Harangszó, 1927
1927-01-02 / 1. szám
1927 lacuár 2. HARANGSZÓ 3 her-Naptárt. De ezt már nem küldhette be a lapoknak. Erek a sorai mintegy a végrendelet erejével kötelezik égj házunkat, hogy a Naptár gondját vegye fel. Ismeretes, mivé fejlődött ez a már nem is naptár, hanem egyházi év. könyv 15 év alatt Szerkesztésében Hetvényi nemcsak a sok, fáradságos szellemi munkát végezte nagy kitartással és hozzáértéssel, hanem évenként sok milliónyi anyagi kockázatot is vállalt magára, midőn a soproni pénzintézettől, legutóbb pedig a rokonoktól felvett kölcsönnel és kamat- fizetéssel előlegezte a kiadás tetemes költségeit. Nagyon tévednek, akik a Naptár kiadását nagy népszerűsége mellett is valami jól jövedelmező vállalatnak képzelik. Hetvényi ugyanis nem a maga hasznát nézte, hanem az irók és festőm fi vészek díjazására pályázatok hirdetésére fordította a jövedelem jó részét. A nagy munkának és áldozatkészségnek meg is lett a fényes sikere. Az összes hazai naptárak közül Het- vényié küzdölte fel magát az első helyre. Ezt nemcsak a Prot. Szemle bírálója ismerte el, hanem a Pesti Hírlap szakembere is a hazai naptárakról szóló cikkében nyíltan be vallotta. A botdogú t szerkesztő méltán volt büszke arra is, hogy Pintér Jenő, az irodalomtörténet egyik elsőrendű tudós tekintélye évenként külön levélben fejezte ki elismerését. Amire egyházircdalmi társulataink nem vállalkoztak, azt íme megvalósította az egyszerű tanárember a Nagy utánjárásra, az összes fogolvtársak kezessége mellett sikerült szegény Rubinek Gyula számára egy napi kimenetelt kiesz- közölniök. hogy házassága 25. évfordulóján családja körében lehessen. A készülődés koronája a beretválkozás volt. Volt ugyanis egy nagyon ügyeskezű borbélyuk, aki .elveszett tárgyak miatt“ (zsebmetszés) volt elitélve. Györy Lóránd tréfásan emlegette, hogy sohasem volt olyan nagy úr. mint a böttönben, mert ott még borbélyt is tarthatott, de mikor szabadlábon járt, csak maga beretválkozott. Örvendezve (talán még irigykedve is) ülték, állták körül a fogolytársak Rubinek Gyulát, kit fentnevezett ügyeskezü borbély csinosügatott s a figarók ősi szokásához híven nagy bőbeszédűséggel szakszerű előadást tartott beretvá- lás közben a zsebmetszés magas tudományáról, különböző árnyalatairól. Egyebek közt a zsebórák eltüntetésének mikéntjét is fejtegette hálás hallgatóságának. Ekkor Rubinek nagybüszkén rámutat a saját aranyórájára, melynek lánca a mellénye gomblyukán is át volt húzva, meg a másik mellényzsebhez is egy különleges, ügyes zárókészülékkel odaerősítve, végre egy csomó, minden érintésre megcsörrenö aprósággal (zsuzsú) is fel volt szerelve. »Ugy-e, ezt már bajos volna eltüntetni?“ A borGajdács Pál tólkomlósi ev. költő-lelkész, kit a Kormányzó egy félszázadot meghaladó egyházi, közéleti s irodalmi munkásságáért legfelsőbb elismerő kitüntetésben részesítette „signum-laudis" aranyéremmel. A költőlelkész most töltötte be 79. évét. Magas kora dacára még mindig fiatalos, kitartó erővel vezeti egyházát és buzgón munkálkodik. maga kiváló talentumával és áldozatkészségével. A Luther Naptárt, mely immár másfél évtizeden át becsülettel és ily fényes eredménnyel szolgálta egyházunkat, vétek volna elejteni és magára hagyni Hetvényi szép alkotásának fenn