Harangszó, 1927
1927-05-01 / 18. szám
150 HARANQSZO. 1927. május 1. a protestantizmus küzdött a vallásos lélek szabaddátétele érdekében. »Kevés volt a penitencia, a bűntudat, azért csapott a magyarságra a mohácsi vész < Ezt a bűntudatot ébresztette fel a protestantizmus. Az elsó bibliafordltók, az Erdösi Sylvesterek, a Heltaiak, a Károliak hősei a magyar tudományosságnak is. Ha nem támad fel magyar földön a reformáció, akkor a magyar tudományosság legalább száz évvel később indult volna útjára. A lélek mindig tud anyagot teremteni, de az anyag nem képes arra, hogy lelket szüljön. A polgárosodásnak szintén rendkívül hatóerőt adott a protestantizmus és nem rögeszme az alkotmányosság védelmezése sem, amelyben a protestantizmus mindig az első sorban vitézkedett és meggyőződésem, hogy ha nincs protestantizmus, Magyarország ma még Csonka-Magyarország formájában sem állana fenn. Az 1790—91. évi XXVI. törvénycikkért nem csupán a protestantizmus, de a katolikus főurak is harcoltak: ez egyike volt az első pillanatokban, amikor belátták magyar földön is. hogy a protestantizmus politikai és szellemi tekintetben óriási értéket jelent. A soproni líceum a nyolcvanas években. Irta: Hamvas József. (Folytatás.) Az értelem szigorú, kérlelhetetlen következetessége volt Renner János. Az anyag nyugodt lemérését, egyszerű, világos közlését és céltudatos számonkérését páratlan pontossággal végezte. Szinte a kereskedő lelkiismeretességével dolgozott. Amit kiadott, azt kérlelhetetlenül be is akarta venni. Többet nem kívánt. Nem serkentett magánszorgalomra. Hanem kevesebbel sem elégedett meg. Nem engedett elveszni anyagából semmit. Elérte a legtöbbet, amit tanár elérhet, mert tanítványaiban matematikai és fizikai gondolkozást tudott ébreszteni és ha a tételek formáit el is felejtettük, a jól megértett lényegből rekonstruálhattuk, amire szükségünk volt. Akkor még nem tökéletesítette Bell telefonját Edison, de Renner már bemutatta és magyarázta az első kísérleteket. A villamos körte se volt még meg, de Renner egyszerűen kimondta, hogyha majd légüres térben tudják elhelyezni az izzó szénfonalat, akkor nem ég el és általános lehet a villamos világítás. Ilyenkor jó kedve volt, nevetett hozzá és azt mondta: Ki tudja mikor? Pedig akkor már Edison ki is találta a villamos lámpát, csak még nem lett általános a hire. Góbi Imre emléke áll még előttem. Csak egy évig tanított és költői lelkének igazi melegségét nem érezhettem az iskolában, mert mire a nyolcadikba kerültünk, hogy az irodalomtörténetet halljuk tőle, régen elmondta búcsúzása előtt a verset: Virágzik már az akácfa, Elmegyek én nemsokára. El is ment Pestre, ahol nemsokára az evangélikus gimnázium igazgatója lett. Malatidesz Sándor emléke csodálatos magányosságban maradt meg. Mintha nem is tanítani jött volna közénk, hanem, hogy épen erre járt, hát úri kedvében benézett. Ruháinak a szöveteire is emlékszem, mert nagyon finom volt rajta a ruha. A többi tanár ruhájáról alig tudok valamit. Nem is nekünk beszélt, hanem a maga gyönyörűségére. Néha ötletes, élvezetes, máskor kedvetlen. A tanítás anyagát nem analizálta, csak megemlítette. Pompás bariton hangját nem lehet elfelejteni, igen szépen szavalt és ha valakit összeszidott, csupa szín lett a beszéde. Ilyenkor annyi művészet csillogott hangjának árnyékolásában, hogy élvezettel hallgattuk és hallgatta talán az is, akit megszidott. Mintha csak magának való érték lett volna. Forrás, mely nem tudta áttörni a burkolatot, hogy kibuggyanjon a világba, hogy életet vigyen rétnek és virágnak. Vagy talán mi már öregnek láttuk, azért volt nekünk ilyen. (Folyt, kw.) Harangavatás Balassagyarmaton. Lélekemelő, szép ünnepély keretében avatta fel Kiss István dunáninneni egyházkerületi püspök husvét II. ünnepén a balassagyarmati evang. egyház újonnan beszerzett három harangját. A trianoni halár által megcsonkított ezen „végvárnak“ ev. népén leírhatatlan öröm és lelkesedés vett erőt az új harangok érkezésekor. Virág- vasárnapján ünnepélyes menetben fogadták az érkező és rég várt kedves vendégeket, az új harangokat, melyeket a nő- egylet tagjai példás buzgalommal koszorúkkal s virágokkal ékesítettek fel. Igazi virágvasárnapi díszes bevonulás volt ez, a midőn az egyház az Érkező Király lábai Tisza István gróf. A Tisza István Társaskör április 21-én a nagy államférfiú születésének évfordulóján emlékvacsorát rendezett. A lakoma során Beöthy László, a felső- ház másodelnöke tartotta az emlékbeszédet Tisza Istvánról. Beszédét azzal fejezte be: „ha a magyar nemzet élni akar, lelkében Tisza István szellemének kell élni“. elé helyezte hódolatul új virágdíszes harangjait. A templom előtti téren az egybe- gyült nagy sokaság az „Erős várunk.. .“-at énekelte el s Kardos Gyula lelkész-ales- peres lelkes szavakban üdvözölte a harangokat, s dr. Kossaczky Arnold, az egyháznak ékes szavú főjegyzője intézett a hívekhez remek beszédet, melyben az új harangok figyelmeztetéseit sorolta el. A harangoknak a toronyba helyezése nagycsütörtökön történt az egyház presbytéri- umának jelenlétében, s a harangokat a pre8byterek egyenként megkonditották s szcntirási idézetek elmondásával bocsáj- tották fel a toronyba. A felavatás! ünnep husvét II. ünnepén folyt le, amikor is reggel 9 órakor a templom előtti lobogókkal feldíszített kapu előtt Kardos Gyula az egyház nevében, Favl Gyula polgármester a város nevében üdvözölték az érkező püspököt. Majd bevonulva a templomba, megkezdődött az istentisztelet. Kiss István püspök megható, könnyeket fakasztó beszédben adta át hivatásuknak az új harangokat, melyek első megszólalásánál szem a ig maradt szárazon. A szószéki ünnepi beszédet Huszágh Gyula szécsényi lelkész mondotta, aki a rendes húsvéti evangéliom alapján „Krisztus kereséséről“ beszélt, lelkes gyújtó beszédével mély hatást gyakorolt a közönségre. Délben szokásos közebéd volt, melyen emelkedett hangú fel- köszöntők hangzottak el. A harangokat a hires soproni Seltenhofer cég szállította, súlyuk 6 mm., 3.40 mm. és 1.30 mm. Hangjuk tiszta, csengő-bongó, teljesen meg van az egyház a céggel elégedve. Beszerzési ár: száz millió, melyet a hívek teljes összegében összesdakozták. Gyűjtsünk előfizetőket és adakozzunk a Harangszó fenntartására.
