Harangszó, 1926
1926-12-05 / 49. szám
414 HARANOSZÓ. 1926. december 5. Apponyi Albert: Ha egymásnak belső egyházfegyelmi ügyeibe nem avatkozunk és a politikai téren becsületesen keresztülvisszük azt a paritásos elvet, mely törvényeinkben le van fektetve és mely a vallási békének egyedül gondolható alapja, valóban nem látom azt, hogy erről az oldalról komoly veszély fenyegesse a nemzeti szolidaritást; de tegyünk róla, hogy sohasem fenyegethesse! Zsitvay Tibor: Akarjátok e, hogy djra ide jöjjön a gyűlölködés szelleme? A kormány és a többség az alkotó munka folytatását akarja... Vidékenként álljanak össze a gazdák szövetkezeti termelésre. Kállay Tibor: Nem sokáig kell még várnunk, hogy egészen békebeli állapotok legyenek, amikor még hírét sem hallottuk a forgalmi adónak. A hadikölcsön kérdésénél elsősorban a nyugdíjasok, özvegyek és árvákat véli kisegíteni és megnyugvással veszi tudomásul, hogy a részleges valorizáció céljára a költségvetés 12 millió aranykoronát irányzott elő. Madarassy Gábor: Nem azoktól féltem az országot, akik ebben vagy abban a templomban tisztelik az Istent, hanem azoktól, akik egy templomban sem tisztelik az Istent... Aki nem tiszteli Istenét, az senkit nem tud tisztelni. Wolf Károly: Olt állunk — mondotta Budapesten — a kormánykerók mellett és vigyázunk, hogy balra ne, csak jobbra lendüljön. Baltazárral semmi esetre sem kívánok együtthaladni, de azokkal a protestánsokkal igen, akik a katholikus egyház szup- remációiát elismerik asszony egyszer neki, „ki az aki felhozza napját, t esőt id, mind az igaz, mind a gonozz főidére?* Most mír ő is tudja, hogy ki az ... Mintegy féléiéiül e gondolataira egyszerre csak a kedves ismerős ha»g azól hozzá : „Jöjjetek én hozzám ... Jöjjetek én hozzám I.. Szinte megtorpan egy pillanatra, mi az, hát most is esek álmodik? Most is csak álom, gyönyörű álom az egész?... Nem, nem álom ez most valóság, hiszen még sajog a sebe a lábán amit a harctéren kapott. Igen valóság I A jóságos Isten megadta neki azt a boldogságot!... S mintha nem is érez né minden lépésnél a szúró fájdalmat, siet, siet a mi Péterünk, hiszen hívja a harang, őt hívja : Kovács Pétert.. . Az annyiszor álmodott álom tehát valóság lett... Péter ment, ment a kicsiny falu mosolygós házai közt, a tisztán söpört székes u'cin végig, ment... a templomba ... Vitte öt az Istenhez vágyó szive, áhítatot szomjazó lelke ... Mellette lépdelt hűséges párja, s ime az arca nem volt sápadt, de inkább piros mint a kinyílt bazsarózsa... Óh, hát hogyne ragyogott volna arcán a boldogság pírja, mikor az ura: Péter a templomba megy ... (Vége.) Dr. Ángyán Béla sajtófőnök: A kisgazda-, polgári és földmívespárt a legtisztább demokrácia letéteményese. Akik annak idején megalakították ezt a pártot, azt akarták, hogy a nép széles rétegei belekerüljenek a törvény- hozás házába, és hogy a magyar vidék, a magyar falú, amelyben a nemzeti érzés a legmélyebben él, legyen hivatva a nemzet vezetésére. OLVASSUK A BIBLIÁT! Halottjaim adventi kívánsága. Dec. 6. Emlékeznek rám. I. Sámuel 28. 7 so. Nem figyelek most ennek a szentirási helynek a spíritlzmussal való kapcsolatára. Elég, ha látom, hogy ez is, mint az egész szentírás, ellene van s tiltja. Inkább a vigasztalására figyelek ennek a borzalmas je'enetnek. Sámuel él s emlékezik Saul dolgaira, tudja azokat. Tehát akkor az én halottaim sem halottak, hanem élnek, emlékeznek reám, a távolban is tudnak rólam. Figyelem Sault, amint össszeesik Sámuel dorgálása alatt, visszaemlékezem, hogy mint csintevő gyerek hogyan bujkáltam a szüleim számonkérő tekintete elöl s elgondolkozom azon, hogy mit szólhatnak elhunyt kedveseim mostani életemhez s miként fogok majd megádani az ő számonkérő tekintetük előtt. Dec. 7. Szeretnek engem. Lukács 16.9. A hamis sáfárról nem felejtkeztek meg azok, akikkel életének utolsó hatalmával jót tett. Jézus azt hirdeti, hogy jótetteink emléke az örökkévalóságban is szeretetre és hálára indítja a lelkeket. A halottaknak tehát nemcsak gondolati, hanem érzelmi életük is van. Magamon érzem elhunyt szeretteim szemrehányó tekintetét; nem vagvok méltó erre az örökkévaló szeretetre. Dec. 8 Imádkoznak értem. Lukács 16. 