Harangszó, 1926
1926-12-19 / 51. szám
1926. december 19 HARANGSZÖ. 429 lyának, akinek idejében még a természetvilág nagy ellentétei is megszűnnek. Amikor lakozik a farkas a bá ránnyal és a párduc a kecskefiuval fekszik; borjú és oroszlánkölyök és kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi őket. .. amikor nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségein hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vfz a tengert beborítják (11.8—9). A próféta szerint tehát a Messiás országa a békesség országa lesz. A jelen felfordult viszonyai, a látszat béke 8-ik, valójában a háború 12-ik évében milyen csábító, csalogató kép ránknézve is. Ne mondjuk atyámfiai, hogy csalóka ábránd, mivel emberek közt, emberektől békességet nem várhatunk. Ami lehetetlen az emberre, az lehetséges Isten előtt. Isten előtt semmi sem lehetetlen ; különösen, ha Ö ígéri valaminek a megvalósítását. Igen, béke emberek közt addig nem lehetséges, amíg Krisztust igazán meg nem ismerik; addig nem, amíg karácsonyt igazán ünnepelni nem tudunk, amíg ádvent komoly, figyelmeztető napjai hatás nélkül múlnak el fölöttük. De a szívében a már a próféta által a békesség fejedelmeként jelzett Krisztust váró és fogadó ember számára nem tűnik fel lehetetlennek, utópiának az a boldog állapot, amikor íme még a természetvilág ellentétei is meg fognak szűnni. Kezdjünk azért mindenekelőtt belső békességet zavaró hatalmak ellen. Szerezzük meg először a magunk békességét. Ahol békesség ott Isten, ahol Isten, ott szükség nincsen. írva áll a szent könyvben, a próféta látomásaként, hogy ama veszhófeherre^súrolt^padiójának siralmas állapotát, melyet már majd csak az ünnepek elmúltával lehet orvosolni. Tarczali az ablaknál hallgatta a^mindegyre távolodó vfg zsibo/jffást és mintha mérhetlen messzeségekből egy helyeslő hang jutott volna el hoz 2á, minőt a szivükkel hallanak, akik nagyon szeretnek. Megkérdeztem egyszer tőle, hogy vájjon miért is rendezi házába évről-évre ezt a sokadalmat, ami hajlott korát tekintve mégis csak terhére lehet. Feleletül akkor mondta el nekem ezt a kis epizódot a saját életéből: „Nem tudok szomorú fiatal arcot látni és végtelenül sajnálok minden gyermeket, aki nem töltheti a karácsonyt családja körében, mert még most is élénk emlékezetemben van az én első karácsonyestém idegenek között. Jómódú földesúr volt az apám, egy alföldi faluban. Akkortájt jómódúnak tartották már, akinek pár száz holdacskája volt, mert az emberek igényei lépést tartottak jövedelmeikkel. Olcsó is volt akkor az életmód, sok minden kitelt a háztól, volt nagy kertünk, szép lakásunk, hintónk, lovaink, libériás kocsisunk, külső-belső cselédség Dr. Ravasz László dunamellékl ref. püspök. A kc- resztyén ifjúsági egyesületek nagygyűlésén Buda* pesten a Deák-téri ev. templomban hatalmas beszédet mondott a mai Ifjnságról és az ifjúság hivatásáról. Ugyanez alkalommal RafTay Sándor dr. ev. püspök a Kálvln-téri ref. templomban hirdette az Isten igéit nagy ékesszólással. szőszál, amely Isai törzsökéből származik, a népek fölötti uralom birtokosa lesz; békesség fejedelme s békéjének nem lesz vége. Felemeli s megerősíti a jogosság s igazság által Dávid királyságát, (9 . e—7). A királyi próféta fiatalabb kortársa Mikeás. Kicsoda olyan, mint Isten, fordíthatnák le nevét, — és e név jellemzi ót. Az Istenben való rendületlen bizalom. Tudja, hogy Istene az egyedüli, hatalmas Isten, aki mellett más Istenről beszélni nem lehet, akinek hatalma porba sújtja a gyarló embereket. »Mert