Harangszó, 1927

1927-06-26 / 26. szám

222 HARANQSZÖ. 1927. június 26 biztosítására Nagy János és Hima Ferenc 31, illetőleg 26 kát. hold föl­det hagyományoztak. Útjában Mérges felé a sokordaljai járás határában dr. Tóth Gyula téti főszolgabíró, a község határán Ber­talan Sándor körjegyző, a templom előtt Baráth József lelkész fogadták a szeretett főpásztort, ki legnagyobb elismerésének adott kifejezést a ki­csiny gyülekezetben talált vallásos buzgóságért. Kisbabotról, ahol ugyancsak Ber­talan Sándor körjegyző, a lelkészlak előtt pedig Ihász László lelkész fo­gadta egész gyülekezete élén a püs­pököt, nagy OrOmmel állapította meg a főpásztor, hogy egy egészségesen szervezett, jól felszerelt, anyagiakban, lelkiekben egyaránt fejlődésre képes gyülekezet. Nagy gyönyörűsége tellett itt a püspöknek a leventék s a ma­gyarruhás leánycsapat gyOnyOrű sza­badgyakorlataiban. A hősök emlék­szobra előtt lelkeket magával ragadó beszédben szólt az ifjúsághoz, a gyü­lekezethez, végül pedig a sok szép virágot, melyet a szeretet hordott Össze érkezésekor, odarakta a hősök emlékszobra talpazatára. Bönyrétalap felé átutazóban Téten üdvözlő küldöttség állította meg. Kovácsics Géza lelkész a gyülekezet, Dezső Lajos aljegyző a kOzség nevé­ben kOszöntOtték. Győrön át autón érkezett meg Mayer Oszkár bőnyi földbirtokos uriházához, kinek kísére­tével együtt vendége volt. Vasárnap reggel a bábolnai ménes négy szür­kéje röpítette BOnyrétalap felé, hol AhoM elhallatszik ötYen falú harangja. Irta: N. Szabó Gyula. 2. Kisfaludy maga is sokat állhatott a bazaltok alatt, de talán még többet a Ba­dacsony százholdas tetején. Lelke elme­rengett a szomszédos kialudt vulkánon, várromokon és talán így születtek meg a regék. (Sajnos, a költő csak Somlóig látott el, Ságot és Kissomlót már nem vette észre, pedig mind a kettőn talált volna acéloskeblü hősöket. Többször is járt azon a vidéken, amidőn Dukába utazott és unokájához Kőszegre.) * Másnap a fensikszerü hegytetőn álltam. Sok helyen áthatolhatatlan sűrű bozót, kökény, vadszilva, illatos megy (kitűnő pipaszárakat készítenek belőle) és vad­rózsafák suttognak rajta. A nyugati rész legelő. A keleti oldalon nagy hasadás a — Vaskapu. Azon jártak fel a szekerek a tetőre. A 438 méter magas fensik közepén a kráter torkolata mondogatja: minden múlandó. A hajdani tüzokádó torkának körpereme és mélyedése jól látható ma is. Feneke és partja tömve lávakővel, amely­dr. Lengerer István a járás, Kovács József főjegyző a község, Mihályffy Zoltán hitközségi elnök a r. kath. egyház nevében, majd Szekeres Sán­dor lelkész a gyülekezet nevében üdvözölték a főpásztort. Sajnos itt csak egy kis szórványgyülekezetet talált a püspök. A 386 lélekből mind­össze 67 él helyben, a többi szór­ványban. E gyülekezet anyagi meg­erősödésében igen nagy érdeme van Mayer Oszkár volt gyűl. felügyelőnek, ki szeretettel, buzgósággal és áldozat- készséggel állt a gyülekezet mellett. A vizitáció végeztével itt az egy­házmegye, az elnökség s a megláto­A keresztyén feminizmus a nőt az egyház munkamezejére is állítja. A nő elsősorban kis családjának pap­nője. Ö kulcsolja először imára gyer­meke kezét. Az imádkozó és imád­koztató édesanya képét sohasem tud­juk elfeledni. A vallástalan nő a női nemnek karikatúrája, torzképe. Még Nietsche is azt mondja: »Néhol szabad gon­dolkodókat törekednek faragni a nők­ből. mintha a nő, aki elvesztette jám­borságát nem valami undorító és nevetséges volna a mélyen istentagadó férfi szemében«. Az ev. nő legyen bibliát, szent­énekét, imádságot szerető lélek. Le­gyen jelszava: »Én és az én házam tiszteljük az Urat.