Harangszó, 1926

1926-12-05 / 49. szám

1926. december 5. HARANGSZÖ. 413 egyesületei ugyancsak elhozták kegyeletes megemlékezésül az fisz utolsó virágait éppenúgy. mint az elesett hősöket újra gyászoló családok. Az ünnepélyen jelen volt még Pósfay Gusztáv főszolgabíró képviseletében dr. Forgách Aladár szolgabiró, ki a keresztyén felekezeteket továbbra is megértő békes­ségre kérte és dr. László Kálmán balogfai földbirtokos, aki a bobai László-család többi tagjaival együtt az emlékmű márvány­anyagát ajándékozta kegyeletes szívvel a gyülekezetnek ... * * * Egyre szaporodik azoknak a helyeknek a száma, ahol epy-egy szerény márvány- tábláról, egyszerű emlékoszlopról vagy diszemlékműrfil az elesett hősök neve sze­münkbe csillog. Megérezzük-e, hogy ezek a néma betűk halk suttogással beszélnek hozzánk és kérdezik tőlünk, az élők sere­gétől a halottak: tudtok e hozzánk hasonlók lenni a szeretetben, a hűségben, a kitar­tásban; tudtok-e ti élni azért a hazáért, amelyért mi tudtunk meghalni!?... A hősök kérdésére életfolytatásunk lesz őszinte, igaz felelet I Nagy Miklós. Képviselőjelöltek programmbeszédéböl. Gróf Bethlen: Nekünk elintézetlen nagy nemzeti kérdéseink vannak s míg ezek megoldást nem nyernek, addig pihenjen ebben az országban a harci tárogató, pihenjenek a fegyverek, ne dobjon sonki tűzcsóvát polgártár­sának házába. Gróf Klebelsberg: Mérsékelt esz­közökkel dolgozó konzervatív politi­kának vagyok a híve. Ez a konzer­vativizmus azonban nem jelent reak­ciót... A politikai demokrácia csak azoknak a nemzeteknek válik javára, amelyeknél azt megelőzi a kulturális demokrácia. Két-három év múlva egy gyermek sem lesz, aki 3 kilométernél messzebb lakik iskolájától. Scitovszky Béla: Ma minden állam­polgárnak biztosítva a békéje, nyu- gelma, tekintet nélkül arra, milyen a vallása és nemzetisége. Az ország legfontosabb érdeke, a rend fenntar­tása. Sztranyavszky belügyi államtitkár Salgótarjánban a hallgatóság meg- megújnló tetszésnyilvánítása közben nagy beszédben hangoztatta a feleke­zeti béke fontosságát. Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter: villamosítási terveinek is­mertetése után kijelentette, hogy leg­főbb céljának tartja a kisipar és kiskereskedelem helyzetének megja­vítását. A pénzügyminisztériummal tárgyalásokat folytat, hogy a kiske­reskedők és kisiparosok adóterheit csökkentsék. El fog következni az az idő, amikor egyes adónemek, így a forgalmi adó éppen úgy a múlt em­lékei közé tartoznak majd, mint a botbüntetés. Búd János: Dunaszekcsőn a pénz­ügyi helyzetről beszélt s hangsúlyozta, a gazdák helyzetén minden eszközzel segíteni akar a kormány. Mayer János: Határt kell szabni a közterheknek. A beruházások terén a földmívelésügyi kormánynak az idén olyan nagy összeg áll majd rendel­kezésére, amennyit azelőtt sohasem fordítottak beruházásra. A közeljövő­ben 120.000 katasztrális hold terüle­tet fog lecsapolás által termelés alá állítani a kormány. alól, hanem erőért esdeklünk hozzád, hogy kötelességünket, aminek elvégzésére hazánk és embertársaink boldogítása végett szó­lítottál, be tudjuk tölteni a harctér halál által sűrűn látogatott mezején is. Ha a Te akaratod az, hogy itt végezzük be földi életünket, úgy legyen meg a Te akaratod. Ha pedig úgy