Harangszó, 1926

1926-08-29 / 35. szám

292

HARANQSZO.

1926. augusztus 29

állatni egységét is visszaszerezhette. Ez az egység csak hosszú idő fáradságai és küzdelmei után 1848- ben lett teljessé.

Ennek az egyesítésnek a munkájában a legfőbb érdem a reformációé, az evangéliomi egyházaké, melyeknek főelvei: az igazság,

szabadság, felvilágosodás, a magyar nemzetet nemcsak vallásilag támasztotta fel aléltságából és keltette új életre; hanem ama szoros kapcsolat folytán, mely a magyarok vallási, egyházi és másrészt polgári, politikai élete közt fennáll, a reformáció és az evangéliomi egyházak a magyar nemzetet politikailag, állami élet tekintetében is jogainak ismeretére, szabadságra, önállóságra, függetlenségre nevelte és búzdította. Ezért voltak mindenkor a reformáció hívei a magyar szabadságnak legerősebb támaszai, oszlopai. Es nem szabad felejtenünk, hogy azok a más vallású hazafiak is, kiket hazánk történetében dicsérettel emlegetünk, a reformációból táplálkozó európai műveltség hatása alatt éltek és cselekedtek.

(Folyt, köv.)

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Az Úr szava.

Aug. 30. Haszuos. II. Timólheus 3 . is. Te, ki az emberi világban azt látod, hogy mindennél azt keresik és mindent aszerint értékelnek, hogy mennyi,haszon van belőle, lásd meg, hogy az Úr szava mindennél hasznosabb lelked számára, mert örökkévaló kincset, lelked üdvösségét szerzi meg számodra.

Aug. 31. Örökkévaló. Máté 24.36. Az Úr szava azért kép^ örökértékü hasznot nyújtani, mert ő maga is örökkévaló. Nem felbukkanó ötletességek gyűjteménye, nem hirtelen támadt hangulatos frázisok halmaza, nem is múló, emberi bölcsességek feljegyzése, hanem örök, isteni kijelentések összesége.

Szept. 1. Világító szövétnek. Zsolt. 119: 106 Miért botorkálsz emberi elmék jános- bogár fénye mellett az élet sötét erdején, meg-megbotolva a bűnben, mint kiálló óriás fák gyökereiben, belezúhanva a vétkes kívánságok és szenvedélyek farkasvermeibe, amikor ott világit az Ur szava, mint soha nem halványuló s el nem alvó szövétnek, melynek fénye mellett bizton haladhatsz a keskeny ösvényen a távoli cél, lelked üdvössége felé.

Szept. 2. A bölcseség forrása. Zsolt. 119.m. Az emberi tudás véges, egyik tudományos elmélet s találmány a másikat dönti meg. Ami őseink előtt rejtelmes, titokzatos tudomány és bölcsesség volt, ma előttünk nevetséges semmiség, talán helyt nem álló tévedés. Csak az a tudás nem fogy el, az a bölcsesség nem dől meg, amire az Úr szava tanít meg (130. vers) Mint maga az Úr, úgy szavának bölcsessége is Örökkévaló.

Bár hitemért.. *

Bár hitemért szenvednem kell S gyűlölettel Illetnek az emberek,

De tudom, és ez nyújt vigaszt, Hogy mi aggaszt,

Az úgy tetszik Istennek.

Egy kevésig Talán késik Az ítélet,

De rossz véget

Érnek, kik bántják telkem.

Sorsom nincsen hatalmamban,

Én magamban

Meg nem változtathatom;

Itt amim van, nem állandó: Elmúlandó

Kincs, vagyon: azt jól látom; Csupán a hit Oly kincs, amit A gonosz had El nem ragad,

Ez megmarad sajátom.

Oh Uram hát ez éltemben,

Ahol minden Változik oly hirtelen,

Halld meg esdő kérelmemet;

Védd ügyemet S oltalmaddal légy velem.

Ez ha kisér,

Bármi sors ér,

Nem rettegek,

Vigaszt lelek,

Mert velem van Istenem.