ime ó kijön helyéről és leszáll és lépdel a föld magas- latain s szétmállanak alatta a hegyek, böviben, szóval mindaz, ami együttvéve a jóllét látszatát és érzését kelti. Az édesapám erélyes, szigorú férfi volt; hirtelen haragjától félt az egész háznép, az édesanyámat se véve ki, aki példányképe volt a hosszútűrö szelíd asszonyoknak. Első gyermeke voltam szüleimnek, szegény anyám talán azért ragaszkodott hozzám, tudtán és akaratán kivül azzal a megkülönböztetett gyöngédséggel, amelyet az asszonyok első szülöttjük iránt éreznek. Ennek a szeretetnek tudata sok rossztól visszatartott későbbi éveimben! Hatan voltunk testvérek, mire én tíz éves lettem, mert akkoriban még az a fölfogás járta, hogy gyerekből, pohárból soha sincsen elég a háznál — s én voltam az anyámnak kis titkára, segítsége apró-cseprő házi dolgaiban, afféle igazi anyás-gyerek, akinek lelke túlfinomúl és elveszti nyers rugékonyságát az élettel szemben. Nem is szerette az apám, hogy mindig az édesanyám szoknyáján ülök, s bár módjában állt volna otthon taníttatni, bejáratott a falusi iskolába 8 krajcárt adott, ha néha a paraszt-gyerekkel tülekedni látott, mert ébredő férfiasságom jelének vélte azt. (Folyt, köv.) a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek. (1 .s). És a próféta azt hirdeti, hogy a mindenható Isten az idők teljességében, az utolsó időben az Úr házának hegyét a többi hegy fölé emeli, úgy hogy az felülemelkedik a halmokon, és népek özönlenek hozzá és sok nép közt ítéletet tészen és megfedd erős nemzeteket, íme az ítélet gondolata. Amint az agg Simeon mondja a megszületett Megváltóról: »íme ez vettetett sokaknak elestekre és feltámadásokra Izraelben.* Nem is lehetséges ez másként. Mint a vízbe dobott kóütésre támadó vizgyűrűk szétfutnak az egész felületen s mozgásba hozzák azt, miként a tésztába elrejtett kovász átjárja, megkelti az egész tésztát, azonképen a dicsőség királya, az Úr felkentje felrázza az egész világot s választás- tételre hívja fel. Karácsony ünnepe ezért a békesség s öröm ünnepe mellett a választástétel ünnepe is. Minden embernek szól, de a méltatlanokat megítéli. Amint a királyi mennyegzőre csak ünngplő ruhában lehet menni, s akin az nincsen, az kivettetik onnan, úgy a nagy király születése napján sem lehet előkészület nélkül megjelenni. Nem külső cifraságot s ékességet jelent ez, hanem belső előkészületet. Megtérést, törö- delmet. Hogy a szívünk olyan legyen, mint a mag alá készített szántóföld, amely befogadja, termő talajába rejti a jövendő élet csiráját. így érthető azután az, amit a préféta nagy elődének, Ezsaiásnak szavaihoz fűzve mond a Messiás uralkodásáról: A választástétel megtörténése után az igazán hívók közt többé háborúságról szó sem lehet. »A fegyvert kapákká kovácsolják, a dárdákat pedig sarlókká. Nép nép ellen fegyvert nem emel, s hadakozást többé nem tanulnak. Ki-ki nyugszik az ó szőlője alatt és fügefája alatt s senki meg nem rettenti őket, mert a seregek Urának szája szólott.* (4.8—1.) Ama békesség tehát, amelyről Ezsaiás szól, ítélet után következik el. Csak a megválasztás tevés után lehet nyugalomról szólni. De ekkor azután igen. Hiszen az élet fejedelme, a békesség fejedelme a kis Efratának Betleheméből származik, uralkodik Izraelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. (5.1) Bethlehemból, kenyérházából. Az életnek kenyerét hozza magával. A lélek életének ételét s italát. Aki belőle iszik, soha meg nem szomjuhozik örökké. Aki Krisztust igazán megismeri, azt földi