« Hol a vallás szel­leme él, ott nincs szeretetlenség és hűtlenség, hanem holtig tartó szeretet nek vegytartalma — Lőczy Lajos és Eötvös Lóránd szerint — olyan mint a pompeji láváé. Megint eszembe jut ott az osztrák, amint Tihany felé révedeztem az opálos, könyből lett tengeren át. Hány ideges em­ber, hány felzaklatott lélek találna itt eny­hülést I Halk hangok szálltak felém Vesz­prémből és Fejérmegye sikjairól, a szek­szárdi dombokról és a Mecsekről. Délnyu­gatról a horvát és szlovén hegyek kéklet­tek, nyugatról, a szomszédból, Szigliget fái, szőllői súgtak valamit. Rezi, Tatika, Szentgyörgy, Gulacs, Holóp, Sümeg, Cso­bánc beszéltek a csudás múltról, a sivár j elenről. Északról a Somló, mint óriási íadihajó úszott, nyomában a kerek Ság, a művelt kemenesaljai fensik egyetlen pontja. Északkeletre a Dabaserdő és mögötte a sötétlő Bakony rengetege. Dabas! — hajdan rettegett hely, ma csendes, békés. Hajdan végrendeletet irt az utas, ha jánosházáról, Sümegről Tapol­cára, Hévízre, Balatonfüredre ment, ma már alig hiszi ezt a vándor. Valamikor — nem is olyan régen — ezen az erdős, keskeny völgyektől megszaggatott fensikon találtak búvóhelyet a betyárok, a szegénylegények. Subri Jóska, Savanyó Jóska és Patkó em­gatott gyülekezetek nevében Csemez István egyhm. felügyelő megköszönte püspöknek köztük végzett eredményes munkáját. A püspOk válaszában ki­jelentette, hogy az egész kOrúton semmi mást nem keresett, minthogy egyedül Isten nevének adassék dicsé­ret és dicsőség, anyaszentegyhdzunk erősödjék, a hívek lelke megnyíljék az erkölcsi és vallási erők előtt, me­lyekre egyháznak, hazának, embernek egyformán szüksége van. Isten áldá­sát kívánva az egyházmegyére, annak vezetőségére és gyülekezeteire, püs­pöki egyházlátogató munkáját be­fejezte. és hűség. Ahol az evangélium nem­csak betű, hanem aminek lennie kell: út, igazság és élet, ott a boldogság ütött tanyát. Figyeljétek meg a vallá­sos családoknak életét. A vasárnapi harangszó ezeknél nem szól hiába. De titkos kamrácskáikban is felcsen­dül minden este a házi áhítat, a szent ének égi szárnyalása. Boldog volnék, ha az evangélium talajából sarjadna ki az evangélikus feminizmus, mely megalkotná és meg­szervezné az evangélikus családok szövetségét, ami megoldaná a sokat panaszolt vegyes házasságok kérdését. Ezért imádkozzunk így is: tiszta evan­gélikus házasság, jöjjön el a te kor­szakod. Szeretek bizakodni abban, hogy a vér nem válik vízzé. Az evangélikus nagyasszonyok véréből van még egy béréi rettegtették az utast Sümegig, Cell- dömölkig, Sárvárig, Vasvárig, Veszprémig, Eger8zegig. A nép szerint Dabasban tartóit Subri raportot, amikor a Bakonyon keresz­tül megérkezett »alföldi kastélyából“, vagy Bécs városából, ahol az udvari dámáknak tette a szépet, mert hát „gerófi gyerök vuol“. Beszéli a nép: a rapport után jött a rablótanács, ami után ugyancsak meggyűlt a dolga a sümegi, szántói, tapolcai, deve- cseri, jánosházi, veszprémi és a zalaeger­szegi szolgabiráknak. Nemcsak a betyárok húzódtak meg a Dabasban, hanem oda futottak a börtönök megszökött rabjai, a dezentorok, az osztá­lyok és rendek által darabokra tördelt régi társadalom számüzöttjei, a verbunkosok elől futók és azok, akik valamiért bosszút esküdtek, sőt halált kiáltottak földesuraikra. A veszprémi é3 zalai vármegyei őrtállók, a pandúrok sokat zavarták a Dabast és sokan közülök sohasem tértek vissza Vesz­prémbe, Zalaegerszegre. A megugrott, vagy megugrasztoft legé­nyeket a dabasi ihászok rejtették el, akik maguk is tolvajok voltak. A legtöbb tüzről- pattant ihászlánynak szegénylegényért vér­zett a szive, hullott a könnye. v Magyarországi keresztyén női mozgatom.

Next

/
Thumbnails
Contents