Harangszó, 1926
1926-03-21 / 12. szám
Péterhez: „Amit én cselekszem, most te azt nem tudod, azután pedig megtudod!“ Nem értjük az Űr gondviselését. Kereszthordozásunk igen soká tart, a kitartás a várakozás pedig igen nehéz. Ne felejtsük el, — az Úr keze befedez minket, akár áld, akár sújt mindig csak javunkat akarja, mert „Istentől jő a zivatar és Isten mindig jót akar ...“ Majd egyszer mindent megfogunk érteni. Boldog ki ezen hit kőszikláján áll! Ez a hit édessé teszi a szenvedést, könnyűvé a küzdelmet, biztossá az örök győ- zedelmet. E hit világosítsa meg htunkat, míg az, e siralmak völgyén vezet keresztül; a sír sötét éjszakáját; míglen fejünkre teszi az örök üdvözülés fénykoszoruját. 90 A magyar gályarab lelkészek és rektorok (41) teljes névsora * 1. Aiistáli György szönyi lelkész, 2 Bátorkeszi István veszprémi, 3. Borhidai Miklós rábaszentandrási ev., 4. Bugányi Miklós sajógömöri ev., 5. Czeglédi Péter lévai, 6 Kocsi Csergő Bálint pápai rektor, 7. Füíeki István napradi lelkész, 8. Gócs Mihály kálnói (Nógrád m.) ev., 9. Harsányi István rimaszombati, 10. Huszti Mihály sajókeszi, 11. Edvi Illés Gergely malomsoki ev., 12. Jablonczai János béllyei (Gómör m.), 13. Kúlnai Péter patnoki, 14. Komáromi Süllye István ácsi lelkész, 15 Kóródi János csóglei (Veszprém m.), 16. Köpeczi Balázs szkárosi, 17. Körmendi György barsi, * (Ezek nevei vannak id. Révész és Balogh F. megállapítása szerint a debreceni emlékoszlopon. És a források ezeket igazolják.) A kakas megszólal.* Irta: Csite Károly. MÁSODIK JELENET. Panni, Marci, előbbiek. Panni (kilenc-tiz éves leányka, iskolatáskával a karján jön): Jó napot. Megjöttünk. Édesanyám haza érkezett-e már a városból? Irma: Még nem. Sok elintézni valója van ám. (Fürkésző tekintettel néz Pannira.) Panni! hol a gyűröd ? ! . . . Csak nem veszítetted el ?! Panni (habozva): Nem veszítettem el. Irma :_Hát akkor hová tetted ? Mard (tizenegy éves fiú, szintén táskával áll meg Irma előtt.) Irma: Ennek is hiányzik az ujjáról a gyűrű. Hová tettétek ? ! * Mutatóba a szerzőnek most megjelent egy felvonásos gyermek-színjátókából. Böjtben. Bűnbánattal jöttünk Uram hajlékodba. Lelkűnkből kiöntjük itt szent oltárodra, ami fáj. Mi vérez... S hitben csüggedté tesz. Harag, kín, fájdalom. Bűntudat, gyötrelem; Mint nehéz, rossz álom foszladoz lelkűnkben. S az élet keresztje mintha könnyebb lenne. fézusunk keresztje, Áldozata mellett: Embersziv keserve eltörpül. — Keblünket eltölti szent ihlet. S Istenhez von minket. Ihász Sándor. HAfrANQSZO 18. KffiSíoai Mihály keleméri (Gö- mör m,), 19. Lányi György korponei rektor ev., 20. Leporini Miklós poltári lelkész (Nógrád m ) ev., 21. Masnitius Tóbiás illavai (Trencsén m) ev., 22 Mazari Dániel tamási (Nógrád m.) ev., 23. Miskolczi Mihály füleki, 24 Nik- lécz i Boldizsár alsósztrehovai (Nógrád m.) ev., 25. Nikléczi Sámuel újbányái ev., 26 Otrokocsi Póris Ferenc rimaszécsi (Gömör m.), 27. Paulovics Mihály turócszentmártoni rektor ev., 28. Sajószentpéteri Márton hetényi leik. (Komárom m ), 29. Sely- lyei István pápai püspök-lelkész, 30 Simonyi Péter simonyi lelkész (Gömör m.), 31. Simonides János breznóbá- nyai rektor ev., 32. Steller Tamás beszterczebányai rektor