Harangszó, 1926
1926-12-05 / 49. szám
412 HARANQSZÓ. 1926. december 5. Az nem lehet, hogy annyi szíy [hiába onta Yértl... „íme a szép tavasz kiesett az évből, Egy nemzedék halt ki az emberiségből S nyugszik temetőben 1“ Immár nyo'c év óta fájó panaszkodással ismételgetjük Ráchel siralmának ezeket a megható sorait. A szép tavasz kiesett az évből... távoli harcterek tömegsírjai takarják minden virágát... Egy nemzedék halt ki az emberiségből, fiatalságunknak s életerős embereinknek egész serege pihen a katonatemetők nyírfa-kereszt erdeje alatt. ... Hazájukat védtek, régi elődök ránk hagyott örökségét, azt a földet, amelyet Isten rendelt lakóhelyül magyar nemzetünknek. Az életűk sem volt drága, piros, meleg vérüket sem kimélték, mentek előre vérharmatos csatatéren, amerre a régi zászló hívogatta őket, mentek előre a halálba... az örökkévalóságba ... S a magyar név megint szép lett! A harctérre induló katonáinkat mindig fájó büszkeséggel búcsúztattuk, hisz nevüket, elszántságukat hősi legendák szárnya hordozta ... És mégis letörött a zászló! Megtépett, kifosztott, csonkaország lettünk, igazán beborult az ég felettünk! De a reménységet mégsem szabad porba ejteni. Minél nagyobb fájdalom csap a magyar lélekre, minél keserűbb próba alatt roskadozunk, a lelkünk mélyéről annál szenvedélyesebben törjön fel reménységünk szava: Az nem lehet, hogz annyi szív hiába onta vért!... A magyar reménységnek ezt a szavát márványba vésette a bobai evang. gyülekezet is, amikor hálás kegyeletből emléket emeltetett a világháborúban elesett hősöknek. A gyülekezet a templom előtti téren elhelyezett 4 m. magas emlékműre felvésette a politikai község összes evangélikus és róm. kath. vallású elesett katonáinak a nevét, (20 ág. hitv. evang. és 15 róm. kath.) ezzel is bizonyságot akarván tenni a protestantizmus békességet kereső szelleméről, mely nem számitgalja azt, hogy vájjon a jó szolgálatért, nemes gondolkozásért viszonzásul mit kap. A sziklatalap'.aton álló 8 a magyar címerrel díszített fehér márványkó felirata a köi'e’ke/ő: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ö barátaiért.“ (János ev. 15.13) Magyar hazánk hősi védelmében az 1914 — 1918. évi világháborúban életét áldozta értünk : Ambrus Antal, Antal Károly, Bakó Gábor, Baraih Lajos, B<ráti Ferenc, Baráth János, Bobay Jenő, Bőkkon Imre, Bokányi Józsii, Bödey Aladár, Csajbi Gyu'a, Csajbi Vendel, C-ajbók Ferenc, Fonyó Károly, Gvörkös János, Horváth Lajos, Ka- mondi G u'a, Kamondi Károly, Kelemen Mihály, Krakszner Ernő, Lóránlfy Sándor, Nemeth János, Németh Mihály, Puli JózRef, Rosta György, Szabó Lajos, Szeles*ey Lajos, Takács József Teveli Pál, Tóbiás Károly, Tóth Sándor, Varga József, Varga Sándor, Verő József. Sirjuk felett virasszon hálás utódok kegyelete. Emlékezetük örökké hirdesse re- ménységü k szavát: Az nem lehet, hogy annyi 82Ív hiába onta vért... Az em’ékmű sziklatalapzatában még egy márványtábla is van elhelyezve, amelynek aranybetüi dr László Kálmán ügyvéd, föld- birtokos kegyeletes verssorait örökítik meg: „Ez a néma oszlop vitézek emléke Értünk halt hősöknek élő dicsősége, Emeld meg süveged, ha erre visz utad Magyarok Istene! áldd meg sirhalmukat!“... * * * A hősi emlékmű ünnepélyes megáldása november 14-én ment végbe a polgári és katonai hatóságok részvételével. Délelőtt 1/2ll-kor istentiszteletet tartottunk, amikor is az oltári szolgálatot Nagy Sándor nemes- dőmölki lelkész végezte, Nagy Miklós lelkész pedig II. Mózes 13.21—22. alapján Istén igéjét hirdette, míg a gyülekezet leánytagjai karénekkel emelték az ünnepi áhítatot. Délután 2 órakor, a szép őszi napon hatalmas lömeg gyülekezett össze az emlékmű előtt a templomtéren, hogy részt vegyen a megáldó istentiszteleten, amelynek sorrendje a következő volt: 1. Közének. Dtúli énekeskv, 502 1—2. 