Harangszó, 1927

1927-04-10 / 15. szám

Más megoldás pedig nincs. Vagy maghalt Jézus s ellopták a holttestét. Vagy csak tetszhalott volt s egyszerűen kijött a sírból, vagy pedig meghalt és feltámadott. Érzed-e, hogy a Husvét tényével szemben mennyire érzi az ember azt, amit Pál ir (II. Kor. 10:5), hogy leromlanak az okoskodások és minden magaslat, mely Isten ismerete ellen emeltetett és foglyul esik minden gondolat, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.

Hát hiszen nem is itt van az oka a húsvéti kételkedéseknek, hanem egész másutt. A feltámadás nem az értelem kérdése, hanem a gyakorlati élet kérdése. Nem hisznek az emberek a feltámadásban, mert nem akarnak. Kényelmetlen s kellemetlen következményei vannak a bűnös ember számára a feltámadás hitének.

Hajézus él, akkor komolyan kell venni aző tanításait.

Pár évvel ezelőtt egy főúri kastélyba betört egy betörő. Abban a teremben, ahol az elviendő holmikat összeszedte, a sarokban egy Jézus-szobor állott. A tolvaj befordította a fal felé Jézus arcát s ez lett a veszte, ott találták meg a fehér márványon az ujjlenyomatát s ennek az alapján hamarosan hurokra került. Amikor faggatták, hogy miért fordította meg a szobrot, azt mondotta, hogy nagyon zavarta a munkájában a Jézus tekintete.

Ha Jézus feltámadott, akkor a halál után v a 1 6 élet nem ábránd, hanem valóság, még pedig örökkévalóság.

Az egyik egyház tanácstermében kiakasztották egyszer ezt a bibliai falimondást: „Hol töltöd az örökkévalóságot?“ A falimondást valaki levette s elrejtette az asztal teritője alá. Megtalálták s újra kiakasztották. Megint lekerült a falról. Most az asztalfiókban találták meg. Megint felakasztották, de most már lesbe álltak, hogy kinek van útjában a tábla. Mikor a tettest egyszer ép rajtakapták, a számonkérésre elpirulva dadogta: „Ez a tábla igen zavarja az emberek nyugodt gondolkozását!“

Ez a húsvéti kételkedés igazi rugója s ez Jézus számára a legfájdalmasabb.

Te ne állj azok közé, akik bedugják a fülüket, bekötik a szemüket s úgy rohannak vésztőkbe. Te jöjj fel azok közé, akik ezen a Husvéton az őskeresztyén köszöntésre: „Feltámadott az Ur!“, így felelnek ragyogó arccal: „Bizonnyal feltámadott! Ámen.“

Uram! Én szégyenlem magam. Úgy érzem, hogy én is azok közé tartozom, akik fájdalmat okoztak Neked, kicsufoltak, megkorbácsoltak, keresztre feszítettek Téged. Sőt még gonoszabb vagyok, mert azok életedben bántottak, én meg még halálod után is szomoritlak azáltal, hogy nem veszem komolyan a Husvétot. Szégyenlem magam a lustaságomért, mellyel nem akartam végig gondolni a feltámadást s a keményszivüségemért is, mellyel megátalkodtam bűnös életemben. Úgy örülök, hogy élsz s így megbocsáthatsz nekem! Úgy örülök, hogy nem kötnek testi korlátok már Téged s így mindenütt velem lehetsz új, feltámadott életem támogatására.

Mi atyánk, ki vagy a mennyekben .... Ámen.

Az Ur áldjon meg és őrizzen meg! 1927. Husvét ünnepén szeretettel köszönt. ' Evangélikus Egyházad.

„Fébé" ev/nyomda, Budapest. VII., Damjanich-u. 28b. sz. — Felelős: Fekete Géz«.