Harangszó, 1927
1927-06-05 / 23. szám
196 HARANQSZO. 1927. június 5 urat, találjon módot arra, hogy a magyar képviselőhás együttérzésének kifejezés adassák. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter többek kOzOtt következőkép szólott: — Az elnök úr bizonyára meg fogja találni a módját aanak, hogy a parlament csodálatának adjon kifejezést azon a hőstetten, amelynek az egész világ tanúja volt. Én azonban ezt a pillanatot is felhasználom, hogy a magam részéről meghajtsam az elismerés zászlaját az előtt a férfiú előtt, akinek előszOr sikerült bebizonyítani, hogy akarattal és igyekezettel a legnagyobb nehézségekkel is meg lehet küzdeni. — Csak azt az egyet kívánhatjuk a jó sorstól, hogy adja meg nekünk azokat a lehetőségeket, hogy követhessük a nemzeteket azon az úton, amely a levegőnek békés meghódítását tűzte ki céljául. Huszár Károly az elnOki székből a következő kijelentést tette: — Az emberi tudásnak és akaraterőnek olyan teljesítményéről van sző, amely a világ históriájában eddig páratlan. — Lindbergh dicsőségében osztoznak mindazok a tudósok, mérnökök és technikusok, akik tevékenységükkel elvégezték az előkészítő munkát. — E pillanatban hálát kell adnunk a mindenható Istennek, hogy az emberbe olyan isteni szikrát adott, amellyel lehetségessé vált, hogy úrrá lehessen a természet vad erői fölött. Adjunk hálát az Istennek, hogy ehhez a nemzedékhez tartozunk és a természetnek minden mostohaségával dacolva küzdeni fogunk, hogy nemzeti céljainkat, — úgy, ahogy a pilóta elérte a maga célját, — elérjük. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Semmiféle természeti jelenség sem rendíti meg talin úgy az emberi lelket, mint a földrengés. A legelső érzés, amit ösztönszerüleg kivált a lélekből, az Isten közelségének érzése, Isten védő szárnyai alá való menekülés. Ezt igazolja a gorni-milovamváci (szerb) földrengés is, ahol a földrengés alkalmiból legutóbb minden ház megrongálódott és a lakosság már a második éjszakát töltötte szabad ég alatt. Éjjel zuhogott az eső, amitől a megrongált házak még jobban roskadozni kezdtek. Az emberek nem mertek fedél alá menekülni, mert féltek, hogy rájuk dőlnek a falak. Csak a kis helyiség egyetlen temploma maradt épen, állott rendületlenül. Mindenki azért a templomba tódult most az egyszer s az emberek a templomban egymást halálra taposták. Ezúttal a templombasietésben az embereit ayyongázolásában legelöl jártait a templomkerülőle. Ez a mai emberi R reformátusok első nagygyűlése. Amíg mi csak még mindig a tervezgetésnél tartunk, addig református testvéreink már meg is csinálták. Valóban impozáns keretek között tartották meg május hó 21—22-én első országos nagygyűlésüket. A nagygyűlés célja volt amint azt Czeglédy Sándor győri lelkész oly találóan leszegezte: az egyház megjavítása... Lélekemelő a nagygyűlés, de jelentőségei csak annyi, — mondotta többek között — amennyi megérzést tud a lelkekben feltámasztani.... Vagy visszatérünk a Bibliához, vagy elveszünk egy szálig. Isten dicsőségének szolgálatát fejtegette az anyaszentegyházban Janka Károly országgyűlési képviselő. A mi hitünk és erőnk nélkülözhetetlen — úgy mondá — a világnak. Álljanak elő azok a már „nem is percentesek,“ akik megszakítják az egyházzal való összeköttetést és reverzálisok által té- petik a jövő virágos kertjét. Sebestyén Jenő theológiai tanár a kálvinizmus politikai hivatásáról beszélt. A magyar reformátusság- nak lesz ereje, mondotta feszült figyelem közben, hogy az új király - lyal szemben, akárki legyen is az,
