Harangszó, 1926

1926-12-26 / 52. szám

436

HARANÖSZÓ

1926. december 26

az angyalok az új király programm- ját: „Békesség a földön!*

De hát hol van a programm valórá váltása?

Végigfutok gondolatban az azóta eltelt két ezredéven s látom, amint jeruzsálemi kaszárnyák ölén kardokat köszörülnek marcona harcosok . .. hallom a betlehemi anyák észvesztő sikoltását az új királyért s az új király helyett megölt drága kicsinyeik véres teteme felett. . . Nézem, amint az új király ott himbálódzik anyja ölén a számkivetés egyiptomi partjai felé . .. Látom a töviskoronás főt a kereszten ... a keresztyének jajától hangos római cirkuszok borzalmait ... a keresztes háborúk vérben megtorpant seregeit. . . hátborzongva állok meg vallásháborúk tűzvészének ijesztő kormos romjainál . . . nyugtalankodva figyelem új vallásháborúk fel-felvillanó parazsát... és felkiáltok: Uram te nem hoztál olajat a háborgó tengerre, hanem olajat hoztál a tűzre! Nem tudtad megszüntetni a harc átkát. Nemzetek s egyének harca ma is az élet, nyugtalan, gyötrődő az emberi lélek . . . Csak új viharok magját vetetted el |

Nincs békesség a földön.

Gúnyos mosoly ül az ajkam szélére s eszembe jut Bismark mondása : „Sohsem hazudnak többet az emberek, mint választás előtt, háború alatt, és vadászat után.u

Hát az angyali üzenet is csak hangos programm, vagy csak ábKarácsonyi történet.

Irta: Farkas Mihályné. (3)

Gálos Péternek hívták a tanítónkat, takácslegény volt különben foglalkozásra nézve, de mikor vándorlásból hazatért, nem volt pénze szövőszéket csináltatni, az öreg mester meg éppen ekkor halt meg, egyszerűen átvette annak hivatalát és közmegelégedésre folytatta ezt. Abban az időben a tanítóság nem volt még semmiféle képesítéshez kötve, — azért megtanultunk írni-olvasni, becsületesen számot vetni is. Fonómimikát, fali-táblákat, számológépet és mindenféle modern csodát, amelynek segítségével manapság a gyerek fejébe a tudományt belelopják — sikeresen pótolt Gálos uramnál egy hajlós fűzfavessző.

Nagyra volt német tudományával, mivel állítólag több évig dolgozott Sziléziában, — az apám ennélfogva szerződtette is, hogy engemet németül tanítson, mert Ő maga csak igen hiányosan törte ezt a nyelvet, s ennek életében egynémely kárát vallotta.

Lehetséges, hogy Gálos uram tudott is a germánok nyelvén beszélni, de bizonyos, hogy mást megtanítani nem volt képes arra, — mert noha ezen a címen vagy 4

rándos pásztortilinkó csendes éjszakából egy alvó világnak?

Nem... és ezerszer nem! A bethlehemi angyalok igazat mondottak! Jézusnak van hatalma békességet teremteni e földön, csak két feltételt szab elénk: adjunk dicsőséget , Istennek s legyünk jóakarattal egymás iránt.

Nézd: szent karácsony este van. Kiürülnek a kávéházak, vendéglők, korcsmák, csendesek az öröm- tanyák, elnémúlnak a káromkodó ajkak, ének hangja csendül gyermek ajkakon. Dicsősége van az Istennek.

Szeretethullám zúg végig a lelkeken. Kicsiny gyermekszívek úgy dobognak az ajándék várás izgatott örömében s a nagyok szívei is oly boldogok az ajándékkészítés izgatott titkolódzásában! Munkaadó lehajol a munkásához, a családi kör az étkezők magános vándorához. Jó akarat van az emberek között.

S milyen boldog az ember ilyenkor! Békesség van a földön.

Oh szent karácsony este, miért tartasz csak egy pár óráig! Milyen más lenne ez a világ, ha minden nap karácsony este békéje volna a földön! S olyan lehetetlen volna ez?

