöl a nemzeti és társadalmi haladás utján. csak emberi munka, miként a szántás, vetés, boronálás, acatolás a föld termőképességének emelése körül. Még égi táplálékra is van szükség, hogy a földben rejlő erőforrások megnyíljanak és a beléje vetett magot többszörös hozamra képessé tegyék. Ugyan mi pótolja az emberi lélek művelésének a nap melegségét, és az eső áldást hozó hatását ? A legmagasabb ideál: a Krisztus, aki az út, az igazság, és az élet! E nélkül nincs boldogító melegség, rügyfakasztó és kalászba szöktető erő. E nélkül önmagát éli ki a lélek minden nemesebb eszmény híján dudva és bogáncs képében. Rettenetes látkép és mélyen a jövőben szinte alig elképzelhető torzalakulása az általános viszonyoknak, melyekből csak szenvedés és boldogtalanság árad ki. Mi tehát mindebből a tanulság ? Nem elég az emberi ideálok követése az isteni ideál, a Krisztus szolgálása nélkül. Igazi műveltség csak ott van, ahol Krisztusi szeretet, világosság és melegség hatja át az emberi lelket, mert ez kelti életre mindama szunnyadó erőket, melyek a lélek legnagyobb értékét, a jellemet kialakítják. Elismerem, hogy ez a munka ma, ebben az elfásult, anyagias, önző világban felette nehéz. Ez azonban egy okkal több a leirt szellemben létesítendő fegyelmezett összetartás munkálásához. Az erők csak eme közösen ható áldást hozó eső befolyása alatt egészülNemesapáti Kiss Sámuel egyébként is érdekes alakja a hazai ev. lelkészi karnak. Farádon 1796. aug. 28. született. Nemes Kiss Pál tanító és nemes Dóczy Rozina voltak a szülei. Keresztelő vízre a Szilvássy és László nemesi családok tagjai tartották. Nemességükre már a szülei is igen büszkék voltak 8 beíratták az anyakönwbe. A nemesapáti előnevet használták. Fiuk az iskoláit Sopronban végezte s 1821. ő is felment a bécsi új theol. fakultásra, ahová nagy ösztöndíjakkal csalogatták még a káplánokat is. Ott tanult a szintén farádi Szedenics György, a vadosfai Gödör Lajos, a mérgesi Turcsánvi Gábor sat. Az utóbbinak albumába Nemesapáti Kiss Bécsben 1821. aug. 2á-én ezt a kétsoros verset írta: Szép formát ád az Ész a szüleményjének, Mint a jó Fazekas minden edényjének Tanulmányait befejezve sűrűén írogatott a magyar folyóiratokba és 1824. ismét Bécsben volt jó barátja, Igaz Sámuel, a Hébe szerkesztője mellett. Kazinczy Ferenc Igaztól kérdezte: ki az a N. A. Kiss Sámuel. Erre maga Kiss mutatkozott be levélben 8 ettől fogva Kazinczy igen meleg hangon irt neki többször is, sőt arcképével is megajándékozta. 1825-ben az országhetnek ki. Ez a legnagyobb kultur- munka. Csak ilyképp lehet Széchenyi szerint a magyar nemzetet az emberiség feldicsőitésének részesévé tenni! Az ember. A lángelmék ódon szobája Világrelytélybe nyit kaput, Hol vágyó lelkem tisztán látja, Mit máskor fátylas álma tud. Felém dörögnek büszke szóval Az alkotások nagyjai: — Itt nincs előtted választófal,... Halld meg hát, mit vágysz hallani I Ős Rejtelem titkos hatalma Lelkedben szunnyad édesen; Az Élet-gépnek tüzkatlana Szívedben fülik csendesen. — Hát ez a titkok fátylas titka? . . . Emberben él a Végtelen?. . . Hát én vagyok a zárak nyitja ?... . , . Hová vezettél, Értelem 1 ?. . . Mindent látok. — Parány-magam- Világot hordok könnyen itt, [ban Hol szende álmok ringnak halkan, Mint bárányfelhők messze kint. De tör lelkemből néha vulkán S forró lávák patakja zúg Robogva réten, berken, pusztán, Hol mögötte csak gyászdal búg. A szenvedélyek bűnös árja Pusztító lávák lelkemen — Óh jaj I Szívem hiába várja, . . . Hamvas jövő nem int nekem. — Vagyok virág, mezőre hímzett S imának mondják illatom, . . . De zúzzak szét csak egy hü szívet, Sötétlik bennem ős vadon. gyűlési ifjúság soraiban találjuk Pozsonyban. Talán a jogakadémiára is bejárt, mint Bajza és Kazinczynak diétái híreket küldözött. Pozsonyban kötött szoros barátságot az evang. Bajza József költővel. 1826. ápr. 7. Írja Bajza Kazinczynak: „Nemes-Apáthi itt hagyá Pozsonyt, megunva a Diaetát meg lármájit egyformaságokért és az sok pium desideriumokat. A derék ifjút nem lehet nem szeretni nemes leikéért, mely el van telve a jónak, szentnek érzetével“. 1827-ben ismét Bécsbe írt Kazinczy Kissnek levelet, melyben panaszkodik, hogy Kölcsey megtámadta „a szeretette méltó, szerencsétlen Berzsenyit“. (Kaz. lev. XX. 6. és 266.). Levelezett Kiss S. még mint theológus ifjú DukaiTakách Judit költőnővel is. Ennek „A haldokló Damáiisz* című versét 1825. ő közölte a Hébe zsebkönyvben s megjegyezte: „Bár azok, akik a poézist iskolákon tanulják, vigyázzanak oly híven a mértékekre, mint a jeles Malvina, ki a metrikát csak maga szerint tanulván meg, Sapphó keblén minő édesen andalog“. Kis Jánossal pedig, akinek püspöksége alatt szolgálta egyházunkat, még szorosabb viszonyban állott. (Vadász N. Dukai T. J. 52). Lelkésznek aránylag későn, csak 1827. jún. 16. avatta fel Kis János. Ekkor már 31
