Harangszó, 1926
1926-12-12 / 50. szám
XVII. évfolyam. 1926. december 12. 50. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. La), tulajdonol: i Diiinttül LutUnr-SiOYOtrtg. Am Országos Luther-SzötoI- ■ég kiraUlss lapja. Kéziratok, előfizetési dijak éa reklamációk a HARANGSZŐ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. SaarkaaiM-kUdóhlTatal: szentootthArd. Vas vármegye. FlókkladőhlTatal .Luther-Társaság" kSnyy- kereakedéss Budapest, VUl., Szentkirályl-u. 51/a. A „HARANG8Z0“ ilSfiaetésl ára: a negyedik negyedévre 16.000 korona, félévre 30.000 korona. Csoportoa kttldéaaal 10"/M>a kedveimény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Már — késő! Lukács 13 . st. „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom néktek, sokan igyekeznek bemenni és nem mehetnek.* O lyan világos, egyszerű ez a szent ige! Nem lehet félreérteni! Benne azt adja tudomásunkra Jézusunk: mi történik akkor, ha nem indulunk el idejében, még ma, a szoros kapu- felé, — mi történik akkor, ha nem keressük Istennek országát és annak igazságát és könnyelműen eltékozol- juk a kegyelem idejét 1 . .. Hiába kopogtatunk megkésve Istenországának ajtaján; hiába kiáltjuk esengö szóval: Uram I engedj be minket!... hiába bizonyítgatnánk, hogy a ke- resztség harmata a mi homlokunkra is hullott, és itt alant oda volt Jegyezve nevünk a Krisztus egyházának tagjai sorába — a megkésettek kfvül maradnak és lesdjt rájuk az ítélet szava: Nem ismerlek benneteket, távozzatok tólem ti gonosztevők 1 . . . Íme ez vár a földön bolyongó büszke emberre, — ha megkésik, ha nem törekszik a szoros kapu-felé, és idejében el nem sírja mély bűnbánatának tisztító könnyeit... Embereknek fiai 1 legyen hát gondotok a szívetekre. Értsétek végre meg: minden munka várhat, csak az nem, amit a szivünkön kell elvégezni I Minden aggódás felesleges és hiábavaló, csak a lelkűnkért való aggódás nem I . . . Ugye balgaság volna akkor kiáltani segedelem után, amikor már porrá égett a ház . . . életünket se akkor akarjuk hát megváltoztatni, megjobbítani, amikor már félelmetesen közeledik a vég, és szürke ködök ereszkednek szemeink elé I . . . Most még itt a kellemetes idő, itt az üdvösség napja, az élet ajtaja még nyitva előttünk, a kegyelem ideje még tart — ne késlekedjünk, mert ha bezárul előttünk az ajtó, akkor már minden hiába, akkor már — késői... Ma még jókor van I Az Úr hív kegyelemre, megtérésre, új életre 1... De,az órák gyorsan elrepülnek . . . életünkre lassan ráborul a nagy éjszaka, s a más világ partjairól felharsan a kiáltás: Ébredjetek 1 a lelkek vőlegénye, a Krisztus, közeledik! Hitnek, reménységnek, szeretetnek lámpái világosodjanak — mfg nem késő 1 . . . Milyen bölcsen adja ajakunkra a szent ének az ádventi könyörgés szavát: „Munkálnom üdvömet, segélj, , Amíg tart nappalom, Úgy is hamar eljön az éj S befed a slrhalom." Ámen. Felekezeti demagógok. Irta: Győrlk György. H a napjainkban közerkölcsünk apró láncolatát vizsgáljuk, igen sok elszomorító jelenséggel találkozunk. A szomorú jelenségek veszedelmes kór gyanánt rombolják a magyarság szebb jövőbe vetett nagy hitét S megölik, megmérgezik a lelket, megbontják az egységet és a magyarság fejlódéskéoességét veszélyeztetik. A triai mi béke minden magyart egyformái lesújtott, minden magyar szívet egy rmdn megsebzett; minden magyar e etért abban, hogy a trianoni bék ninden igazságtalanságával együt tem más: mint ránk diktált kény r, melyet soha el nem ismerünk elybe soha belenyugodni nem fogunw is küzdeni fogunk ellene, hogy bizíoiftsuk a magyar jövőt... a magyar életet... Tudjuk, hogy Európa újon ián alakított, újonnan átformált ouzágai ön maguktól összeomlanak Európa első megrázkódtatására. Ebben az egyben — ha másban nem is — mindnyájan egyetértünk mi: magyarok. Sajnos, amikor a trianoni béke egyetértésre serkent minden magyart, a megcsonkított haza határain belül és kfvül; ugyanakkor felelőtlen demagógok azon buzgólkodnak, hogy a trianoni békeszülte magyar egységet megbontsák, felforgassák s szerencsétlen hazánk néposztályait, feleke- zeteit egymás ellen izgassák. A nemzetgyűlés elfogadta annak idején az úgynevezett rendtörvény javaslatot — amelyet a belügyminiszter terjesztett a nemzetgyűlés elé. Igaz, hogy a rendtörvény a közrend biztosítására hatályos módokat ad a belügyi kormányzatnak ... de egy lépéssel mégis jó lett volna tovább mennie a megkezdett úton ... és a rendtörvénnyel a felekezeti demagógokat is jó lett volna kissé megörvendeztetni. Mert nem vonhatja senki kétségbe: a magyarságnak vannak felekezeti demagógjai is. Ha nem is sokan, de vannak. Létüket elvitatni nem lehet. A felekezeti demagógok nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az ó vallásfelekezetükön kfvül más felekezeteknek is joguk van itt élni és küzdeni egy szebb, és egy boldogabb Magyarországért. Minket evangélikusokat a krisztusi szeretet vezetett mindenkor és mindenütt. A mi bitünk nem szft senki elleni gyűlöletre, izgatásra, — mert alapja a krisztusi béke. Mi tisztelni, becsülni tudjuk másfelekezetek tagjait is, ha azok becsületes emberek és jó magyarok. De ezen alapon azután kérünk, követelünk a magunk számára is hasonlóképpen tiszteletet, megbecsülést. Ez a legkevesebb, amivel tartozunk egymásnak!