látod jónak, hogy innen hazakerülve, majd szeretteink körében tel­jesítsük tovább kötelességünket, akkor is legyen meg akaratod és Neved áldassék érte. Oh! adj erőt nekünk — Atyánk — hogy lelkünk uralkodjék itt alant testünk felett, hogy amikor majd visszaszáll Te hozzád, ki adtad azt, meghallhassuk ama szózatot: Jól vagyon jó és hiv szolgám, kevesen voltál hiv, sokra bizlak ezentúl, menj be a te Uradnak örömébe! — Ámen. Amikor Péter felnézett, két könny cillo- gott a szemében. A bűnbánat drága gyön­gyei voltak azok, s mutatták, hogy az ima magvai nem hullottak kövek közzé, a Péter szivébe. A pici magocska napról-napra nőtt, erősödött ott, amint kicsirázott a hit sugarától, hamarosan gyönyörű virággá fejlődött az ima melegétől. A hitetlenség, gőg, szívtelenség, önzés vad burjánjait kitépte magából. Hálás szívvel volt lelké­széhez, ki ebben a munkában vezetője, — a nemes, de még gyönge hajtások: az Istenfélelem, alázatosság, a szenvedések hordozása panasz nélkül, a jóság, szeretet, bátorság ... ápolásában pedig segítőtársa volt. Mily csodálotosak az Isten útai!... A harcmező vérpiros rózsái közt nyílt ki a Péter szívében az Önzetlenség s a testvéri szeretet illatos virága!... S ki lett ha­marosan a század kedvence ?... Büszke­sége, legendás hőse? Kovács Péter. S mi avatta öt azzá ?... A szive, mely nem re­megett többé gyáván a saját életéért, hiszen mitől félt volna immár ő, aki Isten kezébe tette le életét, hiszen az Úr adta azt, s ha elveszi is, ő csak boldogságot arat vele... A háború borzalmai sokszor gondol­kodóba ejtették Pétert... Mily sokat is kellett vétkezni az embernek, hogy Így mutatta meg Isten a hatalmát a gőgös, s csak önmagát imádó világnak 1... Ilyen­kor eszébe jutott az ő előbbi énje, ostoba, durva szidalmai, amiket ő, a halandó bű­nös ember szórt az Örökkévalóra ... s a szégyen pírja futotta el az arcát. Ilyenféle tépeiődései között, ha fáradt testét elnyomta az álom, óhl hányszor hallotta kis faluja harangjának hívogató, kedves hangját: .Jöjjetek én hozzám 1... Jöjjetek én hoz­zám 1., .* és Péter álmában ment, ment a kicsiny falu mosolygós házai közt a tisztára söpört utcán végig — ment a temp­lomba ... Vitte öt az Istenhez vágyó szive, áhítatot szomjazó lelke... és mel­lette lépdelt, hűséges párja, s íme az arca nem volt sápadt, de inkább piros, mint a kinyílt bazsarózsa. Óh hát hogyne ragyo­gott volna arcán a boldogság pírja, mikor az ura, Péter: a templomba megy... • Gyönyörű májusi reggel köszöntött a kis falura ... Nagy áhitatos csend, virág és illat mindenütt, ahová csak a szem elláthat... A nagy csöndben hallani a fák rügyeinek pattanását, a madaraknak virá­gokat ébresztgetö csicsergését, a kis bo­gárkák zümmögését s a természet halk zenéjébe egyszerre csak üde, csengő hang olvad bele, mint a templomi zsolozsmába az ártatlan gyermekek szívből fakadó ked­ves éneke... Lassan botra támaszkodva jön az úton egy ember... Áhítattal legelteti szemét a tavasz csodaszép panorámáján ... néha meg-megáll, nézeget, ni-ni ez itt az ő földje ... Istenem milyen szép már az őszi búzája ... mellette meg a Nagy Amb­rus szomszédé, amott pedig az alsóvégi szegény Szanyi Balázsé,... mind milyen szép, kövér... Hogy is mondta azt az

Next

/
Thumbnails
Contents