Harangszó, 1926
1926-08-29 / 35. szám
1926. augusztus 29 HARANQSZO 293 félét nem fogadott el, hasztalan akarta Zorványi megjutalmazni hűségéért. Egyedüli vágya az volt, hogy mindig a nemzetes úr és a kis urfi mellett maradhasson. S e vágya teljesedett is. Az öreg várnagy rövidesen meghalt s Zorványi Jánost tette ennek utódává. S hogy aztán Zorka is beköltözött a várba mint várnagyné, teljessé lett a jó ember boldogsága. Igazán el lehetett mondani, hogy a Zorványi vár lakói boldogok, nagyon boldogok lettek. * A vár ma már csak romhalmaz. Csupasz falak meredeznek az ég felé, de az idő vastoga azt is kikezdte már s egyenkint hullanak alá a kődarabok, s a várfalak lassan-lassan omladoznak, tüne- deznek. Alant meg a folyó csapdossa örökös hullámaival a vár sziklafalát s haragos tajtékot szórva rohannak tova. Aztán szépen elcsendesednek, kisimulnak, összefolynak a habok s halkan suttogják el egymásnak a Zorványi vár urának történetét. (Vége.) A soproni és győri evangélikus ifjúság. A soproni ev. leányegylet még július elején meglátogatta a győri evang. ifjúsági egyesületet és az akkori őszinte, szeretetteljes fogadtatást viszonozni őhajtván, meghívta az egyesületet Sopronba, a lutheránusok ezen régi, erős végvárába. Az ev. ifjúsági I egyesület elnökének, dr. Vélsz Aladárnak vezetésével utazott Sopronba, ahol a leányegylet Hegedűs Ilonka elnöknővel az élén fogadta a győri evang. ifjúságot. Az állomásról a Lyceumba kalauzolták a győrieket, ahol az ebédlőben kitűnő reggelivel fogadták őket a soproni lányok. A Lyceum ebédlője ez alkalommal virággal volt feldíszítve, s minden oly kedves, o'y oly csinos volt, aminőnek azt a finom leánylélek tervezi, elképzeli. Reggeli után a templomba ment az ifjúság, ahol még a bejáratnál ott álltak az új harangok a soproni evang. áldozatkészség ezen újabb bizonyítékai, mintegy figyelmeztetésként az ifjúság részére, hogy egyházunknak szüksége van az áldozatkész hívekre, akik tudnak, akik akarnak egyházukért, hitükért áldozatokat hozni. Szép volt, midőn a két város lutheránus ifjúsága megtöltve a templom padjait, buzgón énekelte a magyar gályarabok gyönyörű énekét: Térj magadhoz drága Sión. Istentisztelet után a városligeti vendéglőben volt az ebéd, mely után az ifjúság a délutánt játékkal, szórakozással töltötte. Itt felkereste az ifjúságot Hollós János lyceumi igazgató és neje, Ziermann Lajos lelkész és neje, Hansmann lelkész, Králik Gusztáv és neje, dr. Baross pénzügyi tanácsos és felesége, valamint Pozsgaíné úrnő, akik nagy örömmel látták azt a kedves, megértő szeretetet, amelv a két testvéregyesületet összehozta. Napnyugta felé a leányegylet gazdag ozsonnával búcsúztatta vendégeit, kikisérvén őket a vasútra, ahol a legközelebbi viszontlátás reményében búcsúztak. Különösen emlékezetében marad a győrieknek az az önzetlen áldozatkészség, amidőn a soproni lányok nem törődve a zuhogó esővel, folyton vendégeikkel voltak, kalauzolták őket s igyekeztek a győrieknek kedvessé tenni a soproni kirándulást, ami teljes mértékben sikerült is. Hogy egy ilyen kirándulás egy egyesület életében mit jelent, azt csak azok tudják igazán értékelni, akik az ifjúsággal foglalkoznak s figyelik az ifjúság lelki életét, gondolatvilágát. Az ilyen kirándulás, amely megfelelő vezetőkkel s megfelelő programmal történik, nemcsak azért hasznos, mert az evangélikus ifjúság megismeri az egyes gyülekezetek életét, intézményeit, vezetőit, hanem növeli az evang. öntudatot, erősíti az összetartás érzését, amelyre az evang. ifjúságnak oly nagy syüksége van. Hisz erre az ifjúságra oly nehéz feladatok várnak, amelyeket csak úgy lúd megvalósítani, ha egymást ismerve, szeretettel össze tud fogni. Ezért külön elismerés illeti a két egyesület