Harangszó, 1927
1927-05-08 / 19. szám
156 HARANÖSZŐ. S 927. május 8. Raffay püspök egyház látogató útja. A bányai evangélikus egyházkerület püspöke, Raffay Sándor dr., hivatalos egyházlátogató utat végzett a pestmegyei Harta községben. Raffay püspököt elkísérte Kaas Albert báró dr., egyetemi tanár, a pesti alsó egyházmegye felügyelője, Scholtz Oszkár dr. egyházkerületi főjegyző, Kralovánszky László dr. ügyvéd, a hartai egyházközség felügyelője, Kruttschnitt Antal főesperes, Kirchknopf Gusztáv dr. bányakerületi központi lelkész és Bezegh Sámuel püspöki irodaigazgató, továbbá Platthy György dr., a kerület országgyűlési képviselője. A püspök társaságához Dunavecsén csatlakozott Beniczky Péter főszol- gabiró, aki egyben Pest vármegye főispánját és alispánját képviselte, és több lelkész, valamint Lukácsy Imre református esperes. Raffay püspök a pestmegyei tanfelügyelő kíséretében megtekintette az iskolákat, majd a hartai fegyintézetben istentiszteletet végzett és tizenhét fegyencnek kiosztotta az Úrvacsorát. A templomban rendezett vallásos összejövetelen Kirchknopf Gusztáv dr. németnyelvű előadással szerepelt. A vasárnapi istentiszteleten, amelyen Kruttschnitt főesperesen és Gallé István helybeli lelkészen kívül Raffay Sándor dr. látta el a szent szolgálatot, megjelent a többi közt Teleki József gróf titkos tanácsos, a pesti ref. egyházmegye gondnoka is. Az istentiszteletet Talizmán. Irta: Irányi Kamillné. 2. No hallja Samu bácsi nem tudta kend mondani, hogy ne szaladjak, mert ezért ugyan kár vót egyet is lépni... sopánkodott a Tera néni. Hiszen nem is magának való mán a komédia ángyom ... veti oda a szót egy legény a még mindig pihegő asszonyságnak. Samu bácsi aztán tovább lépett, az ott maradottak közt pedig megindult az eszmecsere ... Furcsa komédiás népség ez halljátok, mondja András gazda, mer hogy azt mondja a Samu bácsi, a tambura rózsáját adogatják, még hogy hát nem csak megkacagtatja az embert a pénziért, de még ad is valamit. Én meg amondó vagyok koma, hogy nem adják azt a tambura rózsáját senkinek sem, hanem csak mutogatják 1... feleli András gazdának a komája. No de nem untatlak benneteket tovább — mondta Hamupipőke, — elég az hozzá, még sokáig vitatkoztak a felett az atyafiak, hogy érdemes-e elmenni a színházba ? ... közgyűlés, majd küldöttségek fogadása követte. Végül a leventék jelentek meg a főpásztor előtt, akinek zászlajára Raffay Sándor áldást mondott. A pestmegyei Alberti községben tett hivatalos főpapi látogatások alkalmából Szapáry Lajos gróf a monori kerület országgyűlési képviselője, Kaas Albert báró, Irsay András kamarás, Lehotzky Antal egyházmegyei felügyelő, Bódy Pál főesperes és Zólyomi Pál lelkész fogadták a püspököt, akit bandé- riumkisérettel üdvözöltek a falu határában. A három napig tartó püspöki látogatás alatt igaz lelkesedéssel ünnepelte a falu népe Raffay püspököt. 17 nemzet ifjúsága a Balaton jártján. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület a nyáron két nemzetközi tábort rendez. Az egyiket az angol király hívta meg egyik uradalmának erdejébe, a másikat Magyaroszágon rendezik Szigligeten, augusztus 2 és 9 között. A táborban, melynek előkészítő munkálatai erősen folynak, a következő nemzetek lesznek képviselve: Amerika 20, Magyarország 15, Csehország 15, Ausztria 10, Lengyelország 10, Olaszország 3, Jugoszlávia 10, Németország 10, Svájc 5, Románia 3, Bulgária 3, Törökország 3, Finnország 3, Hollandia 2, Anglia 2, oroszok Európából 5, Görögország 3. A Világszövetségtől négy genfi titkár érkezik s több