Harangszó, 1927
1927-06-05 / 23. szám
198 HARANCISZO 1927 június 5 A HARANGSZÓ PÜNKÖSDI ÜZENETE.-------------«=e=-^-------------K üldi: NAGY MIKLÓS, a HARANGSZÓ fömunkatársa.-------------------------------É nek: Dunántúli Énekeskönyv 249. 1—3. Szentegyházunk hajdanáról, Az apostolok koriról, Ma híven emlékezünk. Szent örömmel nézünk rája, Mint az üdvnek hajnalára, Hol szebb tavaszt lát szemünk. Akkor Bátor Férfiszivek, végig hívek, szerte jártak, A világgal szembeszálltak. Egyik sem élt önmagának, Hanem élt, halt Krisztusinak, Nem volt köztük hűtelen. Védeni az igazságot, Téríteni a világot Készek voltak szüntelen. Ezrek Tértek Az egyházba hallatám az igének, Mit szent tűzzel hirdetének. A szent hajdant a jelennel Összemérvén szemünk könnyel Megtelik ez ünnepen. Az volt a hit ifjúsága, Ma hidegség némasága Vesz erőt a kebleken. Szívben Hűtlen E nemzetség, elfeledték, hogy Uroknak, Jézusnak mivel tartoznak. Kegyelem néktek én békesség Istentől, a mi Atyánktól s ax Úr Jézus Krisztustól. Amen. Testvérek I „Amelyek régen megirattak a mi tanulságunkra Írattak meg!“... A történelem egy bölcs tanítómester... ajakáról szakadatlanul nagy tanítások szava kel szárnyra. Amelyek régen történtek mind azért estek meg, hogy eljövendő új nemzedéknek hirdessenek komoly élet- bölcseséget, mutassanak helyes irányt, s szabjanak boldog, igaz életutak Voltak a régmúlt időknek sötét, szomorú eseményei, tele van a föld az emberi gonoszságnak véres jeleivel, mi is őrizgetünk sok siralmas emléket... De még ezeknek a siralmas eseményeknek is nagy tanításuk van. Úgy állnak előttünk, mint fekete tilalomfák ... ha rájuk gondolunk, mintha vész-harang kongását hallanék: Ne jöjjetek erre! Ti ne cselekedjetek így!. .. Máskor fényes emlékek, követendő példák ragyognak felénk az elmúlt idők homályából. Gondolok azokra a nemes, nagy cselekedetekre, áldott szívű emberekre, igazi hősökre, „akikre nem volt méltó ez a világ“, akiknek élete milliókra hintett áldást, s az egész emberiség előtt nyitott boldogabb jövendőt!... Emlékük ma is biztatólag integet felénk, s hangzik hívogató tanításuk ! Erre jöjjetek! Kövessetek minket! . . . ... Visszaidézem ezek után nemzetünk múltjából, ezer év távolából Géza fejedelem alakját. Ott áll két világ határmesgyéjén és választania kell ... Az egyik világ: a keresz- tyénség, a másik: a pogányság. Arról volt szó, átvegye-e Géza fejedelem egész népével együtt a Krisztus evangéliomát, meghajoljon-e a kereszt előtt, vagy pedig megmaradjon az új hazában is a pogány oltárok mellett, amelyeken még lobognak az áldozati tüzek rőtt lángjai! Hadúr — vagy Krisztus ? . . . zsongott a nagy kérdés a fejedelem lelkében ... és Géza fejedelem nem mert határozottan választani, megmaradt a két világ között anélkül, hogy valamelyikhez odakötötte volna a szívét is . . . A nagy kérdésre ezt a feleletet adta : „Elég gazdag vagyok én ahhoz, hogy Hadúrnak is áldozzam, meg a keresztyénség Istenének is építsek templomokat! . . . Nem azt kérdezem: mi a magunk véleménye régi fejedelmünk régi szavairól, de el akarom hirdetni : mit mond erre a pünkösdi Lélek szava. A Jelenések k. 3.13—16. és Lukács ev. 11.23. versében a következő igék vannak megírva: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vágy, sem hév; vajha hideg volnál vagy hév. így mivel lágy meleg vagy, kivetlek téged az én számból. Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol.“ Megérezzűk-e micsoda erő, milyen kemény szilárdság, meg nem ingó határozottság sugárzik felénk ebből a szent leckéből. Nyoma Az ostffyasszonyfai ev. templom. sincs itt annak a fejedelmi, félénk tartózkodásnak, amely ott élt Géza fejedelem lelkében! A pünkösdi Lélek kemény ítéletnek szavát zu- gatja fejünk felett: „Tudom a te dolgaidat... mivel lágy meleg vagy, kivetlek az én számból, mert aki" velem nincs, ellenem van; aki velem nem takar, tékozol. . .“ Jézus tehát egész embert kíván, bátor, nyílt színvallást; az egész szívünket kéri, áldozatos hűségre, kitartó ragaszkodásra számít. Megosztott szívek, fél-emberek, szellő ingatta hajladozó nádszálak, két úrnak szolgáló követők nem illenek az ő seregébe! Aki bátran melléje nem áll, az már annyi, mintha ellene emelne fegyvert. Aki a közönyösség ruhájába öltözik, az már meg is tagadta őt. „Aki velem nincs — ellenem van!“ Géza fejedelemmel ezért kerül éles ellentétbe a reformáció hőse: Luther Márton. Megáll a wormsi birodalmi gyűlés előtt, csupa ellenséges szív dobogja körül, feje felett szinte a halál árnyékai lengenek ... és mégsem a megalkuvásnak, mégsem a visszavonásnak, hanem a bizonyságtevésnek szavai csattognak: „Nem tudok, nem akarok semmit visszavonni! Itt állok, másként nem tehetek ..." Megáll, mint kőszikla. Daróc ruhájában is fejedelmi alakká magasztosul. Lelkén szent forróság ömlik szét: a Krisztus szerelme; bármit hoz a holnap, ő már választott; neki az élete nem volt drága . . . beállott egy fényes csapatba; a hitvallók seregébe,
