Harangszó, 1927
1927-04-17 / 16. szám
124 HARANGSZÓ. 1927. április 17. dálatraméltóbb megoldása, Evangéliuma, megjelenése, Országa, az időkön és birodalmakon való átvonulása, mind csoda előttem, megoldhatatlan rejtély, mely bámulatba ejt, miből nem menekülhetek. Rejtély áll itt előttem, rejtély, mit sem nem tagadhatok, sem meg nem fejthetek. Itt nem látok emberit... — Minél jobban közeledem, minél figyelmesebben vizsgálódom, annál inkább látom, hogy minden felettem van; minden nagyszerű marad, tiszteletet keltő nagyszerűségü. Vallása olyan értelem kijelentése, mely bizonyosan nem emberé. Hatalmas eredetiséget látunk itt, mely előbb nem ismert szavak és elvek egész sorát idézte elő. Jézus semmit sem kölcsönzött a mi tudományunktól. Élete mását, vagy példáját teljességgel sehol nem lehet találni rajta kívül, ő nem bölcsész, mert csodákkal áll elő és tanítványai kezdettől fogva imádják. Ő nem valami logikai okoskodás, hanem a szívhez szólás által győzte meg őket. Nem kötelezte őket valami bevezető tanulmányra, sem írástudásra. Egész vallása hit... — Sőt valósággal a tudomány és a bölcsészet semmit sem ér az üdvözülésre nézve és Jézus az Ég titkait és a lélek törvényeit kinyilatkoztatni jött a földre. Ő nem gondol egyébbel, csak a lélekkel és csak annak hozza evangéliumát. A lélek elég neki, mint Ő elég a léleknek. Az ő kora előtt a lélek semmi se volt. Anyag és idő voltak a világ urai. Addig oltsd a tüzet, amig lobbot nem vet! Tolstoj után: Kiss Samu. 3. Iván csak hallgat, szó nem jön ajakára. Az öreg ismét köhögött, amint kiköhögte magát, tovább folytatta: „Te azt gondolod, hogy Krisztus minket rosszra tanított. Hát nem a mi javunkra van mindaz, amit 0 tanított? Gondolj legalább erre a földi életre: jobb-e, vagy rosszabb számodra, mióta ez a háborúskodás folyik köztetek ? Számolj csak utána, mennyibe került neked ez a folytonos törvénykezés, mennyit utaztál el s mennyit költöttéi már ? Felnőtt, derék fiaid vannak; úgy élhetnél, amint kell, 8 gyarapodhatnál, előre mehetnél. De e helyett az anyagi lejtőre jutottál, — s miért? A te makacsságodért. Neked a gyermekeiddel szántanod, vetned kellene; de téged a rossz a bíróságokhoz 8 mit tudom én, miféle törvényesünkhöz- csavarókhoz hajt. Nem a maga idejében szántasz, nem a maga idejében vetsz, s aztán az anyaföld is megvonja tőled áldását Miért nem termett az idén zabod? Mert nem idejében vetetted el, csak amikor a városból visszajöttél. És — Milyen tekintéllyel tanítja az embereket imádkozni! Hitet követel és még eddig senki sem volt képes ellenemondani. Először is, mert evangélioma a legtisztább erkölcsi- séget tartalmazza. Azután, mivel a tan, amennyiben homályos, az csak annak a kinyilatkoztatása és igazsága, ami ott létezik, ahová szem be nem láthat és be nem hathat. — A keresztyénség nem tan, hanem a gyakorlati életbe minduntalan belenyúló szabály, mely az ember cselekedeteit irányozza, őt magát javítja, tanácsolja és magaviseletében támogatja, egyszóval: magasabbrendű élet. A Biblia sok lényt és történeti személyt tartalmaz az idő és az örökkévalóság kifejtésére, amire más vallásban nincs példa... — Minden szó be van ékelve és egymáshoz van foglalva, mint egy épület kövei. A lélek az az isteni ragasz, mely ezeket a szókat összefoglalja, amely most kinyilatkoztatja értelmüket, majd ismét elburkolja őket az ész elől. Minden szónak meghatározott értelme van, ami az egésznek tökéletes egységét és mélységét mutatja. Egyetlen könyv, melyben a lélek előbb nem ismert erkölcsi szépségekre talál, s a Legfőbb Lénynek olyan eszméjére, mely felülmúlja még azt is, melyet a teremtettség sugalmaz! Istenen kívül ki állíthatná elő a tökéletességnek ezt a típusát, ezt az eszméjét, mely épp oly kizárólagos, mint eredeti ?. . . micsoda eredménnyel jártál ? A magad nyaka köré is hurkot vetettél. Ej, ej fiam, gondolj a magad sorsával: tedd a dolgodat fiaiddal a mezőn és itthon; és ha valaki megbánt, bocsáBS meg neki, amint az Isten parancsolja. Ez jobb lesz rád nézve s a lelkedet is könnyűnek, szabadnak fogod majd érezni.