ev., 33. Sza- lóczi Mihály zubogyi (Gömör m.), 34. Panni: Elkérte Zsófi, de nem örökbe adtam oda. Csak az ujjára húzta. Marci: Enyém is Zsófi ujján van. Irma : Különös 1 Mid a kettőnek a gyűrűje Zsófi ujján van... Miért adtátok oda?! Panni: Annyira erőszakoskodott érte. Irma: Ezeket a gyűrűket soha senkinek sem szabad oda adni. A mi kincseink ezek. Édes, jó apánk emlékét őrizzük velük. Aki oda adja, vagy könnyelműen megválik tőle, áldott hős apánkat tagadja meg. Hányszor megmagyarázta ezt nekünk édesanyám, mégis elfelejtettétek! Panni (a fejét lehorgaszlja): Vissza kérem Zsófitól s nem adom többé oda. Marci: Én is vissza kérem. Irma: Vissza is kell kérnetek. Soha többé meg ne váljatok tőle. Szegény jó apánk arra is gondolt, mikor csinálta, hogy míg élünk, mindig viselhessük, magunkkal hordhassuk mindig az emlékét. (Sanyihoz.) Add ide, Sanyika a gyűrűmet! Sanyika (sietve húzza le az ujjúról): Tessék, Irma! Szecsei János sághi (Gömör m.), 35. Szilvási István császári (Komárom m.), 36. Szodói András sárói (Bars m.), 37. Szomódi János szendi (Komárom m.), 38. Trifkovics (Tim- kovics) János lesti lelkész ev., 39. Újvári János mezőőrsi (Győr m.), 40. Turóczi Végh András füleki ev., 4L Zsédenyi István dörgicsei (Zala m.) ev. Kaposi István rimaszombati ref. és Szentmiklósi János kajári ev. lelkészek, mint erőtlen vének Lipót- várott szenvedték át a gályarabság idejét. — Ezeken kívül a kapuvári és sárvári börtönökből Buccariba vitt és hű maradt 10 lelkész is méltó arra, hogy őket is gályaraboknak tekintsük, mert azoknak voltak szánva és nagy kínokat szenvedtek. Számuk így 53 ra emelkedik. p. s. 1926. március 21 Kultúra. Akik Magyarország egyedüli reményhorgonyát a Regnum Maria- numban látják, nem veszik észre, hogy mily kulturtényező az evangélikus egyház. Dr. Gesztelyi Nagy László az Alföldről irt füzetében (Budapest 1925) megemlíti, hogy mily sok a teendő az iskoláztatás, különösen a tanyai iskoláztatás terén, mily sok az analfabéta. E tekintetben kivételt képez Békéscsaba és Szarvas. E két határban már ki van építve a tanyai iskolahálózat még két évtized előtt, állami építkezési segély nélkül. Nincs analfabéta — akárcsak Svéd vagy Norvégiában. íme a nagy püspöki birtokok és nagy uradalmak, nem bírták azt keresztülvinni, amit az evangélikus nép egyházi adófilléreiIrma: Nézzétek! Akkorára csinálta édesapánk, hogy még nagykorunkban is viselhessük. Most még csak a mutató, a- vagy középső ujjunkon áll meg. Ha növünk, át tesszük a gyűrűs ujjra; ha arra is kicsi lesz, felhúzzuk kisujjunkra. Szóval mindig viselhetjük . . . Lássátok, hogyan gondolt ránk szegény édes jó apánk . . . Mindíg-inindíg csak ránk gondolt a harctéren is, annyira szeretett bennünket. Sanyi: Az én édesapám is szeretett, szeret engem. Irma: Szeret, Sanyika, szeret. Hogyne szeretne, mikor te is igen szereted őt. (Marcihoz és Pannihoz.) Ugy e, megéheztetek az iskolában ? Panni: Olyan éhesek vagyunk, hogy még a dióskalácsot is megennénk. Irma : Megeszitek a kenyeret is. Jertek, szelek mindegyiktek számára egy kis karéjt. Marci (nagyot ugrik örömében) : óh, be jó lesz a vajaskenyér! Irma : A vajat majd hozzá képzelitek. (El s Marci és Panni utána megy.)