27-31. Jelenések 6.9-n A gyötrelem helyén s a mennyországban is imádkoznak a halottak., még pedig határozott célú kérő imádsággal. A halottaknak tehát nemcsak gondolati s érzelmi, hanem akarati életük is van. Igaz ugyan, hogy közbenjárásuknak nincs eredménye, kérésük vis?zautasitásra talál, (te azért ezek az Imádságok köteleznek engem arra. hogy megtérjek s másokat is megtérítsek, hiszen ez meghalt kedvesei»! kívánsága. D c. 9 Remegnek értem. Lukács 16.27 31. Elolvasom még egyszer figyelmesen ezt az imádságot s látom, hogy ez több, mint egyszerű kívánság. A halottak már tudják, hogy minden más mellékes e földi éleiben, csak az a fo itos, hogy biztosítsuk az ötök életünk boldogságát s ezért nem mindegy nekik, hogy megtérünk-e mi, vagy nem. Remegő szorongással aggódnak értem. Elég fájdalmat szereztem életükben, kegye- letsériés lenne, még ezzel is tetőzni. Dec. 10. Mi az utolsó kívánságunk ? János 17.21. A halál előtt álló Jézusnak ez az egyik utolsó kívánsága, elhunyt kedveseimnek pedig teljes bizonyossággal az a legutolsó kívánsága, hogy Jézussal legyünk odafenn. Lehetett e földön akármi az utolsó kívánságunk, e földön túl ez az első, egyetlen s legutolsó akaratunk. Úgy tekintek e versre, mint egy testamentomra s úgyis azt akarom végrehajtani. Dec. 11. Mi a legnagyobb örömünk ? Lukács 15.10. Nem kell immár keserű könynyeket hullatnom kedveseim sírjára, akiket nem szerettem annyira, amennyire szerethettem volna 8 akiknek nem szereztem annyi örömöt, amennyit lehetett. Szerete- tüket meg tudom hálálni imádságaikra feleletet tudok adni, remegő aggodalmukat el tudom oszlatni, u'olsó kívánságukat teljesíteni tudom s kimondhatatlan örömöt tudok nekik szerezni.... ha megtérek. Dec. 12 Itt az advent alkalma I János 11.2029. Halottak fájó emléke kopogtat szívem ajtaján : „A Mester itt van és hív téged.“ Kérnek, könyörögnek, sürgetnek: „Fogadd be őt 1“ Meg vagyok győződve róla, hogy csak a javamat akarják ... Jöjj drága vendég nálam szállj! Turóczy Zoltán. Ádventi ének. „Békesség a földön, jóakarat köziünk! Újra itt ragyog a szent csillag felettünk I Biztató a fénye sötét magyar éjben, Hogy aki hinni tud. — győzni fog, ne féljen. Fel hát a fejekkel! Testvér aki állja . . . Közeledik már a Békesség királya Vágyódó szivünkből új zsolozsma árad: „Dicséret, dicsőség ég és föld Uránaki“ „Dicséret, dicsőségI“ Zengjen fel az ének: „Jövel Uram Jézus, akiben remélek. Kopogtass ajtómon, lépj be a szobámba, Jöttöaet a lelkem elepedve várja. Légy vendég szivemben, hogy örülni tudjak, Taníts szent S7 a vaddal, hogy meg ne botoljak, Hanem mint bűnös, lábaidhoz térjek: „Názáreti Jézus! Én szeretlek Téged!“ „Názáreti Jézus! Én Uram, Királyom, Engedd, hogy lelkem megnyugvást találjon. Könnyem kiapadjon, szivem se’ sajogjon, Ajkamon az ének vidáman fakadjon Te légy a Vezérem, Útmutatóm nékem, Hogy mindenkor áldott nyomdokodba lépjem. Tudom, ahol Te vagy, örök ott az élet: ■ Názáreti Jézus! Én követlek Téged I“ . .. Árva magyarok közt, csillagoltó éjben Ádventi harangszó — szállj tova a légben. Szegényes kunyhóba’ fényes palotába’ Vonjad a lelkeket ünneplő ruhábaI Minden magyar szívben szavad legyen csengő, Úgy várjuk a Mestert, aki eljövendő! Várjuk, mint a szüzek a vőlegényt éjjel: Álljunk az utakra, tekinthessünk széjjel, Ünneplőruhában, hogy mindenki lássa. Legyen a hitünknek egetverő lángja S ha jön a Vőlegény, szívünk is azt verje: „Jövel! Térj be hozzánk Élet Fejedelme!“ Jövel örök Orvos! Lássd meg, hogy elestünk, Mikor rósz utakon nem Téged kerestünk. Véresre sebeztük a kezünk, a lábunk. Ne enged a vesztünk, kudarcunk, halálunk. Emeld fel a bűnös, nyomorult elestet, Segítsd elviselni a nehéz keresztet. Szent kezeddel vonjad kebeledre arcunk, Hogy az Úrnak éljünk s a bűnnek meghaljunk! Jövel örök Pásztor I Tartsd számon a nyájat, Ahol Te vigyázol, nincsen ott könnv, bánat, Nincs’ ott fájdalom se’, örül minden lélek. Száll a hozsannaszó, zeng az örömének! Ádventi harangszól Imádságos szárnyon Búgó hangod fel a csillagokig szálljon ... Kérd meg a jó Istent: szánja meg a sorsunk, Ne büntessen tovább, ha gonoszak voltunk... Könyörögjél hozzá, múljék el haragja.
