Harangszó, 1926
1926-12-19 / 51. szám
4*8 RARANQSZÓ. í $26. december 19. evangéliomből meríti a tudás alapját. A modern irodalom minden termékére kiráncsian fordítjuk tekintetünket, de a Könyvek Könyve olvasatlanul hever. Az ádvent a mi lelkűnknek előkészítési és várakozási ideje. Igyekezzünk a mi figyelmünket különös dolgok felé irányítani. Foglalkozzunk egyházunk bajaival, imádkozzunk egyházunkért. Az igazán evangélikus nőt érdekli egyháza minden ügye. Szereti a szegény és beteg gondozást, van szekrényében mindig egy kis hely a szegény ruhátlanoknak a számára. Különösen szól a szegények és árvák gondozása a gyermektelen asz- szonyoknak. Készítsenek ajándékokat játékokat karácsonyra és adjanak gazdag karácsonyfájukból csak egy ágat is csillogó, fényes ajándékkal megrakottan és vidítsák föl a nyomortól eltorzult szegény csöppségek tekintetét csak egy estére is. így töltik be hivatásukat, mely a legszebb istentisztelet. Jakab apóstól szerint: meglátogatni az özvegyeket és árvákat az ő nyomorúságukban... Ez az evangélium világosságától fényes út, amelyen járnunk kell mindnyájunknak, kit magunkat keresztyéneknek nevezzük. Ez az igazi isteni élet, amelytől megnemesedik a mi életünk, mely arcunkra varázsolja az isteni képmás szelíd vonásait, mely tekintetünkbe áj élet felfogásoktól áthatott szépséget ad. Vigyázzon minden asszony az ő házas életére I Nemes asszonyi gondolkodásával emelje férjének életét és Karácsonyi történet. Irta: Farkas Mihályné. (2) Már napokkal ezelőtt óriási tevékenységet fejtett ki a konyha körül a tanárnő asszony és Gizi, Klára vagy Ilon, már ahogy épen a család ezidőszerinti fogadott leányát hívták. Mert jó szokása volt a tekintetes asszonynak, hogy családja szegényebb ágából egy-egy növendék-leánykát pártul fogott, hogy legyen akit szeressen és dorgáljon és sokoldalú gazdasszonyi tudományának letéteményesévé tegyen. Ez a jámbor hajadon azután ki is lett oktatva alaposan az összes női tudnivalókban, és hallott kora hajnaltól késő éjszakáig bölcs tanításokat az iránt, hogy mit szabad és mit nem illik tennie, úgy hogy protestáns létére már hinni kezdett a purgatóriumban — ámde ez csak átmeneti állapotnak bizonyult, mert a Tarczali leányok olyan jó hírnévnek örvendtek, hogy mire kikerültek a rövid szoknyából, már mindig jelentkezett a vőlegény, aki csinos hozományon kívül egy nagy kincset, egy kipróbált türelmű asszonyt kapott. Nos tehát — „asszonynéni“ és fiatal szárnysegéde egyremásra sütötték a sok diós-, mákos-, lekváros patkót, hosszú ezzel az egész házas életét minél nemesebb, magasabb színvonalra! Az asszonynak legnagyobb szüksége van az evangéliomra, mert az ő lelki egyensúlyán nyugszik az egész család boldogsága. Szeresse az asszony és édes anya az evangéliomot, hogy megteljék az ó háza ennek békéjével. Ebből merítsen magának erőt a gyermeknevelésben. A leány legtöbbet édes anyjával van együtt. S ha az édes anya szeretettel figyeli leányának lelki fejlődését, tévedéseket is amelyekbe esik és idejekorán helyes útra tereli leánya szórakozásait, maga is részt vesz azokban, ha végül evan- géliomi hitével áll egy tiszta erkölcsi magasságban leánya fölött és ebből a hitből ad, ezzel táplálja a reábízott lelket, akkor minta kép lesz az édesanya, akkor gyermeke előtt mindig glóriás fényben ragyog neve. Szeretném, ha a mi evangélikus egyházunkban sok evangéliom világosságában járó leányt, egyedül álló nőt, asszonyt és családot, édesanyát találna a karácsonyi angyal, kit Isten elküld a földre, hogy vissza térve az ő színe előtt számot adjon majd: íme Uram, oda lenn, minden szív és minden lélek tiszta és kész az ádventi király befogadására. 