Harangszó, 1926
1926-10-03 / 40. szám
XVII. évfolyam. 1926. október 3. 40. szám. Alapította KAPI BÉLA lS10-ban. Laptulajdonoa: i Diointlül Lntber-SiöTetsío Ki Országos Latlior-8x5Tst- ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak is reklamáotők a HARANGSZŐ sserkesstő- kiaJőhlvatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. 9 Boldog az, ki életében Buzgón örvend Istenében. Siarkaaztő-ki adóhivatal: szentootthArd. Vas vármegye. ndkkladóhlTatal .Luther-Társaság* könyv- kereskedése Budapest, VIII., Szentkirályl-u. Bl/a. A „HARANGSZŐ“ előfizetési Ara: a harmadik negyedérre 10.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 10V*-os kedvezmény. Amerikába egész érre 2 dollár ; az utódállamokba a ül. negyedre 20.000 K. R nyelv bűnei. Máté ev. 12 . sa. „De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.“ A legtöbb ember abban a balga hiedelemben él, hogy csak a gonosz cselekedet számítódik bűnnek. Pedig nemcsak a két kezünkkel, hanem a nyelvünkkel is, jaj mennyi bűnt követhetünk el. S ha jól meggondoljuk, a nyelv bűnei talán a legveszedelmesebbek. Veszedelmesek azért, mert olyan könnyen elnézünk felettük, parányi semmiségeknek tartjuk őket, s hinni sem akarjuk, hogy minden szavunk megítéltetik egykoron. Azt a hirtelen kipattanó, indulatos szót, amelyet a harag ád ajakunkra nem is tekintjük bűnnek, pedig menynyire a rovásunkra megy!. . . . „Szükségből“, „játékból“ mennyit hazudoznak az emberek; a sikamlós, kétértelmű beszédet „tréfás szórakozásnak“ mondják; Isten szent nevét egyetlen napon is számtalanszor hiábaveszik; hogyan elharapódzott ma már az a különös hangsúlyozásu „Te jó Isten“ mon- dogatás is, de minderre szép nyugodtan ráfogják azt, hogy „megbocsátható elszólások“ .... így azután oda jutottunk, hogy sok ember káromkodás nélkül dolgozni sem tud! A rágalmazó gonosz beszéd, emberek kisebbítése, meg- szólása azért olyan gyakori manapság, mert belerögződött a szívekbe az a balga tévedés, hogy a szó még nem bűn! . . . A nemesebb lelkű emberek figyelmeztetésére olyan hamar kész az otromba válasz: mások is így beszélnek, miért kellene éppen nekem lekötni a nyelvemet! ? . . . Hát legalább a Jézus komoly szava térítsen bennünket észre: „Minden hivalkodó beszédért számot adunk majd az ítélet napján!“ De veszedelmesek a nyelv bűnei azért is, mert az ember nehezen tudja elhagyni megszokott szavait. A gonosz, bűnös szót minél többet használjuk, annál könyebben kimondjuk, s végre egészen elragad bennünk zabolázatlan nyelvünk. Élnek-e ma Péterek, akik bánkódva siratják az igazságot megtagadó, hazug beszédüket? Fakad-e ajkunkon bocsánatot kérő szó, ha megbántottunk valakit? Tudunk-e fohászkodni : Uram! ne ítéld meg tékozló fiadat haszontalan beszéde miatt! . . . Van-e bátorságunk így kiáltani: Vigyázzatok! Nyelvetek minden szaváért, számadással tartoztok ! ... Atyánk! Ne hagyj szégyenbe esnünk nyelvünk beszédéért! Szenteld meg szívünket! Szenteld meg nyelvünket! Zengjük a te dicséretedet és beszéljük a szeretet áldott igéit! „Mi kegyes Atyánk, bölcseségnek Ura, Van-e, ki téged szívből ne áldana? A jóra minket Szentlelked igazgat, Nevel és oktat. Mi, te gyermekid erőtlenségünkben Hozzád könyörgünk, oh felséges Isten, Búzgó fohászunk szálljon fel a mennybe, Trónod elébe 1 Őrizz meg minket a gonosz erkölcstől, Minden illetlen és trágár beszédtől, Őrizd meg lelkünk s testünk tisztaságát, Ártatlanságát.“ / , Ámen. Október 6. Irta: Dr. Benkő István. Dicsőséges szabadságharcunk gyászos bukásának, leggyászosabb napjának az évfordulója okt: 6-ika. Száraz története — ha ugyan ez magyar embernek szárazon, megindulás nélkül lehetséges — e mai napnak a következő: Másfélévi diadalmas, de szakadatlan harcokban kimerülve, pénz, élelem, lőszer nélkül, egyesült orosz és osztrák túlerőtől nyomva eljut a honvédsereg Világosig. Itt QOrgey e kettő kOzOtt választhat: vagy odadob a szabadság oltárára, a biztos pusztulásba még Ötvenezer magyar életet, vagy — ha lehet — elfogadható fegyverletételi feltételek mellett megment százezer dolgos kezet az elárvult magyar hazának. QOrgey utóbbit választotta annál is inkább, mert az oroszok (az osztrák hadve- zetöség tudtával és beleegyezésével!) emberséges feltételeket ajánlottak: a közlegények leteszik a fegyvert; a tisztek fegyveresen vonulhatnak el; mindenki tartozik polgári foglalkozásához visszatérni; a szabadságharcban való részvételéért senki felelősségre nem vonható s ezért mindenki menedéklevelet kap. Ezeket a feltételeket QOrgey és vezérkara elfogadta. Az oroszok most már teljesítvén, amit Ígértek, azaz levervén a »lázadást«, meg azután osztrák sürgetésre is — kivonultak hazánkból. Az osztrákok csak ezt várták. Valóságos hajtóvadászatot rendeztek az országba már hazaszéledő honvédekre. Könnyű munkájuk volt, az lett a szegény magyar honvédnek árulója, amiben legjobban bízott: a menedéklevél. Elfogatta Haynau elsősorban a még együttlevő vezérkart, Qörgeyt és ló tábornokát. QOrgeyt az orosz tiltakozás megmentette a haláltól, hogy azután még egy hosszú életen át hordozza keservesen, megérdemelet- lenül az »áruló« bélyegét. De 13 tábornokát ott Aradon haditörvény-