* Mária, magyar királynénak, II. Lajos özvegyének éneke.

Szept. 3. Boldogságot adó. Zsolt. 119. 02. Az élet fékevesztett tü'ekedése közben, a létért való szünetnélküli harcban a nyomorúságokban és gyötrődésekben ugyan van-e valami, ami nyugalmat, állandó boldogságot nyújthatna zaklatott lelkednek? Az élvezetek talán ? Hamar csömört okoznak. Emberi vigasztaló szók ? Elhangzanak s a szív fájó sebe tovább sajog. Ámha az Úr szavára figyelsz (Zsolt, l.j, érhet bármily, sors, megkisértes, vagy próbára tétel az Úrra hallgató s benne bízó szív nyugalmának gyönyörűséges boldogságát semmi el nem rabolhatja.

Szept. 4. Hatalom. Zsolt. 33.6—o. Az Úr, egyetlen szavával ronthat s teremthet világokat Miért nem hallgatsz reá, hadd törjön össze bűneid miatt s miért nem könyörögsz hozzá törödelmes szívvel, hogy teremtsen benned új szívet, hiszen egyetlen szavával az üdvözültek közé emelhet, Érezd parányi voltodat s alázd meg magad az Úr hatalmas szava előtt.

Szept. 5. Igazság. János 17 . n. Ne hallgass álbölcsek és hamis próféták szavára. Egyedül az Úr szava nem téveszt meg soha. Az Úr nem hazudik, álnokságot soha nem szól Szava igaz s amit mond, be is teljesíti. 0 szavatartó Úr. Hallgass hát az Úr szavára 1 De ne csak hallgass, hanem teljesítsd is azt, amit mond néked az Úr 1

Abaffj- Gyula.

A zorványi vár ura.

Irta: Szombath Ernő. ig)

Másnap csakugyan megérkezett a királyi hírnök. Egy csomó katona kisérte. Amint a várhoz értek, a kürtös megtújta a kürtjét.

A kapus kidugta a kémlelő lyukon a fejét, de ijedten kapta vissza, amikor felhangzott a parancs :

— A király nevében parancsolom, nyiss ajtót!

A kapu hídja csikorogva ereszkedett le s a lovak dübörögve haladtak át rajta a vár udvarába.

Ott Zorványi Tihamér fogadta őket s rövid pár szóval elmondta, hogy a várat már birtokba vette s öccse eltűnt örökre.

A hírnök egy napi pihenés után visszaindult s Zorványi magára maradt.

Azonnal befogatott egy kocsiba s Varsádyval a parochiára hajtatott a fiáért. Ott megebédeltek s aztán visszaindult Zorványi a fiával a várba.

Valóságos virágeső fogadta a kis urfit. A vár tele lett a falvak lakóival, akik mind eljöttek, hogy fogadják a kis nemzetes ur bevonulását. A férfiak kalaplengetve, a lányok, asszonyok virággal fogadták. Egy öreg ember állott aztán elő s beszélni akart. De ajkán nem tudott más szó előjönni, csak az, hogy az Isten hozta, az Isten hozta s azzal sírva fakadt. S a nép vele zokogott. Hiszen az uruk boldogsága az övék is volt, mert a Zorványiak mindig emberségesen bántak az emberekkel. Nem csoda hát, ha az egyszerű emberek szeretetüknek csak a könnyeikkel tudtak kifejezést adni.

Zorványi megköszönte ragaszkodásukat s kiadta a parancsot, hogy minden falujában süssenek meg egy ökröt. A várnagynak meg meghagyta, hogy a szükséges bort adja ki a vendégeskedéshez.

S ezzel aztán már kevés is a mondani valóm.

A kis úrfit mindenki szerette s becézte. Varsády is gyakran feljött a várba s ilyenkor a kis Tihamér naphosszat vele volt, el nem maradt volna semmiért a kedves bácsitól. Sokszor elment vele a parochiába is és ilyenkor János is velük ment, aki aztán hazakisérte.

És János ? Nem akart se nemes, se szabad ember lenni, se semmi