Harangszó, 1927
1927-04-03 / 14. szám
1927. április 3 HARANQSZÖ. 109 ségesnek, ha as országgyűlés eltörli as 1894. éri XXXII. t.-c.-et és visz- szaállítja az 1868. évi Lili. törvénycikket, amely szerint a fiuk atyjuk, a leányok anyjuk vallásit követik. A következükben beszámolt Kemény igazgató-lelkész arról, hogy a fóráros területén két űj evangélikus templom építési alapja javára folyik gyűjtés: Angyalföldön és Kőbányán. Az Országos Pöldbirtokrendezó Bíróság Bihar megyében kétszásötven holdat adott a pesti evangélikus egyháznak. Az ifjúsági missziói és kórházi lélekgondozás munkája igen nagy fejlődést mutat. 1926-ban a főváros területén levő evangélikus egyházaknál kereken háromszázharminc- két millió korona adomány folyt be. Az igazgató-lelkész jelentését tudomásul vették, majd az egyház egyik ügyésze, Konkoly Elemér dr. javaslatára elhatározták, hogy az evangélikusok felsőházi mellőzése dolgában feliratot intéznek a magasabb egyházi fórumokhoz. Rámutatott arra, hogy novelláris utón is lehet segíteni az evangélikusok sérelmén és mindaddig szorgalmazni kell a kérdés elintézését, amig az evangélikusok kívánságait a kormány és a törvényhozás teljesíti. Gyöngyszemek. Magyar Balázs, Mátyás király kiváló hadvezére egy Ízben, míg odajárt hadakozni, fiára bízta a házi gazdaságot. Hazajővén, szívszomorodva látta, hogy fia tömérdek sok pénzt gyűjtött s nem volt oly bőkezű és adakozó, mint ő. Ezért fiát megdorgálta ilyetén szavakkal: >Piam, a Néh. báró Badvánszky Jntal. 1840-ben, mint Zólyom vármegye al-, utóbb főispánja, később egyetemes felügyelő, rettenthetetlen bátorsággal lépett fel egy vallása miatt üldözött evangélikus ember mellett. A pátens elleni fölséges harcban Zsedényi Edével, Székács Józseffel ő volt hitsorso- saink elszánt s egyúttal bölcs vezére. pazarlás esztelenségnek gyümölcse, de a fösvénység alacsonylelküségnek jele. A fösvények hasonlók a hizlalt disznóhoz; mert mind a kettőnek csak a holta után vehetni hasznukat.« # Jeruzsálem mellett az olajfák hegyén van egy síremlék, melyet oszlopok vesznek körül s egy piramis jelöl meg. Amikor a mohamedánok e hely mellett haladnak el, akkor megvetésüknek azzal adnak kifejezést, hogy az emlék felé követ dobnak és ezt mondják: Átkozott legyen az, aki szüleit haragra ingerli. Ez a sír egy hálátlan gyermeknek, Absalonnak a sírja, aki atyja, Dávid király ellen kelt fel. # Mi a legkönnyebb s mi a legnehezebb a világon, kérdezték Thálest a görög bölcset ? A legnehezebb: önmagunkat és hibánkat igazán megismerni s a legkönnyebb más emberek hibáit észrevenni. * Eckhardt mester mondotta, hogy a szenvedés a leggyorsabb és legbiztosabb paripa, amelyen a tökéletességhez juthatunk. Szenvedés nélkül nincs tökéletesség. * Ambrozius mailandi püspök egyszer Rómába utazott s útközben betért egy vendéglőbe, asztalhoz ült és falatozni kezdett. A vendéglős pedig beszélni kezdett neki, hogy ót még életében nem érte baj s az élete simán, háborítlanul folyt le... A püspök erre a beszédre véget vetett falatozásának, felkelt és tovább ment. Meg volt győződve, hogy az az ember nem jut jó-végre, avval nem jó együtt lenni. OLVASSUK A BIBLIÁT! Akkor jöjj a Golgotára 1 Ápr. 4. Ha még nem voltál ott. János 3. íi—u. Ha