Harangszó, 1927
1927-05-01 / 18. szám
1927. május 1 HARANGSZÖ. 149 Akik Jézussal találkoznak. Kapi Béla püspök ez évben nagyheti előadássorozatát arra a témára alapította: Akik Jézussal találkoznak. Az Ot előadásban elronultatta hallgatói előtt a Krisztus-tragédia kisebb szereplőit és mindegyikben kidomborította azt a lelki típust, amely a c Krisztushoz való viszonyban egy kü- lOn típust határoz meg. Megállapítja mindenekelőtt, hogy mindenkinek kell találkoznia Jézussal. Lehetséges ez, mert Jézus nem hült dogmai fogalom, nem vallási rcquisitum, hanem élő személyes lény, kinek élete na is az emberek között és az emberiségben folyik le. Mindenki mellett elhalad Jézus. De az emberek különbözőképpen fogadják. Közönyösen, felületesen, emberi nagyságát magasztalva. De csak azok találkoznak vele igazán, akik meglátják isteni méltóságát és Megváltójuknak elismerik. Részletesen beszélt az előadó püspök azokról az emberekről, kik megismerik Jézust, de anyagi önérdekből, vagy lelki hitványságból eladják Öt saját életükben. Egyik előadásában kirajzolja Pilátus alakját és ezzel kapcsolatosan a modern ember lelkének pilátusi jellemvonásaira mutat rá. Hányán tagadják meg ma is Jézust hitvány gyávaságból 1 Ez a szellem megmételyezi a közéletet és küiOn megmérgezett morált fogadtat el sokakkal. Az Önérdek az élet gerince, nem pedig az igazság. A siker az emberek fokmérője, nem pedig a becsületesség. A hatalom a fontos, nem pedig az eszmény. Kátói ♦usáfckal vívódó éjszakák, s a reménységeket temető szürke nappalok dermesztő karjaiba. Ti is tudjátok, hogy nem is olyan régen, nem is olyan messze azt tartották az emberek, bogy annak aki nem tud egyik napról a másikra hazát cserélni, sunyi vagy ragyogó arccol sz új uraknak hízelgő bókokkal hailongani, börtönben a helye. Dohos kenyér, meg moslék az eledele, bilincs és kivont szurony a társasága. Az ilyen ember családjának pedig ugyan mi keresni valója van a győzelem mámorától megittasult, s részegségében az elnyomottak könnyeiben tobzódó zsarnokok közt ?1 Nekem sem volt ott maradásom, még ha akartam volna sem. Átjöttem hát ide a csonka kis hasába mint menekült. Ismeritek nagvon jól ennek a szónak az értelmét De milyen igaz az, ha az Isten keresztet ad, segít is azt hordozni. Engem ideát szerető szülők és testvérek vártak, s igy nem volt részem még abban a sok nyomorúságban, fájdalomban is, amiből oly sok jutott egyik-másik menekült testvérnek, akik nemhogy testvért nem találtak itt, de bizony sok még embert sémi Az én csöndes kis falum febé; hajlékában jöttek-mentek aztán az én napjaim tovább. Itt jutottam hozzá az én talizmánomhoz is... JPéterfi Sándor. Egyházunk, sőt nemzetünk egyik legelső tanítója. Szül 1841-ben, Ne- mescsón. Nagy alkotások fűződnek nevéhez. A magyar tanítók első országos nagygyűlésének ö volt a legfőbb létrehozója. jellemek helyett ügyes törtetők érvényesülnek. Egy másik előadásában Cirenei Simon egyéniségét rajzolja meg és beszél mély életbölcselettel a szenvedés művészetéről és filozófiájáról. Azt hisszük, hogy mi hordozzuk a keresztet, pedig a kereszt visz minket a kegyelem keresztjéhez. Utolsó előadásaiban a megtérés szükségéről és feltételeiről beszélt és szétboncoita Mindnyájan kíváncsian lesliia ajkáról a szavakat s a kis Hamupipőke mosolyogva folytatta tovább. Mikor még kis leány voltam, az volt a szokásom, hogy