Harangszó, 1927
1927-04-10 / 15. szám
látások! Hát akkor mit szólsz azokhoz a római katonákhoz, akik a Jézus sírját őrizték ? Azoknak már csak helyén volt az eszük és a szivük és mégis remegő lélekkel beszélnek róla, hogy ledőlt a hatalmas, lepecsételt kő s feltámadott a halott. (Máté 28:4.) Azt mondod, hogy a feltámadás is csak magyarázat, a tény csak az üres sir! Nos hát föltéve, de meg nem engedve ezt is, mondd meg, mikép próbálod hát akkor te megmagyarázni az üres sirt? Ha eddig még nem vettél magadnak annyi fáradságot, hogy elintézd önmagadban a húsvéti kérdést, ne hagyj magadnak békét, járj most végére ennek a históriának. Hová lett Jézus? Azt gondolod, hogy ellopták a holttestet a tanítványok s azt a hirt keltették, hogy feltámadott ? Régi nóta már ez. Így képzelték el a farizeusok is Jézus feltámadását, ezért őriztették a sirt is. De gondold csak meg, hogy el lehet-e lopni egy katonák által őrizett sírból egy holttestet? Megvesztegethetők voltak-e a fegyelmezett római katonák? Képesnek tartod-e ily trükkre ezeket az egyszerű halászembereket? Nem gondolod, hogy akkor nem lett volna később bátorságuk kockára tenni az életüket Krisztusért, vértanúhalált halni az ő ügyéért ? Egy halott Krisztus ügyéért nem lehet lelkesedni. Veszett ügy lelkesedése hamar ellángol. Az, hogy van keresztyénség, hogy vértanúi vannak, ez igazolja, hogy nem csalás a fundamentuma. Akkor már régen összedőlt volna. S azután nem gondolod-e, hogy egy holttestet nem lehet oly könnyen elrejteni ? Ha a farizeusok husvét után csak a legparányibb gyanút is tápláltak volna ez irányban, mindent felkutattak volna a holttest előkérdésére s hatalmukkal és összeköttetéseikkel bizonnyal kikaparták volna még a föld alól is, hiszen kellett volna-e halálosabb döfés a keresztyénségnek, mint az, ha végig hurcolták volna a feltámadottnak hirdetett Jézus holttestét Jeruzsálem utcáin! Lehetetlen a feltámadást hullarablássá alacsony i t a n i 1 Hát akkor valószínűleg tetszhalott volt Jézus. Ez a másik magyará- zási próbálkozás. Olvasd csak el figyelmesen, mit ir a Jézus halálának szemtanúja, János apostol erről evangéliuma 19. részében a 33—37. versben. Jézus halálát nem felületes megtekintés alapján, hanem nagyon is brutálisan állapította meg az erre kiküldött katonaság. Beledöfött az egyik katona a holttest oldalába dárdával s „azonnal vér és viz jőve ki abból.“ Jézus tehát oly alaposan meg volt halva, hogy már oszlani is kezdett a holtteste. No de föltéve, hanem meg nem engedve, hogy még sem halt volna meg, mit gondolsz, lett volna-e Jézusnak az elszenvedett lelki és testi borzalmak után ereje eldönteni azt a nagy követ, amelyet három egészséges asszony nem birt volna elhengeriteni a sir szájáról? (Márk. 16:1—4.) S mindettől eltekintve, egy átszögezett kezű ember tudott volna-e úgy tolni a kezével s tudta volna-e az átszögezett lábára való támaszkodással kellőképpen sokszorozni a keze nyomását? Meg azután el tudott volna-e tűnni az ijedtségükből felocsúdó katonák elől egy vánszorgó tetszhalott? S ha Jézus nem halt meg a kereszten, akkor rögtön felmerül az a kérdés, hogy hát akkor mikor, hol és hogyan halt meg? Lehetetlen a feltámadást halottkémi tévedésnek minősíteni!