kiemelkedő alakja a világszövetségnek. Adnak-e hát valamit, vagy csak mutogatnak?... Én nem izóltam bele a vitába, igaz nem is kérdeztek, de láttam, hogy nem annyira a nemzeti ügy, ahogy Samu bácsi dobolta, de a kíváncsiság elviszi a színháznak kinevezett óvodába őket.... S csakugyan másnap ki lehetett volna függeszteni az ovoda ajtajára a táblát: .Minden jegy elkelt,“ mert a terem zsúfolásig tele volt. No de most még engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Kati nénit. Ez a Kati néni bejáratos volt a mi házunkba, — beszélt tovább a kis idegen asszony, — már az ő édes anyja belső cseléd volt a nagymamámnál. A nagymama örökébe édesanyám lépett, s igy Kati néni is elfoglalta nálunk az ő anyja helyét. Még engem ő dajkált, aztán ő is férjhez ment. Mikor én fáradtan, betegen ismét haza kerültem, akkor már Kati néni is letapodta életének több mind a felét, elsiratta régen az urát, el a két szép legény fiit, s árván maradt élete alkonyán, sokszor jött be hozzánk, emlékezni a múlt, derűs, gondtalan, fájdalmas 8 kétségbeesett napjairól, s meghányi-vetni volt asz- szonyával az ő kisebb nagyobb terveit, A Baranyi család adománya. Lapunk mai számában közölt kép egy három tagú betániai családot ábrázol. Néhai Baranyi Mihály, volt mezőberényi kereskedőt, nejével szül. Petznyik Zsuzsannával és ez utóbbinak első házasságából született János nevű fiával, a kit nevelő apja magának fogadott és őt nevének és vagyonának örökösévé tette. Az özvegy nő jelenleg 90 éves. Mint kegyes vallásos lelkületű, polgári erényekkel tündöklő iparos szülőknek leánya, már fiatal korában a mezőberényi II. kér. ev. egyház leányai között szerénységével, vallásosságával, jó szivével tűnt ki. Időközben özveggyé lett édes anyjával együtt, az egyház- községnek előbb egy fekete posztóból készült, utóbb egy kék bársony, ezüst rojtos oltárterítőt ajándékozott és az oltár rácsozatát bőrpárnával vétette körül. Férjével és fiával boldog családi életet élt. Férje egyik kiváló példaképe volt a művelt, ritka be- csületességü, evangélikus vallásához híven ragaszkodó, áldozatkész, magyar hazája iránt lángoló szeretettel viseltető honpolgároknak. Ő volt az, akit Munkácsi Mihály világhírű festőművészünk, békéscsabai asztalos inas korában, mint kedves barátját mintául használva, első műveként lerajzolt, amely kép jelenleg a békéscsabai kulturház múzeumában, a Munkácsi által készített tulipános ládával együtt, dolgait. A hosszú téli estéken mindig magával hozta a rokkáját is, 8 fáradhatatlanul eregette a hosszú finom szálakat róla, mert mint ő mondta, dolog nélkül nem tudna lenni egy percig sem. Egy este Kati néni az elmaradhatatlan rokka nélkül jött és mézet kért édes anyámtól. Mi bajod van Kati? Kérdi tőle édes anyám. Nekem semmi, de az a szegény fiatal teremtés annyira köhög, hogy már nem birom tovább hallgatni. Csak ekkor tudtam meg, hogy a színigazgató felesége beteg s már több mint egy hete az ő betegsége miatt nem játszanak. Elmegyek holnap meglátogatom ezt a szegény asz- szonyt, ajánlkoztam, de Kati néni nem nagyon kapott az ajánlatomon. Zavartan kö- hécselt s egyszerre csak hozzám fordult, s minden Csürés-csavarás nélkül kimondta ami a szivén feküdt. — Mán ne tessék megharagudni, de jobb ha nem jön el. — Miért ? — Mert én látom, hogy az a szegény teremtés igen fájin úri családból való, igaz, ö nem dicsekedett vele, de azért meglátszik az rajta. Most osztán, hogy olyan igen nagy ínségbe jutott nem igen kivánja az a maga fajtáját még látni sem, mert csak szégyenkezni kellene a szegénysége miatt.