5000 kor. fűzve egy könyv a Prot. Család és Iskola kiadványaiból. póznára huzva pirították a kemencében a rábaközi módra készült ropogós perecet, aminek a receptjét századik asszony se tudja, — és fontak nagy komolysággal fehér tészfakígyókat, óriási kulcsosokká, ami már kész tudomány. Aszalt gyümölcsöt is főztek nagy fazekakban, tágas kondérban piros húzú sonka kövedt, fűszeres illatával inycsiklandoztatóan — bizony mondom, mikor karácsony-estén mind e drágalátos jókkal meg lett rakva a nagy ebédlő asztala, — a diákoknál kevésbbé étien vendég is örömét találhatta volna benne. Pedig hát csak diákok voltak a meghívottak, azok is a legszegényebb fajtából, akiket a szüleik — költség híjján — nem engedhettek hazautazni az ünnepekre, ezek sorjáztak föl a lépcsőn az est beálltával, miután megelőzőleg kopott gúnyájukat lekefélték s tintás kezeiket tisztára mosták. Barátságos háznép fogadta őket 8 menten kigyúlt tiszteletükre a sarokban fölállított hatalmas fenyő száz apró gyertyája a szent-estét jelezve, ők pedig körbe álltak és romlatlan szívük mélyéből buzgón csendült föl karban az ének: „Krisztus urunknak áldott születésén — Annak, aki lenéz reánk a magasból, bizonyára kedve telt e látományban és nem vette rovásra azt se, ha egyik-másik gyarló Karácsonyi üzenetek az ó-szövetségböl. (2) Irta: dr. Kiss Jenő egyet. rk. tanár. Ott van Ezsaiás. Királyi prófétának szokták hívni hangjának ünnepélyes komolyságáért, szinte a fenségbe lendülő stílusáért. Kemény szava, amikor a kortársak bűne ellen fordul, vág mint az éles penge. Csak egyszer lágyul el a hangja, csak akkor, amikor az idők teljességében bekövetkező nagy időkről szól. Ott ül a jeruzsálemi királyi palota márványlépcsőjén és nézi az embereket, akik a királyhoz jönnek, a királytól mennek Harc hírét hordó és vivő követek ezek. Harci készülődéssel teljes az egész ország. Fegyverzörgés mindenfelé. A keleti égbolton sötét felhők gyülekeznek. Egy nagy hatalom, az asszyrok népe támad fel, hogy leigázza a kis Judát. Ezen általános harci zajban emeli fel a szavát a próféta, s nem harcra lelkesítő őket, hanem békéről beszél. Látnok tekintete a felhők közül kivillanó nap fényét követve a jövendő Messiás országának körvonalait látja, amelynek királya a békesség fejedelme lesz; akinek uralma állandó, aki szilárdan tartja a kezében a kormány- rudat, s uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége (9.7). Milyen gyönyörű gondolat 1 Milyen felemelő, hogy a próféták egyik legkorábbika s leghatalmasabbika, aki határozott színekkel dolgozik a jövendő Messiás alakjának megrajzolásán, a békesség királyának festi őt. A békesség kiráemberkének szeme a mesék országába való látományra, a terített assztalra téved. Volt aztán lakmározás, kinek/ mit a sze- me-szája kívánt, kapott mindenki ami mégis megmaradt, papirosba takarva elvitték, nehogy álomnak tűnjék fel a mai est. Vacsora után tombola következett; mindegyik fiú kapott egy számokkal beirt kemény papirostáblát, hozzá Uvegdarabokat A professzor úr maga húzkodta ki egy kis zöld vászonzacskóból a számokat, oku- láréján keresztül szemmeltartva midegyik gyereknek a számlapját és a kisasszony osztogatta ki a nyereménytárgyakat, amik egy mellék asztalon fölhalmozva állottak. Volt ottan százféle apróság, aminek csak egy kis diák hasznát veheti; jegyzőkönyv, tolltartó, papiros, meleg sapka, harisnya, zsebkendő, — a quinternó pláne egy ezüst óra volt, és a legcsodálatosabb az volt a dologban, hogy kivétel nélkül mindenki nyert valamitt Az volt az öröm, a boldogság! Könnyekkel átitatott szívvel mi már nem tudunk így örülni! Társasjátékok következtek aztán, nagyon mulatságos mókák, miket a tanár úr rendezett és mikor nagysokára hazabocsátotta kis vendégeit, az otthon édes melegét vitte magával fűtetlen szobájába mindenik. Míg „asszonynéni“ fejcsóválva nézegette