kell maradni. És legközelebb most az utolsó évfolyamot, az 1927. évi Luther-Naptárt kell megmentenünk. Nem engedhetjük, hogy az apának nagy értékű munbély cdapillant s megnyugtató!ag kijelenti, hogy bizony ettől már nehéz lenne a mét- tóságos urat megszabadítani. Ezzel folyik tovább a munka is, a magyarázat is. Alig egy pár perc múlva a munkának vége, a borbély leveszi a beret váló kendőt és — a körülállók nagy áramlatára — az aranyórát láncostól, zsuzsústól a saját zsebéből veszi elő s a hüledező Rubineknek hódolattal átnyújtja, sajnálkozását fejezvén ki afelett, hogy az úrak nem méitóztattak észrevenni mikor ő gyakorlati példával kísérte a magyarázatot. .. Az ilyenféle apróságok hoztak ugyan némi derűt a kilátástalanúl sivár fogságba, de hosszú, keserves volt az az öt hét, míg végre egy külföldi misszió közbenjárására kiszabadúlt Györy Lóránd s boldogan siethetett haza szerető édesanyjához és nővéréhez. Hogy ez a két áldott lélek mit szenvedett az alatt az öt hét alatt, meg sem kísértem leírni. De kiszabadulása után az övék volt Györy Lóránd, mert a minisztériumba nem tehette be a lábát. Oda csak akkor tért vissza, mint az első nemzeti kormány földmivelésügyi minisztere beköszöntőjét mondotta. Dr. Benkő István. kájáért jutalom helyett adósság terhe szálljon örökségül a gyermekeire. Hetvényi Lajos fentebbi utolsó felhívásának értelmében a következő kéréseket intézem a Luther-Naptár terjesztőihez és olvasóihoz: 1 Azok a lelkészek és tanítók, akik Luther-Naptárt kaptak bizományba, árusítsák el lehetőleg az összes példányokat. Mert az idei díszes és bőtartalmű naptárnak felette olcsó árszabása csak oly számítással volt lehetséges, hogy az összes példányok elkelnek. 2 A szétküldött példányokon kfvül Sopronban még mintegy 1000 példány van készletben. Óhajtandó volna, hogy újabb megrendelők ezeket is megvásárolják. 3. Ahol a küldött példányok eddig még el nem keltek, azokat a bizományosok egyelőre ne küldjék vissza Sopronba. Ezeknek hovaszállftásáról később fogunk intézkedni. 4. A pénzösszegeket a bizományosok a régi csekklapokkal küldjék be. Az elszámolások özv. Hetvényi La- josné nevére (Sopron, Paprét 2. sz.) küldendők. Sopron, 1926. december 22. Payr Sándor, az elhunytnak és a Luther-Naptárnak jó barátja. Kapi Béla: Bizonyságtevés c. müve megrendelhető a Harangszó kiadóhivatalában Szentgotthárdon (Vas m.). Ára fűzve portóval 130.000 K. Akik egy valláson vannak. Nemrég olvastam egy régi egyházi lapban, de ügy gondolom napjainkban is nagy időszerűségnek örvend e kis történet: Egy protestáns és egy kat- holikus atyafi együtt idogált vasárnap délután a korcsmában. Szót szóra adván, beszédjük — mint rendszerint — a vallásra is átterelődött. Heves vitatkozás tűzében mindegyik a saját vallását tartotta a legjobbnak, a leg- igazabbnak. Megegyezni azonban nem tudtak. Történetesen épen arra felé vitte útja az ottani evangélikus lelkészt, kit mikor a protestáns fél meglátott,! kisietett hozzá s igazának bebizonyítására megkérdezett: »Nemde, tisztelendő úr, a mi vallásunk a jobb?« — »Nincs igaza egyikteknek sem — mondá a lelkész — hiszen a korcsma nektek a templom s mindkettőtöknek egy a vallása: a korhelység.« — Bizony igaza voltl Mit Is mond Máté 7. rész 6. versiben? Bis.
