Harangszó, 1927
1927-07-03 / 27. szám
XVIIi. évfolyam. mi. július 3. 27. szám. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: a Caiiitíll LiM-IllviMl. Az Oruágós LathefSzSTet- aég hlTZtzlea lapja. Késiratok, «lőfiaetéii dijak 6a reklamációk a HARANGSZO azorkeaztő- kladőhlvatalának Saentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. 9 Isten velünk s mi 6 vele, Nagy az Istennek ereje. Megjelenik minden vasárnap. Szsrkeazló-kl adóhivatal: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. nókkladóhlratal .Luther-T árassá*“ könjrv- kereakedése Budapest, VIII., Sxentkirályt-u. tl/a. A „HABANG8Z0“ sló&zetésl ára: negyedévre 1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P 401 (30.000 K). Csoportos küldéssel 10*/m>a kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba V« évre 1 P 60 f (20.000 K). Alázatosság. I. Péter 1. 5.6. „Mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel; mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.“ alázatosságot sohase tévesz- szük össze az udvariassággal! Az udvariasság, ha nem is mindig, de legtöbbször szegényes utánzása, meghamisítása az igazi alázatosságnak. íme olyan szép, olyan kívánatos az alázatosság keresztyén erénye, hogy még e világ fiai is utánozni próbálják külsőséges mozdulatokkor üres szavakkal, amit ők udvariasságnak neveznek. A világ fiai hajlonganak, csúsznak-másznak egymás előtt; „legalázatosabb szolgája“... „lekötelezett híve“... írják egymásnak. Sajnos, hogy mindezeket a legtöbbször csak mondják, írják, de át nem érzik .. . Amikor mi alázatosságról beszélünk, egészen másra gondolunk. Az igazi alázatosság saját magunknak, saját személyünknek őszinte, komoly, az igazsággal megegyező megítélése. Alázatosnak kell lenni minden embernek, aki igazán ismeri önmagát és minden szépítgetés nélkül Ítélkezik önmaga felett! Mihelyt megismerjük bűneinket, és eszünkbe vesszük életünk szégyenletes eseményeit, mihelyt leleplezzük önmagunkat — egyszerre nem lesz nehéz hasonlóvá lenni a bibliai publikánushoz, aki mellét verve halkan sóhajtja el az igazi alázatosság szavait: Isten! légy irgalmas nekem bűnösnek . . . így állván a dolog, elmondhatjuk, hogy az alázatosság nemcsak a legszebb, de egyszersmind a legnehezebben gyakorolható keresztyén erények egyike. Hisz a magunk személyét legtöbbször túlbecsüljük, elbizakodottság vesz rajtunk erőt, hivalkodunk a magunk kiválóságával ... és mindezek letérítenek az igazi önismeretnek, az igazi alázatosságnak az útjáról. Azért mondjuk, hogy önmaga ellen vívott harc, büszkeségének, elbizakodottságának letörése nélkül — senki sem nyerheti el az alázatosság szép és kívánatos koronáját. . . „Öltsétek fel az alázatosságot!“. . . „Mert Isten az alázatosaknak kegyelmet ad.“ Megszabadulunk a nehéz, sorvasztó aggodalmaskodástól, hisz az aggódó nyugtalanság az elbizakodottság átka mirajtunk. Az alázatosság Isten gyermekévé avat mindenkit; a gyermek pedig sohasem aggodalmaskodik, érzi, tapasztalja apjának, anyjának gondviselését. Az alázatosság megtanít A míg valamely eszme helyességétől a nemzet minden rétege egyaránt át van hatva, addig rendszerint igen sok idő elmúlik. Ez a megállapítás különösen az u. n. konservativ, azaz mara^ lágra hajlandó népekre vonatkf mint a milyenek mi is vagyur1 íezen engedjük magunkat a megszokott kerékvágásból kizökkenteni; nehezen látjuk be valamely újnak a célszerűségét a régivel szemben. Ha azonban ez a belátás meggyőződésünkké vált, akkor fokozott buzgósággal igyekszünk mulasztásainkat pótolni. Tagadhatatlan, hogy ma válságos időket élünk, ilyenkor pedig az időnek elpazarlása a válság mértéke szerint esik latba. Amig dolgozó karjaink gúzsba vannak kötve, addig gondolkodó agyunk, tettre Istenben bízni, és halljuk az Úr biztató szavát: Elfeledkezhetik-e az anya az ő gyermekéről?. . . én sem hagylak el, nem feledkezem el rólad, minden gondodat énreáin vesd!... Uram, Jézusom I a te alázatosságod éljen bennem is! . .. „lm előtted leborulok, Jézusom hozzád fordulok: Teremts bennem tiszta szivet, Hozzád vágyót, hozzád hívet, Hogy örömmel kövesselek, És csak téged szeresselek. • • * Alázatos, szelíd voltál, Mindenkiért imádkoztál; Add ebben is híved legyek, Ellenséggel is jót tegyek, Bántóimnak megbocsássak, Felhőn át is égbe lássak.“ Ámen. kész lelkünk és érző szívünk titkos kohói minden megbilincselő szándékkal szemben hozzáférhetetlenek. Az ideálok ezekben a titkos műhelyekben születnek meg, nevelődnek, fejlődnek, alakulnak, erősödnek, kovácsolódnak és edződnek törekvéssé, tetté. Ezen titkos műhelyek hívatott munkásai a lelkészek. Ezekben az elrejtett műhelyekben kell nekik a nép belső erejének kiművelésén, a népiélek újjászületésén dolgozniok. A nép lelkét az eszmények befogadására kell alkalmassá tenniük; ahol pedig az eszmények már megvannak, ott ápolni, erősíteni kell azokat. Miért? Mert az eszmények a jellem iránytűi, melyek szilárdan mutatják azt az irányt, melyben a magyar léleknek, fejlődnie, tökéletesednie kell. Ideálok ápolása. Irta: nagymegyeri vitéz Raics Károly altábornagy, a m. kir. honvédség protestáns egyházszervezetének főgondnoka.
