Harangszó, 1926
1926-02-14 / 7. szám
1926. február 14. HARANOSZO 51 Károli Gáspár. Azok között, akik munkás életükkel, hatalmas alkotásaikkal az összmagyarság hálájára tették magukat érdemesekké, kiknek nevét arany betűkkel jegyezte fel a történelem az utókor számára, kik örökké élnek: a legelsők között foglal helyet Károli Gáspár, gönci lelkész, a magyar biblia-fordító. Most, hogy Istennek különös kegyelméből az újszövetséget a ma élő magyar nyelvre a reformátusok részéről egy Czeglédy Sándor győri lelkész, az evangélikusok részéről egy Masznyik Endre dr. ny. theol. igazgató újból lefordították, illő, hogy kegyeletes érzések között megemlékezzünk Károli Gáspárról, az egykori gönci lelkészről, kinek magyarra fordított teljes bibliája 1590. február 18-án Vizsolyban látott napvilágot. Károli Gáspár 1529 körül Nagy- Károlyban született. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Szatmáron folytattá, Erdődön fejezte be. Tudományszomjas lelke azután külföldre : Genfbe, Strassburgba vitte; egyebek között 1555—56. évben felkereste Wittenberget is, ahol Luther és Melánchton lobogtatták a régi fénynél gyújtott új szövét- neket. Hazájába visszatérve két évre Gönc városa választotta meg lelkészéül 1560-ban. Itt családot alapítva, csendes elvonultságban, de annál nagyobb buzgósággal mun• a kis fatornyos falut. Viszi őket az úszó szörnyeteg a viz hátán az ismertlen világba. Elértek Chikágóba ... Gazda, gazdasszony és gyermekek szerfelett örülnek a viszontlátásnak. Pál gazda megkönnyebbülten érezte magát, mert mellette volt élettársa és mellette pajzánkodtak az életnek örvendő gyermekek, akiket már régen nem látott és akiket annyira szeretett, mert hiszen értük izzadott. Mo3t édesebb lesz a munka is, a megosztott fájdalmak félfájdalomnak, a megosztott örömöt kétszeres örömnek fogja érezni. Férj és feleség közös erővel hozzálátnak a munkához. Az asszony egy dohánygyárba állott be munkásnőnek. Gyárba járták mind a ketten és keresték a pénzt. Időközben öröm is érte őket. A jó gólya néni Amerikában is felkereste őket és hozott nekik egy kis újszülöttet, egy kis fiúcska személyében. A gyermekek is örvendtek a kis testvérkének. Most már nagyobb volt a família. Több volt a gond. Az apa úgy gondolkozott, hogy ezután többet is keli keresni. Kétszeres erővel fogott a pénzszerzéshez. De a húr is elszakad, ha igen feszítik. A sok dolog megtörte Pál uram erejét. Lassan betegeskedni kezdett szegény : Nem tudott dolgozni. Elerőtlenedett. Agynak esett. Nem használt az orvos, sem a patika, Forró-hideglázt kapott... A beMea culpa. Mikor az Ész, a mellét verve, Azzal, mit elért kérkedik, Egy hang az anyag véghatárán Szól: tovább már ne! — csak eddig! Mikor a Hit a véghatárnál Zokogja a mea culpát, — Egy bátorító szózatot hall: Itt vár az Élet, csak tovább! — Mikor az Ész, Hit kibékülnek, Tudod, szívem, mi a béred ? Véges ember, örökkévaló Atyád már itt lent eléred! KAKAS E. JÓZSEF. kálkodott közre Isten országának terjesztésén. Fáradhatatlan munkásságának egyik legszebb gyümölcse a gönci iskolának a felvirágoztatása volt. Szellemi munkásságának első termékéül 1563-ban az úgynevezett „Két könyvet“ jelentette meg, mely kettős műben „minden ország és király jó és gonosz szerencséjének okairól“ s arról elmélkedik, mi oka Magyarország romlásának is. E munkájával az volt a célja, hogy a népet bűnbánatra és az élet jobbítására intse, amire akkor is nagy szükség volt. Mint az abauj-torna-sárosi református egyházmegye esperese 1565- ben ő hívta össze a gönci zsinatot s ugyancsak az evangélikusnak és reformátusnak közös 1568-diki tegség hamarosan kioltotta az életét. Kidőlt az erős tölgy, fő