esténkint egy csészével a kezemben az istálló ajtóhoz álltam, megvártam mig a leány megfeji a tehenet és a rendes napi porciómat a jó. friss tejből mindjárt ott melegiben megkaptam. így történt, hogy egy este gyermekkori szokásomhoz híven megint csak ott álltam az istálló ajtajában s néztem, hogv feji a Jutcsa a haragos Bimbót. Ez a Bimbó olyan furcsa jószág volt, hogy a Julc3án kívül mást nem engedett maga alá. Az igaz, hogy a Julcsa olyan szépen dalolta neki: »Balog Böske keszkenőjét forró könnyel «irta tele ...“, hogy a mindenes legény, a Pityu meg is jegyezte: „Még az ember is majdnem ríva fakad tőle, hát hogyne jámborulna meg még az állat is ? 1“ Hát mondom, amint ott álldogálok, egyszerre csak haragosan kapja hátra fejét a Bimbó, mert egy idegen hang kontárkodott bele az ö fülének annyira ismert s kedvelt melódiába. A Samu bácsi dobja perdült meg a kapunk előtt I Szép tempósan kezdte,... elóbb csak egyet-kettőt ütött a dobra kis szünetet tartva, aztán mind sűrűbben, mind erősebben ütötte, végre mintha csak a modern ember lelki életének sémáját, amely Isten abszolutságának, törvényhozó és számonvevő hatalmának tagadásában áll. Csak egy segíthet: a Megváltó Krisztus, őhozzá pedig a bűntudat, a bűnbánat. kegyelemkeresés stációi vezetnek. Az érkezik meg a kegyelem keresztjéhez, aki megérti, hogy Jézus helyette szenvedett. érette halt meg és vele akar ti] életre feltámadni. Az előadó püspököt a templomot minden alkalommal zsúfolásig megtöltő közönség nagy figyelemmel és igaz áhítattal hallgatta. Aki csak résztvett ezeken az előadásokon, bizonyos, hogy lelkiekben meggazdagodott és méltóképen készfiit a keresztyénség nagy ünnepeire: Nagypéntekre, a fájdalmak napjára és husvétre, a diadalok ünnepére. „Mit köszönhet a magyar nemzet a protestantizmusnak ?“ Erről a témáról tartott meleghangú, költői előadást a Bethlen Gábor- SzOvetség előadássorozatában Gode Lajos református püspöki másodlelkész. — A protestantizmus a legszorosabban vett lelki hitvallás, — kezdte előadását Gödé Lajos — és hogy mennyire átalakította a magyar katho- licizmust is, bizonyítja az, hogy Pázmány Péter és sok nagy kortársa ugyanazzal a lendülettel harcolt a protestantizmus ellen, mint aminóvel a Radeczky-marsot verte volna, olyan taktusra szólt: Tramm ... tara ... tramm ... tam ... tam ... bum ! Befejezte 1. .. Megállt, körülnézett, seregszemlét tartott, várt egy kicsit, hogy oda érjen a Tera néni is. aki lihegett a nagy sietségtél s kötényével takarta el a száját, nehogy behápogja a hideg levegőt. Ekkorira én is felértem az udvar alsó végéről a kapuhoz. ,No, Samu bácsi 1“ — mindenkinek Samu bácsi volt a mi kis bírónk, mert még az öregek is csak mint öreg emberre emlékeztek reá. „Kinek a tehene törte ki a lábát, hogy ócsó húst dobol kend?* De Samu bácsi most hivatalos személy... nem komázik senkivel. Oda se néz a kérdezőre, hanem maga elé tartva a hivatalos Írást, köszörül egyet a torkán s belekezd a mondókájába: „Közhírré tétetik, hogy megérkezett falunkba Végesi színigazgató a társulatával. Holnap este megkezdődik a színház s először a Tambul rózsáját adják. Belépti jegyet a pénztárnál lehet váltani, mely az ovoda tornácán lesz. A társulat kéri a tisztót falu nagyérdemű kOzOnségét, hogy minél többen hozzák garasaikat, a nemzeti ügyet felkaroló társulat támogatására 1“ . _________ (Folyt kőv.)
