Harangszó, 1926
1926-02-21 / 8. szám
HARANQSZÓ 1926. február 21 60 Különösen tetszett a prédikációnak ez a részlete: >Ahogyan valamikor a napkeleti bölcsek Jézushoz, úgy jöttek el most egy napkeleti népnek istenes bölcseségre vágyó fiai a napkeleti bölcsekhez. Itt a magasan lobogó oltári lángnál meggyűjtják a fáklyájukat és világosságot visznek haza a nagy éjszakába. Ott náluk most a gyásznak éjszakája borong, mert nemzetük élethalál harcot vív a vad pogány százszoros erejével, nemcsak magát, de az egész keresz- tyénséget védelmezve. Európa legelső nemzete ne hagyd cserben Európa legboldogtalanabb nemzetét De siess! Már a tószomszédok háza ég. Iám proximus ardes Ucalegon.* Lmher maga is üdvözölte az ifjú szónokot. »Fiam, a telkemből szóltál.« Mert Luther sokszor buzdította a német fejedelmeket, rendeket: egyesüljenek a töröknek Európából való kiverésére. Ha rá hallgatnak, nincs másfélszáz éves török hódoltság, nem pusziul ki a színmagyar lakosság az Alföldről, nem szivárog be helyébe a »Balkán«, nincs Trianon és nincsen ma »Csonka Magyarország« sem. Insulanus nevezetes prédikációjával annyira megnyerte Luther tetszését, hogy ez meghívta nevelőnek fia, Hanzi mellé. Ez volt ám csak a szilaj fiú 1 Atyja tűzlelke így nyilatkozott meg benne. A minap, míg atyja a városi templomban prédikálta a súlyos igéket, az oltár mögé lcpózott és belevágta a nevét a gyönyörű Cranach féle kép keretébe. Ma is olvasható ott gyermekes betűkkel: »Johannes Luther«. Máskor, míg Luthernél a két reformátor a bibliafordítást nézte át, ki tudja hányadszor: az udvaron éktelen sivalkodás támadt az alatt a körtefa alatt, ahol valamikor Luther és Stau- pitz beszélgettek a hit által való meg- igazulásról. Hát Hanzi dögönyözte Melanchton fiát, a jámbor kis Fülöp- két Insulanusnak kellett szegénykét kiszabadítania a kezéből. Insulanus kemény magyar öklének és meleg magyar szívének mennyi része van a dologban, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy Hanzi megjavult. Ember lett belőle. Nagyra vitte: udvari taoácsosságra Berlinben. Itt is bevált Luther nevelési elve: »A mustnak ki kell magát forrnia, hogy jó bor legyen belőle.« így lett Insulanus Luther asztalának mindennapos vendége. És ott az áldott papcsakd »az Ároni-ház« meleg világában tárult fel előtte Luther közvetlen, meleg »treuherzig« egyéniségének csodás gazdagsága. Luther lírikus természetének határtalan őszinteségében sokszor elemlegette asztalánál, hogy nehezen szánta magát a házasságra. Halálra ítélt embernek érezte magát. Tudta, hogy a Borgiák és Mediciek honában a méreg és orgyilok gyakran használt harci eszköz. Nem akart egy gyenge nőt a végzetéhez hozzáfűzni. De finom női kezek addig fonogat- ták a fonalat két egymásra méltó nemes szív között, míg végre Luther és Katalin egymáséi let!ek. Hosszú dalt zenghetnék Bóra Katalin a lelke örökösei a magyar pap- nék dicséretére, akiknek példája ott tündököl ezer és ezer gyülekezetben. Ehelyett csak azt mondom el. hogy Luther nagyon boldog volt »Wittenberga hajnali csillagá«-val, ahogyan feleségét nevezte. — Büszke is volt feleségére. Mikor a jó Cranach Lukács elhozta neki Katalinja új arcképét, tréfálva mondta: »Elküldhetnénk ezt a képet a pápának, azzal az aláírással: Mit szólsz a czölibátushoz (papnőtlenséghez), öreg ?