Harangszó, 1927

1927-06-26 / 26. szám

1927. június 26 HARANQSZO. 223 csepp talán a mi leányainkban is. Ha ók tudtak oly evangélikusokat nevelni, kik hitükért börtönbe, gálya­rabságra, máglyákra mentek, úgy talán a mai nemzedék sem oly korcs, hogy egy könnyelmű Ígéretért vagy a közmondásos jeggyűrüért megta­gadja hitét és egyházát. Az ev. nőnek részt kell vennie egyháza minden örömében és bána­tában. Részt kell vennie az ifjúsági mozgalmakban: leányegyletek alapí­tásában, vezetésében. Svédországban a megszervezett intelligencia a gyári munkásnők számára leányklubokat alapított, ahol lakást, ellátást nyernek nagy kedvezménnyel, számukra össze­jöveteleket tartanak, ahol általános műveltségre, egyház- és hazaszere­tetre tanítják őket s megvédik őket az utca porától s az erkölcsi bukástól. Nálunk is sok az aratni való gabona. A Dabasban még ma is sok ihász és kanász él. Ott még ma is megtalálhatjuk a bakonyi öspásztorélet nyomait, szokásait. Ott még ma is érdekes a pásztorélet. Ott még ma is látni cifra, nehéz veszprémi szűrt és gatyakorcba tűzött bícsi piros kendőt. A betyárok gyakran felverték Bada­csonyt is — borért. Kellett ez a Dabas­ban készült vadaspörkölthöz, a jó szüreti húsos kásához, a foghagymás ürücombhoz, no és a bánat, a szomorúság temetéséhez. Sok falát bevertek akkoriban a betyá­rok a badacsonyi és szentgyörgyi nádas pincékről, noha nem egy urasági pince mért nekik konvenciót. Delet harangoztak. Megkondultak a harangok, ötven falu harangját, mintha mind külön-külőn hallottam volna. És -vtnind az ötven harang más érzést váltott ki belőlem. Úgy éreztem, míg a harangok zúgtak, hogy ott álltak mellettem a bala­toni várak úrai, honosai, Csobánc regényes hős asszonyai és énekelték érces, egyre halkuló hangon: — Isten adta kiválasztott népének . .. Azután beszélgettek velem, csak a to­maji állomáson ébresztett fel a vasutas szava: — Tapolca felé! (vége.) Az ev. nőnek, ha csak ideje engedi, részt kell kérnie egyháza belmissziói munkáiban: Itt van az óvodák, a napközi otthonok létesítése, melyekben a legszegényebb társadalmi osztály gyermekei s az árvák nyernek gon­dozást. Itt van a szegény-ügy, melyet egyenkint és személyesen kell elintézni látogatással, résztvevő szeretettel és segítő munkával. Itt van a börtönök s kórházak vigasztalatlan lakóinak, a társadalom kivetettjeinek evangéliumi megmentése. Adjátok meg Istennek, ami az Istené. A keresztyén feminizmus a haza szent földjen patriotizmus-sá válik. A keresztyén nők patrióták is és vall­ják az Isten, család, haza hármas jelszavát. A magyar nők közt nem volt haza­áruló. De igenis beszél a történelem a hazaszeretet női hőseiről: Szilágyi Erzsébetekről, Dobó Katicákról, Zrínyi Honákról, Pap Váry Elemérnékről és a többiekról. — Voltak magyar anyák, kik a római nők példájára maguk adták fiaik kezébe a hont védő paizst: »ezzel vagy ezen«. Kétségbe kellene esni nemzetünk jövője felett, ha a csonkaország ma­gyar leányaiban nem volna meg az önérzetes magyar fajszeretet, ha nem élne bennük a dacos és áldozni kész hazaszeretet. A magyar történelem beszél épen arról, hogy a protestánsok vallás- szabadsága és a nemzet szabadsága egy alapon sarkallott. A kettő együtt állt vagy együtt bukott. A reformáció tette a magyar nő szívére a bibliát és ez ültetett a magyar nők szívébe hazaszeretetei is. A magyar nőnek a hazaszeretet lángját fokozott mértékben kell élesz­tenie, még a legnagyobb magyar probléma: nagy Magyarország visz- szaszerzése megoldva nincs. Ez a csonka ország nem ország. Nagyma­gyarországból csak tépett rongyok maradtak meg birtokunkban, őseink sírját idegen náció tapodja. Legyen erős a magyar nő hite, hogy amiért naponkint imádkozunk: a feltámadás be is következik. Minden magyar nő- mozgalomnak céljában benne kell, hogy legyen: az integritás követelése, mert enélkül létjogosultsága nincs. Van sok keresztyén egyesület, van sok magyar nőegyesület. Valamennyi­ben részt vehet a magyar nő, ha ott emelkedettebb életfelfogásával ápolni tudja a magyar jövendőt. Ne legyen köztetek egy se olyan, mint az a leány, aki a feljegyzés szerint egy hazafias ünnepély után így szólt: >én nem tehetek róla, nincs bennem semmi hazafias érzés*« Qöthe szavait idézem utoljára: »Egy néphez, egy hazához, egy barát­hoz, egy nőhöz való hűségben élni, mindent erre vonatkoztatni, ezért min­dent elszenvedni, ezért mindent el­tűrni«. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Gaál József. (Víz*). Élet-halál harcot vívó gyülekezetek. Gyámintézet oltalma alatt álló egyházközségek. Veszprém. Veszprémnek 17.000 lakosa van. Ebből evangélikus vallásu 450 lélek. Ez a kevés ember, mely a városban szétszórtan lakik, valósággal elvéss a más vallásuak tömegében. Adó­fizető egyháztag 200 van. Többnyire vegyes házasságban élnek. Foglal­kozásra nézve kis hivatalnokok, vas­úti alkalmazottak, kisiparosok. Kevés kivétellel, olyan emberek, akik fix fizetésből élnek. Földmíves család csak egy van. 1926-ban a legmagasabb egyh. adó 750.000 kor. volt, az adók át­laga 150—200.000 kor. egész évre, a legkisebb adózók évi 80.000 kor. fizettek. 1926-ban az adózókra 42.000.000 kor. volt kivetve, az évi összes be­vétel 65,000.000 kor. körül van. Ebből lelkészt, tanítót, egyházfit fi­zetni, templomot, iskolát fenntartani, egyházkerületi állami adót s egyebe­ket leróni majdnem lehetetlen. Úgy­hogy mindig külső segélyekre várnak,

Next

/
Thumbnails
Contents