Rajta hát I Dicsőség magasságban az Istennek, békesség a földön és az emberekhez jóakarat! lyn.

Adatait a Harapó Mártására!

évig nálunk vacsoráit, az én tudományom akkor se terjedt túl a leghasználatosabb néhány kifejezésen.

Ezt látva apám el is határozta, hogy mivel elemi tanulmányaimmal már úgyis végeztem, egyik szepességi városba visz és ott írat be a gimnázium első osztályába, ahol mellesleg kényszerítve leszek a német nyelv alapos elsajátítására.

Az apám akarata törvény volt nálunk s anyám is csak titkon hullatta könnyeit, amiért kis kedvence olyan messzire elszakadt szerető szívétől, a tanév kezdetén pedig előállott a kis szekér, arra fölrakták zöldre festett ládámat, mely összes fölszerelésemet tartalmazta, fölibe kötözték zsákvászonba varrott ágyneműmet, s miután apám hamarosan véget vetett a búcsúzkodásnak, fölszálltunk mi magunk is.

He] 1 micsoda utazás volt az! Ti, akik e vasúti sínekkel össze-vissza hálózott világban hipp! hopp! ott vagytok, ahol akartok, el se tudjátok azt képzelni micsoda töredelemmel járt olyan messzefőldre eljutni, hozzá még olyan érzékeny lelkű kis fiúnak, aki tudta, hogy minden kerékfordulással messzebbre távozik a szülői háztól, édes anyjától, kis testvéreitől, a megszokott kedves környezettől, s keserves

Karácsony.

— 1926.' —

Karácsony ünnepén Csendül a hozsánna:

„Leszáll a szeretet E bűnös világra!"

f\ cslllagfény ismét Felragyog az éjbe:

Jertek, hívő szívvel Induljunk feléje!

Jertek a szeretet Fényes jászolához I Benne a kis gyermek Aki megváltást hoz.

Aki hozzá siet:

Enyhülést nyer nála . . ,

Csak nyiíjon szívében Szeretet virága.

„Megtartó született I"

Száíí az angyaíének:

„Aki Őt követi,

Uj életre ébred."

Fényesszárnyú angyal,

Szállj le mihozzánk is! Fényedbőí eqy sugárt Hints ma miránk is!

Hirdesd, hogy egünkön Fényes hajnal támad :

Lesz még víg ünnepe E tépett hazának!

Lesz még víg karácsony Lesz még víg esztendő:

Ha befogadjuk Őt:

Aki Eljövendő I

Horváth Imretiz hónapnak kell addig elmúlni, míg újra viszontláthatja őket.

Fázósan húzódtem meg az édes apám mellett, pedig még melegen sütött le ránk az őszi nap, mikor jobbról-balról föltűnni láttam útunk mentén a havasfejű hegyláncolatot s úgy tetszett, mintha egyenesen a tél országába mennénk.

Végre megérkeztünk. Az ódon felvidéki város, komor emeletes épületeivel sehogyse nyerte meg tetszésemet, még kevés bbé a városi írnok özvegye, akinek egy szemölcs volt az orrán és veszedelmesen ütköző ba- júsza, s akinél én kosztra és szállásra elhelyezve lettem.

Addig még csak megjárta míg az apám ott volt és sorra járta velem a professzorokat, hogy figyelmükbe ajánljon, nemkülönben a boltokat, ahol mindenfélét vásárolt számomra, — de mikor harmadnapra nála szokatlan elérzékenyüléssel megcsókolt és a lelkemre kötötte hogy csak jól viseljem magamat és megtanúljak alaposan németül, akkor majd jövőre a közeibe, Pápára visz iskolába, aztán hirtelen elhajtott azt gondoltam földönfutóvá leszek, olyan nagy búbánat szakadt le reám.

A ,Fra'-Mám’“ így kellett szóllítanom az öreg asszonyt, aki számomra egyelőre a földi gondviselést személyesítette — jó-