Harangszó, 1927
1927-04-17 / 16. szám
XVIII. évfolyam. 1927. április 17. 16. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: t Duiütfill LntüHr-SiOveísíí. 4js Országon LotJier-Saőret- sfg ki Tataion lapja. Fédrátok, előfizetőit dijak 6a reklamációk a HARANGSZÖ aierkeutá kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkósa 6s tanító. Megjelenti minden vasárnap. Édes zengéssel töltse be ^ : J| Az Úr feltámadt! ftui'kMtie-UadóliivMftl: ízentootthArd. Vés vármegye. Fiók kiadóhivatal .Luther-Társaság“ könyv- kereskedése Budapest, Vm.f Szentkirályi-u. Sl/a. A „HARANUHZO“ elófiaetési Ara negyedévre 1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P A0 f (80.000 K). Csoportos küldéssel 10°/»-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba V« évre 1 P 60 f (20.000 K). Halál! hol a te fulánkod?... Jöb könyve 19.25. „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.“ O lyan az embernek élete, mint a fü és mint a mezőnek virága úgy virágzik! . . „Nincsen néktink e földön maradandó városunk ..." a halál utasai vagyunk! „Minden csak jelenés, minden az ég alatt, mint a kis nefelejts, enyész“ . .. Temető felé tartó, szomorú emberek lelkében hányszor megszólalnak ezek a mély zengésű szavak. A félelemtől gyöngyöző homlokkal számlálgatjuk néha fogyó életünk elszállt esztendeit. . . sas szárnyakon repül az élet! . . . Ám tud juk-e, hogy Isten a múlandóság gondolatával is egyenesen az örökkévalóság felé terelget bennünket! Rákényszeríti a halandó emberek seregét az örök élet ösvényére. Amikor Jób kínoktól gyötörve szinte a halál árnyékának völgyében járt, amikor egész közelről érezte az elmúlás leheletét, megfáradt lelke akkor látta a legszebb húsvéti látomást, és csodálatos prófétálással mondja: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utotjára az én porom felett megáll.“ Aki így szól, azt az embert nem lehet leverni, semmiféle kétség, semmiféle remegés meg nem törheti: jöjjön földindulás megnyilatkozott egeket lát szeme, szakadjon le az ég, akkor is otf|| pihen meg az Atyának kebelén 1 „Tudom, hogy az én Megváltóm él!“ Husvét hajnalán kételkedés nélkül el tudjuk-^ ezt mi is mondani ? Érezzük-e, látjuk-e, hogy felséges alakja ma is előttünk jár, mint egykor az emmausi úton; egy 2000 éves történolem Róla tesz bizonyságot; hitvallóinak, mártírjainak egész serege, hamuvá égett holtteste örökre prédikálja Jób lelkének húsvéti látomását: „ Tudom, hogy az én megváltóm él . . .“ Át- érezzük-e mi ezt az igazi, egyetlen húsvéti örömöt ? . . . Életünket ma is Ő vezeti. Kevélység embereit rátereli az alázatosság útjára, gyenge asszonyokat megerősít, hitetlenség vakságát a hit látásává gyógyítja, bűnbánók szívére bocsánatot hullat, gyűlölet világában felragyog- tatja a szeretetnek, hűségnek fényes példáit, s a benne bízó haldoklókat csendesen átviszi az „eljövendő város“ dicsőségébe ... Az én Megváltóm él! . . . És utoljára az én porom felett megáll! Nemcsak végigkísér e földi téren, nemcsak a szemeidet fogja le utolsó álomra, veled lesz mindenkoron, hogy legyen néked élet a halálban, feltámadás a koporsóban. És végre megáll azon a helyen, ahol összevegyülsz a föld homokszemeivel . . . megáll, hogy szóljon Napoleon egy napon Krisztus istenségéről beszélt, midőn Bertrand tábornok a következőleg szólt: Meg nem foghatom, hogy olyan ember, mint Felséged, hogy hiheti, hogy a legfőbb Lény valaha emberi alakban, testtel, arccal, szájjal, szemekkel jelentette ki magát az embereknek. Legyen Jézus bárki, a legmagasabb értelem, a legtisztább szív, a legmélyebb elméjű törvényhozó és minden tekintetben a leg- rendkívülibb lény, aki valaha élt: megengedem. De mégis csak pusztán ember volt. a csontok temetői világának és nevedet mondva kiszólítson az örök élet el nem fogyó idejére. Megáll a te porod felett, hogy egészen a magáévá tegyen, beiktasson az ő országának polgárai közé, elvezessen oda, ahol egy kincs van: a kegyelem, és egy öröm: az Isten látása 1 . . . Száll, zeng a husvét diadalmas szava, hull a szívekre az örökéletnek, feltámadásnak áldott igéje! Fogadjuk be! A halál felé tartva a bizonyos hit dacosságával merjük vallani mi is: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára uz én porom felett megáll. ..“ Halál! hol a te fulánkod ? . . . * * ♦ „Nem hiszem a halált! Ha százszor halnék is, Százszor új életre támadnék fel mégis!...“ Az Istennek pedig legyen hála, aki adott minékünk diadalmat a mi Urunk a Jézus Krisztus által. Ámen. Nagy Miklós. Napoleon többek között a következőkben válaszolt: — Én ismerem az embereket és mondom önnek, hogy Jézus Krisztus nem ember. Csak felületes elmék látnak Krisztus közt és a birodalmak alapítói és más vallások istenei közt hasonlóságot. Nincs köztük hasonlóság. A keresztyénség és bármely más vallás között végtelen távolság van... — Krisztus születése és élete története, tanának mélysége, mely a legrendkívülibb nehézségeket öleli fel s mely azon nehézségek legcsoJézus Krisztus: Isten. Napoleon vallástétele Krisztusról.