nélkül maradt a kis család. Eltemették minden feltűnés nélkül. Hiszen egy ember nem számit olyan nagy városban, mint Chikágó; eltemetik és vége van. Szegény Ágnesre ránehezedtek az élet gondjai. A bánat fészkelte meg magát a családban. A bú ott ült mindegyik családtag homlokán. Gondolatok kergették egymást a jámbor hitves agyában. Mitevő is legyen 1? Egysser csak az a mentő gondolata támadt, hogy hazamennek, vissza a szép Magyar- országba, a kedves szülőföldre, ahol biztosabb lehet a megélhetésük és jobb jövőjük lehet a gyermekeknek is. Csak haza 1 Csak haza 1 Ä gyermekek is örültek, hogy újból láthatják a rég nem látott ősz nagyapát, aki még életben van a rokonságból és aki most még nem is sejti, hogy leánya családjának életegén milyen komor felhők keringenek. Örömest szállnak fel a hajóra és nem is képzelik, hogy a kegyetlen végzet könyvében milyen szörnyű határozat van beirva a kis család rubrikájában. Az asz- szony útközben beteg lett. Erős szivbaj vett erőt rajta. Alig várja, hogy kikössön a hajó Hamburgban. Itt a hajóból kiszállott és kórházba ment. A nemeslelkű asszony és a gyermekeit szerető édesanya néhány napi szenvedés után örökre behunyta a kassai zsinatja is az ö vezetése alatt tartotta üléseit. Károli Gáspárnak halhatatlan dicsősége, legnagyobb érdeme a kér. magyarság életében azonban mégis csak az, hogy a teljes szent- írást, az ó- és újszövetséget a maga egészében ő szólaltatta meg legelőször zengzetes magyar nyelvünkön. „Az Isten nevét segítségül hiván — írja — jámbor tudós atyafiakkal, kik nekem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig serénykedni, mígnem véghez vittem a bibliának egészben való lefordítását, melyben munkálkodtam közel 3 esztendeig — 1586 —89-ig — nagy fáradsággal, testi törede- lemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillanatig ezt a munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, míg el nem végeztem azt.“ Az első teljes magyar Biblia azonban nemcsak hogy Károli Gáspár fordításában jelent meg, hanem a Bibliának a kiadása is az ő érdeme. Úgylátszik ez a magyar bibliafordítóknak közös sorsa. Czeglédy is, Masznyik is saját kiadásukban jelentették meg az újszövetséget. Károli Gáspár anyagi eszközök hiányában annak idején, fáradságot nem ismerve kopogtatott mindenfelé és pedig hál’ Istennek nem hiába a nemeslelkű embereknél támogatásért, hogy Bibliáját kinyomtathassa. Eme jóltevő, jókedvű szemét. Itt az idegenben elhalt. Koporsója körül a három kis árva sirt magában, fájdalmas könnyeket. A jóságos ápolónők, a diakonisszák állnak még a koporsó mellett és ezek enyhítik az árvák kimondhatatlan fájdalmát. A pap elmondja a búcsúztatót és kiviszik a virágos temetőbe, a csendes birodalomba a megboldogult asszonyt. A rögök ráhullanak a sírgödörbe leeresztett koporsóra és lassanként egy újabb sirhant emelkedik a hamburgi temetőben. E sirhant egy sokat szenvedett, megtört szívű magyarországi asszonynak, egy jóságos anyának a sírhalma volt abban az idegenben! A temetésen ott volt egy nemesszfvü és nemesgondolkozású hamburgi hölgy is, akinek megesett a szíve az igazán árvákon. A temetés után az ápolónőknél érdeklődött a gyerekek sorsa iránt. Kellő felvilágosítás után elhatározta magában, hogy pártfogásába veszi az árvákat és hazaviszi őket hazájukba. Majd a gyermekekhez lép és reszkető hangon azt mondja nekik: „Ne sírjatok, édes gyermekeim, haza viszlek én titeket kedves öregapátokhoz 1 Édesanyátok itt marad, majd ezek az ápolónénik fogják a sírját gondozni 1 Kedves anyátok jóságos szelleme azonban minden lépéstekben kisérni fog benneteket 1“ Az árvák az ismeretlen hölgyhöz, mint jóltevőjükhöz bizonyos