« Még a felesége hibáit is — hisz a napnak is vannak foltjai — kedves humorral emlegette asztalánál. Mert jól tudta, hogy a »Frau Demosthenes«, a »gestrenge Eheherrin«, a »Herr Käthe«, a szigorú »feleségem uram«, a »Kató úr« hibái inkább oly erények túlzásai, amik ő benne, e világ dolgaiban sokszor naiv, járatlan gyermekben teljesen hiányoztak. És mennyire szerette Luther a gyermekeit! Büszkén mondta Insulanusnak, hogy három fiát nem adná Ferdinandus király három országáért : Magyarországért, Ausztriáért és Csehországért. Insulanus látta, hogy Luther az, akit Sárvárott »jó feleség- és gyermektartó ember«-nek neveznek. Még dolgozni is úgy tudott igazán, ha gyermekei ott hancuroztak az íróasztala körül. Házas élete első éveiről mesélte, hogy egyszer nagymosáskor a ház minden asszonynépe el volt foglalva: a jó Linka néni is, a házi asszony jobb keze, »die Stütze der Hausfrau«. Katalin asszony erélyesen megparancsolta : »Vigyétek be Hanzit a doktor úrhoz«. Luther aztán lábával ringatta a bölcsöt s azalatt írta karácsonyi prédikációját. Fényes álomszerű varázs szállt a lelkére. A szoba Betlehemmé, a bölcső jászollá, Hanzi a gyermek Jézussá változott... és a bölcsőrin- gás melódiájára megszületett a bájos karácsonyi ének: »Mennyből jövök most hozzátok«. * (Folyt, köv.) OLVASSUK A BIBLIÁT! Az imádkozás harca. Febr. 22. A viaskodó fél. Máté 15. 21—22. Ki tudja, mi mindent próbált meg ez a szegény asszony beteg leányával míg végre J ézushoz fordult, mint utolsó menedékhez 1 leki nem voltak tapasztalatai Jézusról, csak hallott róla, s az élet egészség után vágyódó ösztönével megérezte, hogy Jézusnál számára is van gyógyulás. Ez a világ is az ördögtől gonoszul gyötörtetik. Minden emberi tudomány csődöt mond a gyógyításánál. Erőlködéseink kudarcba fúlnak, nem bírunk szabadulni a bűn rajtunk csörömpölő bilincseitől. A bűn frontját csak Jézus felé lehet áttörni. Könyörögj hozzá segítségért I Indúlj neki az imádkozás har- c^nak Febr. 23. Az ellenálló fél Máté 15. 2«. Í ézus semmit sem felel a segélykiáltásra, elereszti füle mellett, mintha nem is érdekelné s megy tovább a maga útján, mint a pap és levita a jerikhói országúton a rablók áldozata mellett. Nem azért nem felel Jézus a könyörgésedre, mert nincs szive a nyomorúságod iránt, hanem azért, mert nem vagy még gyógyítható állapotban. Hallgat, hogy te is hallgass el, szállj magadba, keresd imádságod meghallgatásának benned rejlő akadályait. Jézus hallgatásával is nevel, némaságával is áld. Febr. 24. Az ingadó nézők. Máté 15. 23. Minden harcnak akad nézőközönsége s a nézőközönségben rendszerint mindkét félnek akad pártja. Boldog az az ember, aki megtalálja pártfogóit, mint a pogány asz- szony a tanítványokat, akik vele együtt könyörögnek az Úrhoz, de jaj annak, aki azokra hallgat, akik az első sikertelen próbálkozás után céltalannak tartják a további könyörgést s le akarják beszélni róla. Azokra hallgass, akik Jézust izgatják a te érdekedben s ne azokra, akik léged izgatnak Jézus ellen! Febr. 25. A bevehetetlen vár. Máté 15. 24. A pártfogók könyörgése is visszapattan Jézusról, aki arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem köteles segíteni azon a szegény asszonyon. Nagy szükségünk van nekünk erre a kemény tanításra, mert sokszor imádkozunk úgy, mintha Isten köteles volna meghallgatni könyörgésünket, holott Ö akkor sem volna erre köteles, ha semmi bűnünk sem volna, mert az eretedi világrend szerint is nem isten van a mi szolgálatunkra, hanem mi az 0 szolgálatára. Ennek a megtanulásáért nem nagy ár egy meg nem hallgatott imádság keserű tapasztalata. Február 26 A kitartó ostrom. Máté 15. 25. A harc eredménye nem csak a meg- indúlás lendületétől függ, hanem talán sokkal inkább a kivívott eredmények, az elért állások megőrzésétől, a kitartástól. Az asz- szony és Jézus harcában eredmény már az is, hogy Jézus megszólalt, még ha visszautasító is felelete. Az asszony kitartóan ostromol tovább. A Jákób erőszakossága, az élethez való görcsös ragaszkodás lángol benne: nem bocsátlak el, míg meg nem áldassz engem. Kitartás!
