Harangszó, 1927

1927-06-19 / 25. szám

XVHÍ. évfolyam. 2fi. szám. i927. június 19. AlspHolts KAPI BÉLA 1610-ben. l.lptulajdouoa: > ítsíaltül Lotbsr SzOvetidi (m Oruiffft* Latlier-Stfirel- •ór klraUleo lapja. Ktnratok, slófisettsi dijak ka raklamáoldk a HARANGSZÖ iierksaald kiadóhivatalának Ssentgotth&rdra (Vaarm.) küldendők. Előflzetist elfogad minden evang. lelkin is tanító. Megjelenik minden vasárnap. Jézus, óvd, meg egyházadat, Nevelj neki hű fiakat. SaerkeaiM ki adóhivatal: «zentootthArd. Vas vármegye. Flókkladóhlvatal .Luther-Társaság* könyv • kereakedóae Budapest, Vili., Ssentklrályl-u. il/a. A „HABANG8Z0“ elófiaetial ára: negyedévre 1 P 28 f (18.000 korona). Félévre 2 P áO t (30.000 K). Csoportok küldéssel 10Vw>i kedvezmény. Amerikába egész évre Z dollár; az utódállamokba V« évre 1 P 60 f (20.000 K). Nyitott kapu. Máté ev. 5.8. „Boldogok a lelki szegények : mert Övék a mennyeknek országa.“ B oldog I — ez a szó az, mely magába foglalja mindazt, ami után földi ember vágyódik, sóhaj­tozik. Boldog! — ez a szó az, mely onnét röppen ki, ahol a lélek igazi hazája van! Kik azok, akiknek először nyitja meg az Úr az ő országának kapu­ját!... A lelki szegények... a szomorkodók... a megterheltek... a megfáradottak. Ezeket mondja boldognak Jézus a „Hegyi beszéd első szavával is, és működésének az elején úgy állítja magát az em­berek elé, mint a szegény szomor- kodóknak a Megváltóját. De miért beszél Jézus lelki szegényekről?... Ez a különböztetés nagy Mesterünk­nek könyörületét, szeretetét mutatja. Mert testileg ugye nem mindenki szegény, de lelkileg mindenki az! Lelkileg szegény még az is, aki földi javakban dúskálkodik. Jézus mindenkinek gyógyítója, megtar­tója, azért fordul a lelki szegények­hez, hogy senki el ne maradjon, hogy mindeneken könyörüljön. In­duljunk csak feléje, minden szük­ségünkben ; ismerjük csak meg, érezzük csak át, hogy lelki javak­ban mindnyájan szűkölködünk — semmink sincs, amivel Isten előtt megállhatnánk! Oh, én szegény, nyomorult ember! nekem semmi érdemem nincs, bennem semmi jóság nincs, Istenem előtt egyedül Jézus érdeme, gazdagsága, vére, keresztje az, ami megigazíthat. Min­den gyónás alkalmával úgy ismer­jük el a magunk lelki szegénységét s így kiáltunk megtartó kegyelem, mennyei gazdagság után... És az igaz Istennél a bűnös ember őszinte, igaz törödelme, igaz szegénységé­nek bevallása elégséges arra, hogy a szegényeket egy mennyországgal ajándékozza meg! Az alázatosnak kegyelmet ad — a bűnösöknek Megváltója, lelki szegényeknek gazdagsága lesz. Azért szívből örüljünk annak, hogy Jézus a boldogságot nem a földi állapothoz, nem álláshoz, nem ranghoz, nem is veszendő kincs gazdagságához vagy szegénységé­hez kötötte, hanem örök időkre így szólt: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa!“ Jézusom! Királyom! Te ki éret­E gyik politikai napilap azt írta nem régen, hogy a mai ifjúság fegyelmezetlenségének okát az ál­talános védkötelezettség megszűn­tében kell keresni. Nem szenved kétséget, hogy a katonáskodás sok tekintetben üdvös hatást gyakorol az ifjú fejlődésére, a midőn meg­követeli a föltétien engedelmessé­get, a felsőbbek iránti tiszteletet, tisztaságot, pontosságot és gyors elhat izásra serkent. De ne feled­jük, gy 1868 előtt sem volt álta­lános édkötelezettség és az ifjúság fegyi ezetlensége félő' még se hangzott el annyi panasz, mint ma. Ne feledjük azonkívül azt sem, hogy a katonát a büntetés félelme ösztönzi a kötelesség kifogástalan teljesítésére. Az ily módon fejlődött lelkűiét azonban sem az egyéni lélek nyugalmát, sem a társasélet békéjét nem biztosítja, annál fogva az igaz keresztyéni felfogás nem elégszik meg a külső hatalomtól való félelmen alapuló erkölcsiség- gel, hanem azt követeli, hogy az ember az ő lelkében megnyilatkozó isteni szózatnak, a lelkiismeretnek szavára készséges örömmel járjon tünk szegénnyé lettél, térj hozzánk lelki szegényekhez, tégy minket alázatosakká, hogy bűneinket bán­va, megsiratva elnyerjük a kegye­lem gazdagságát!... „Boldogok a lelki szegények, Kik alázatosan járnak, Kegyelmet Istentől remélnek, Segítséget tőle várnak. Ki jó sorsban hálát Jó Istenének ád, Nyer békességet, Mire szíve vágyott, Talál mennyországot És üdvösséget.“ Ámon. Isten gyermekeinek ösvényén. Ezt a lelkületet pedig egyedül a családi nevelés, az édes anyai gyengédség és gondosság, meg az apa férfias erélyessége fejlesztheti ki a gyermekben. Régi idők óta utalnak a nevelők az élőfa példá­jára, hogy azt hajlékony csemete korában kell helyes növésre szok­tatni ; mert a mikor az kemény törzsű fává erősödött, akkor már nehéz, szinte lehetetlen annak ferde növését egyenesre igazítani. Egy jeles német nevelőtől hallottam, hogy a gyermek neveltetését annak hatodik életévéig be kell fejezni. A mely gyermek lelki s testi tulaj­donainak fejlődése ez idő alatt nem indult helyes irányba, annak to­vábbi neveltetése évről-évre több akadályba ütközik. A mai fiatalkorúak fegyelmezet­lenségének oka nem a katonai szolgálat hiányában fekszik, hanem részint a családi nevelés felületes­ségében, részint pedig korunk ál­talános szellemében, mely semmi törvényt, a cselekedeteknek semmi korlátját nem hajlandó elismerni. A háború az apákat és az idősebb Fegyelmezetlen gyermekek.

Next

/
Thumbnails
Contents