Harangszó, 1927
1927-06-05 / 23. szám
1927 június 5 HAKANdSZO 199 Lássátok mivé lesz az ember, ez a porszem, ez a semmi, ha a pünkösdi Lélek tüzes nyelvei reá szállnak. Félénk tanítványokból, megvetett halászokból, lenézett vám- szedőkből hősök lesznek, akik egy világot hódítanak meg a Krisztus számára; bányász-szülők gyermekéből nagy hitvalló, a keresztyén- ség reformátora lesz, akinek nevét századok áldják s nemzedékek őrzik hálás kegyelettel. Ahol pedig megoldják az Isten lelkét, ott uralomra jut a sorvasztó közönyösség, a tehetetlen langy- melegség, a félénk ingadozás, a melyre lesújtó ítéletet mond a szent ige: „kivetlek az én számból.“ Ks mi hova. melyik seregbe tartozunk Ünneplő Testvéreim!? Ki a mi .példányképünk, életeszményünk, kinek a jelleme formál, alakít bennünket? . . . Géza fejedelem — vagy Luther Márton ? Tespedő közönyösség, vagy bizonyságtevő elszántság lakja a mi szívünket ? . . . A kérdésekre feleljen meg a lelkiismereted... de én sokszor úgy érzem, hogy a pünkösdi Lélek vádoló, szomorú ítélete reánk is vonatkozik: „sem hideg nem vagy, sem hév!“ Nem tudsz, nem akarsz egészen a Krisztus mellé állani, evangélioma előtt meghódolni; te is két világ között akarod életedet megosztani, megszaggatni : félig a Krisztus, félig a Sátán . . . s ezért törpül, korcsoso- dik, veszik és pusztul az életed! Oh, mi hálás követői, hűséges maradékai vagyunk — Géza fejedelemnek . . . Pünkösd ünnepén, a keresztyén anyaszentegyház születésnapján, elibénk áll, gyermekeire tekint ez a könnyes arcú lelki édesanya: evang. egyházunk is. Ma újra megkérdezi tőlünk: tudtok-e még értem hűséges lélekkel áldozni, hősiesen tűrni, elszántan dolgozni ? Enyémek vagytok-e még, nemcsak névleg, hanem a szívetekkel is? Méltók vagytok-e a régi ősökhöz, akik bujdosva, üldözve is hívek maradtak, megálltak, akiknek a lelkében még visszhangot vert az elszántság éneke: „Kincsünk életünk, nőnk és , gyermekünk mind elvehetik . . .“ És kérdezi a múlt, kérdezi a Lélek: őrzitek-e híven a nagy örökséget, drága anyaszent- egyházunkat ? . . . És minderre felel a mai idők emberének közönyös langy-meleg- sége, felel a mi megroppant hithűségünk, a mi szegényes buzgósá- gunk, amely már csak nagy ünnepeken tud valahogy fellobogni, neki melegedni; felel a pünkösdi kérdésre vergődő tehetetlenségünk, amely a nagyobb garmadából is alig tudja fenntartani azt, amit a régiek semmiből — vagy talán könnyből, imádságból építettek !... Tudtok-e még engem szeretni hűséggel, áldozattal, lemondással ?... kérdezi híveit az evang. anyaszentegyház, és felelnek rá a kitérések, reverzálisok, a pókhálós perselyek, az üres templompadok ... a zúgolódva odavetett egyházi adó. Ezért mondja a Lélek: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév ..." Gondoljunk ezzel szemben a szociáldemokrácia, a kommunizmus elszánt, mindenre kész embereire. Micsoda összetartás, micsoda áldozatkészség, micsoda fegyelem lakozik a túlsó berkekben. Hol van az a hithüség, amely olyan bátran védekezik, mint amely hévvel ők támadnak? Náluk nincs elcsügge- dés, nincs félrehuzódás, nincs „lágymelegség“, csak hevülés, lelkesedés, kitartás. Azért akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek ! Nem lehet, nem szabad belenyugodni ebbe a mai ellany- hulásba, az evangélikus szíveknek újra át kell forrósodniok az egyházszeretet tűzétől és egész nagyságában át kell éreznie mindenkinek azt a nagy felelősséget, amely most a mi vállainkon nyugszik és egykor minket hív számadásra! Nem lehet belenyugodni abba, hogy a pünkösdi Lélek továbbra is vádolásnak, az ítéletnek beszédével jöjjön közibénk: mivel sem hideg, sem meleg nem vagy, kivetlek a számból! . .. Mi talán nem akar- nók, hogy a vádolás beszéde helyett ez az örvendetes köszöntés szálljon hozzánk: „Aki győzödel- mes lesz, azt oszloppá teszem az én Istenemnek templomában és felírom reá az én Istenemnek nevét . . .“ Kérditek: hogyan lesz ez meg? Oh tudom, hogy a mi erőnk nem segít rajtunk, de ha az Úrnak Lelke, a pünkösdi fuvalom végigfú itt a szíveken, akkor új élet, diadalmas élet zsendül a közönyösség kihalt pusztaságán. Jertek azért ne csak az ajkunkon zendüljön meg, de igazán a szívünk mélyéből törjön fel a pünkösdi imádság: „Jövel Szentlélek Úristen!...“ Megalkuvás közönyös embereiből alakítsd meg a bizonyságtevő hithősök seregét! Jövel Szentlélek Úristen! ... Ekkor lesz igazán pünkösd, új élet áldott ünnepe. Ámen. Imádkozzunk! Örökkévaló Isten! Mennyei jó Atyánk! Áldunk és magasztalunk tégedet szívbeli hálaadással ezen a szent ünnepen, mely újra megmutatja nékünk a te kegyelmes- ségedet és gondviselésedet. Áldunk, hogy megalapítottad anyaszentegy- házadat és ennek ölébe helyeztél bennünket. Áldunk, hogy annyi vész, viszály között megtartottad egyházunkat, lelki édesanyánkat. Szentlelkeddel támasztottál hű fiákat, akik életüket is oda tudták szentelni a vergődő gyülekezetért. Bűnbánattal visszük elibéd szívünket, megtört hűségünket, szegényes buzgóságunkat, mustár- magnyi, gyenge kis hitünket. Szégyenpír futja be arcunkat, ha eszünkbe vesszük közönyösségünket. Atyánk! tenálad mindenek lehetségesek. Alakítsd, formáld a mi életünket a te szent akaratod szerint. Erősíts a hűségben, növeld hitünket, szálld meg elménket, szívünket. Áldd meg, tartsd meg anyaszent- egyházunkat; add Szentlelkedet a vezetőkbe és a hívekbe, hogy mindenek megújuljanak a te dicsőségedre. Hallgass meg minket a Jézusnak egyetlen, örök érdeméért. Ámen. Miatyánk!... így egyházunk hajdanihoz, Az apostolok korához Újra méltó lesz korunk; Győzelemre, virulásra, Legdicsőbb feltámadásra Bizton eljut Sionunk. Mint a Szikla Áll a vészben rendületlen, úgy fog állani S a világgal szembeszállni.