nem emlékszel egész világosan reá, akkor bizonyos, hogy még nem voltál a Golgotán. De ezen ne essél kétségbe Hisz azok sem voltak, akik Jézust az O földi életében körülvették s 0 azért mégis szerette őket, Isten Igéjének legnagyobb része azoknak szól, akik még nem voltak ott. Ha rábízod magadat ezekre az Igékre, azok fel fognak vezetni egész bizonyosan oda. Erre pedig igen nagy szükséged van. nyáján, egymást nem akarván szóhoz engedni. Goromba, csunva szavakat vagdaltak egymás fejéhez: „Te ilyen, te olyan... te tolvaj, te cafat... Te még az öregapádat is kész vagy megmérgezni... Te céda ... te koldus... A szitámat is te szakítottad keresztül... A vizhordó rúdunk i3 tinálatok van; csak idevele a vállrú- dunkkal!“ A rúdhoz kaptak, a vizet kidöntötték, egymás kendőjét letépték; dulakodtak. Gavril éppen a mezőről jött 8 a felesége pártjára állt. Iván is kisza'adt erre legidősebb fiával s belekeveredtek a civakodó tömegbe. Iván erős, egészséges ember volt, szétlökdőste őket, miközben Gavril szakádéból egy csomó a kezében maradt, összecsődültek mindenünnen az emberek s csak nagynehezen tudták a dulakodókat szétválasztani. Ez volt a kezdet. Gavril a kitépett bajuszát egy papirba csomagolta s panaszra ment a közbiróhoz. „Nem azért növesztettem szakáit,* — mondta — „hogy az a bitang varja kitépje.* S a felesége azzal dicsekedett a szomszédok előtt, hogy Ivánt bepörölték s majd Szibériába küldetik. így nőtt, nagyobbodott az ellenségeskedés. A kályha melletti kuckóban betegen fekvő öreg kezdettől fogva igyekezett a lelkűkre beszélni, de a fiatalok nem hallgattak rá. „Ostobaság az, gyerekek,* — mondotta — hogy ilyen semmiségből ekkorát kere- klttetek. Gondoljátok csak meg, hogy egy tojás miatt keletkezett az egész. E vitték a gyerekek a tojást, — hát Isten neki. Egy tojásért még nem dől össze a világ. A jó Isten majd ad helyette. Aztán ha a szomszéd egy rossz szót talált mondani, mondj neki reája egy jót; tanítsd meg. hogyan kell jobban szólni, összeverekedtetek, — mindnyájan gyarló bűnös emberek vagyunk. Ilyesmi is megtörténik. No, menjetek és béküljetek ki, vessetek véget ennek az áldatlan dolognak. Mert ha tovább folytatjátok, rossz vége lesz mindnyájatokra nézve 1* De a fiatalok szélnek eregették az öreg jótanácsait, azt gondolva: „Csak hadd beszéljen, az öreg embereknek szokása már az ilyen dörmögés*. Iván nem engedett a szomszédnak. „Én nem téptem ki a szakállát,* — mondta — „őmaga tépte ki; a fia pedig az én kabátom ujját szakította ki s az egész inget letépte rólam. Itt az ing.* Iván viszont az ingért emelt panaszt. A békebiró s a közbiró elé került a pörük. Míg a pör folyt, addig Gavril szekeréből elveszett a teszli, amit Gavril asszonyai Ivánnak a fiára fogtak. „Láttuk,* — mondták — „mikor éjjel a színbe lopódzva a szekér körül settenkedett.* A komaasszony pedig azt mondta, „hogy a söntés előtt elmentében a korcsmárosnak akarta eladni.* Ebből újabb pör keletkezett. Otthon pedig nap-nap mellett folyik a civakodás, néha még verekedéssé is fajul. A gyerekek is kölcsönösen szidják egymást amint a nagyoktól tanulták. És ha az asszonyok a pataknál találkoznak, nem forog úgy kezükben a sulykoló, mint a nyelvük egymás bosszantására. (Folyt. kSv.)