elnökségét, amely felismerte az ilyen testvéregyesület látogatásának fontosságát s fáradhatatlan odaadással neveli egyházunknak a hitben erős, vallását szerető, áldozatkész egyháztagokat. KORKÉPEK. Karcolatolt a hétről. Az egykori jezsuita kolostorból tüdőbeteg gyógyító szanatóriumot csináltak Törökbálinton. Az új szanatórium felavatása alkalmával többek között Weicher Miklós törökbálinti apátplébános, kormány főtanácsos tartott lendületes beszédet, arról a feladatról, amelyeket Krisztus szabott a szenvedő emberiség kínjainak enyhítésére. Az egyik fővárosi lap tanúsága szerint elmondotta, hogy a szanatórium hatalmas épületét 300 esztendővel ezelőtt a jezsuiták építették, ... Istent szolgálták, a krisztusi hitet hirdették falai között. Később ezt a szerzetet eltávolították a kolostorból, de az a gondolat, amit ők képviseltek, iilmaradt a falak között s annyi változás után most a kolostor épülete visszakapta eredeti rendeltetését, a* emberszeretet szolgálatába állították, amely a jezsuiták által hirdetett hitnek egyik talpköve. Krisztus nem ismert különbséget ember és ember között, ez a gondolat vezesse a szanatórium vezetőit. EGYRŐL-MÁSRÓL. A mindennapi életből. Európa harminchat nagy városa között Sevilla után Budapesten hal meg a legtöbb ember tiidövészben. A főváros közigazgatási bizottsága szeptemberi ülésén tárgyalja a fővárosi szakhivatalok jelentését és köztük a tiszti főorvos jelentését is az 1926. év első felének közállapotáról. A jelentés tükrében szomorú képet mutat Budapest köz- egészségügye, ha a fertőző betegek száma a tavalyi első félév 8534 esetével szemben 7192 re apadt is. Részint kisebb volt a természetes szaporodás, mint tavaly ugyanebben az időszakban, részint 3000 rel szaporodott a közkórházakban kezelt betegek száma. Egyenesen megdöbbentő, ha a székesfőváros közegészségügyét, a tüdővészben elhaltak számaránya alapján biráljuk el. Az elmúlt félévben 1571 tüdő vészes beteg halt meg, 50-nel kevesebb, mint tavaly januártól júliusig, de a megbetegedések száma több mint 15 000-rel szaporodott. A tüdőbeteggondozó- intézetekben 5797 új beteget és 71.951 régi beteget ápoltak. Statisztika alapján megállapítja a tiszti főorvos, hogy harminc nagy európai város közül Szevillában halnak meg legtöbben tüdóvészben, de mindjárt utána Budapest következik 291 halálesettel minden százezer után. A szomorú statisztikában Budapestet Leningrad követi 280, Trieszt 281, Madrid 253 háiáiesettel. Tehát Spanyolországban, Oroszországban, Olaszországban és Magyarországon halnak el legtöbben tüdóvészben. HETI KRÓNIKA. A magyar nemzetgyűlést a ház elnöke október 14 éré hívja össze. — Bethlen miniszterelnök Inka pusztán üdül. — Ra- kovszky belügyminiszter egészségi állapota javul. — Balatonfüreden nagy miniszteri tanácskozást folytattak, amelyen a miniszterelnök is résztvett. — A Táblán a frank pört tárgyalja a bíróság. — A Csepelen levő lóporraktárak felrobbantak. A kár óriási. Nyomozás folyik abban az irányban, vájjon nem bűnös kezek idézték-e elő a katasztrófát. — Újabb adatok vetődtek napfényre a Tisza gyilkosság ügyében. — Zadravetz kalh. tábori püspök utóda dr. Luttor balatonfüredi plébános lesz. — A fővárosban nagy fénnyel ünnepelték meg ez évben is István király napját. — 92 tisztet avattak fel a Ludovika Akadémián. A cseh miniszterelnök kijelentette, hogy a központi kormányszervek semmiféle oly rendeletet nem bocsátottak ki, amelynek alapjául szolgálnának a tömeges kiutazásoknak. — Prágában folytatják a magyar- cseh tárgyalásokat. Jugoszlávia összevonta csapatait a bolgár határra. Szerbia és Lengyelország szerződnek, mert békében kívánnak élni. — Pasics nagy beteg. Görögországban kitört a katonai forradalom és elsöpörte Pangalosz diktaturá.