* Iván hallgat. „Nézd Vanja, — mondok valamit. Hallgass rám, apádra. Eredj, fogj be újra; menj a bírósághoz, vess véget ennek az egész dolognak s holnap menj el Gavril- hoz; békülj meg vele, amint az Isten parancsolja és hívd meg magadhoz. Holnap úgyis ünnep lesz. Állítsd fel a szamovárt, készíts egy kis pálinkát is, — és vetkőzd le minden bűnödet egyszersmindenkorra. S parancsold meg ezt az asszonyoknak és a gyerekeknek is 1* Iván sóhajtott. „Az öreg igazat mond,* gondolja 8 megindult a szive. Csak azt nem tudja, hogy mikép fogjon hozzá a ki- engesztelődéshez. Mintha csak eltalálta volna az öreg fiának a gondolatait, újra kezdte: „Ne halogasd Vanja, menj mindjárt. Addig oltsd a tűzet, amig lobbot nem vet, mert ha egyszer fellángolt, nem bírsz már vele.* Meg többet is akart az öreg mondani, — Milyen titokzatos jelkép az Isten-Ember büntetésének eszköze! Tanítványai ezzel voltak felfegyverkezve. A Krisztus, Isten — mondák — meghalt az emberek üdvéért!... — Sándor, Caesar és én birodalmakat alapítottunk. De mire alapítottuk szellemünk alkotásait? Erőszakra. Jézus Krisztus egyedül a szeretetre alapította országát és ebben az órában milliók halnának meg érette... — Krisztusén kívül minden más életben mennyi tökéletlenség van! Hol az a jellem, mely nem engedett az akadályoknak, vagy ezek le nem győzték ? Hol az az egyén, akit a körülmények sohasem befolyásoltak; aki sohasem engedett az idő hatalmának; aki sohasem alkalmazkodott a szokásokhoz, vagy a szenvedélyekhez ? Ő az első naptól fogva az utolsóig ugyanaz, mindig ugyanaz; méltóságos és egyszerű, végtelenül erős és végtelenül szelíd.. — Az igazságnak fel kellene'.ölelni az egész világot. És a keresztyén vallás az az egyedüli, mely az osz- tályelőitéleteket lerontja; az egyedüli, mely az egész emberi család egységét és feltétlen testvériségét hirdeti; az egyedüli, mely tisztán szellemi; végül az egyedüli, mely igazi otthonul különbség nélkül mindenkinek a Teremtőnek, az Istennek keblét jelöli ki. Krisztus bebizonyította, hogy az Örökkévaló Fia volt, azáltal, hogy az időt figyelmen kívül hagyta. Minden tana egy de nem tudta befejezni; az asszonyok a szobába léptek s mint a szarkák elkezdtek csörrögni. Már hallották, hogy Gavrilt vesszőzésre ítélték, 8 hogy azzal fenyege- tődzöit, hogy felgyújtja a házukat. A hallottakhoz hozzáfűztek egyet-mást. A mezőről jöttek, ahol Gavril asszonyaival ismét összetűztek, s elbeszélték, hogy a Gavril napa a kerületi főnökkel fenyegette meg őket, aki — mint mondják — Gavrilnak jó embere. Az majd az egészet megváltoztatja; és a tanító már a második panaszlevelet írta meg Iván ellen, amelyet egyenesen a cárhoz küldenek; s ebben a kérvényben a teszlitől kezdve benne van minden; s hogy majd Ivánnak a fél vagyona Gavrilé lesz. Iván hallotta a beszédüket, megkeményedett a szive s megváltozatta amaz elhatározását, hogy Gavrillal kibékül. Az asszonyokkal nem állott szóba. Fölökéit és kiment a dolgai után látni a szérűre és a pajtába Amint végzett, visszatért az udvarba; közben a nap lenyugodott s a gyermekei haza jöttek a mezőről, ahol a földet a nyári termés után téli alá szántották. Iván szembetalálkozott velük, amint a pajtából jött; tudakozódott a munkájuk felől, segftett nekik a kifogásnál, egy szakadozott hámot félretett, hogy majd kijavítja. Már egészen besötétedett. „Most