2 Avatóbeszéd. Tartotta Varga G/ula e«p-;res. 3. „Halld imánkat égnek Ura“... Énekelte az ifjúság Csirkovics K vezetése mellett. 4. Ünnepi beszéd. TarMta Nagy Sándor nemesdömölki lelkész. 5 „Ei a néma oszlop“. . . Szövegét és zenéjét szerezie dr. László Kálmán. Énekelte a gyűl. ifjúsága 6 Hőseink emlékünnepén. Irta N. Szabó Gyula. Szavalta Baráth Dezső 7 Hiszek egy Istenben ... Közének. 8 Koszorúk elhelyezése. 9. Ima, áld^s Nagy Sándor nemesdömölki lelkész. 10 Himnusz. Kőiének. Reméljük, hogy a megható ünnepély maradandó nyomot hagyott a résztvevők lelkében s a kemenesaljai egyházmegye két legidősebb lelkésze által hirdetett szent ige gyümölcsöt terem Isten aratására. Varga Gyula esperes ajakán megszólaltak a hűségnek s a kötelességteljesítésnek komoly szavai, ismételten rámutatva a márványba vésett evangéliumra: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.“ Nagy Sándor nemesdömölki lelkész szivéből viszont a csendes vigssztalásnak beszéde hullott a telkekre, a kisírtszemü rokonoknak, a kisírtszemü magyaroknak hirdetve az örökélet beszédét: „Aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.* Lélekreható jelenet volt a koszorúk elhelyezése, amelyek egészen elborították az emlékmű talapzatát. Az evang. Nőegylet nevében Móritz Jenőné elnöknő, a róm. kath. egyházközség nevében Török László róm. kath. tanító, a III. vegyesdandár megbízásából Schrantz János őrnagy, a vármegyei csendőrkerület Képviseletében Leitner József őrnagy, a járási vitézi szék nevében vitéz Fekete Lajos, Boba község megbízásából Győrffy József bíró, a bobai önk. tűzoltóegyesület nevében Baráth József parancsnok, gyülekezeti gondnok helyezett el koszorút, a hadi árvák koszorúját Baráth Franciska, a bajtársak koszorúját Szih Károly s végül a Levente-egyesület koszorúját Győrffy László helyezte el. A két szomszédos község Nemeskocs és Kemenespálfa LeventePéter templomba megy. Irta: Irányi Kamillné. 2 Gőgős Kovács Péter számítása nem vált be. Nem jutott neki bizony az időből még pár óra sem puhatolózgatásokra, hogy milyen úton juthatna pénze segítségével haza, mert alig hogy lejelentkezett, már ismét vonatra ültették, s az vitte vágtatva, dübörögve, éjjel-nappal ismeretlen vidékeken keresztül ki a nagy bizonytalanságba. Egyszerre csak nagyon a közelébe jutott a háborúnak is, meg a halálnak is. Kinn volt a halál mezején, előtte hozták, vitték a haldoklókat, hörgő sebesülteket csonkán- bonkán, iszonyú sebekkel borítva. Már harmadik napja folyt a nehéz véres küzdelem, mikor Péterék megérkeztek, s nagy szükség lehetett rájuk, mert alig félnapi pihenés után már ők foglalták el a sebesültek és a halottak helyét. Szakadatlanul bömböltek az ágyuk, sisteregve, visítva csapott le egy-egy gránát imitt-amott. Péter meg-megtapogatta zsebében a töltött erszényét, jaj de az most nem öntött belé erőt, bátorságot I Borzalom ez 1 Innen élve nem menekülhet — úgy érezte, 8 isszonyú félelem vett rajta erőt. A fogai vacogtak, hideg veríték verte ki az egész testét s iszonyú vergődésében egyszerre csak Péter, a gőgös Kovács Péter I térdre vetette magát, kezeit görcsösen kulcsolta össze s az Isten nevét emlegette, de hallga csak mi az? Nem káromolva, hanem segítségül hívta. — Mi az Péter te imádkozol? — Ki az, ki nevén szól hozzá.--------R ettenve néz fel, 8 a saját falubeli lelkészét ismeri meg, s a helyett, hogy elfordulna tőle,---------hiszen otthon mesz8 ziről elkerülte---------most mint vizbef uló szalmaszál után, úgy kap a lelkész kezéhez,---------oh hát tehetnék-e most m ást ? — Szegény Péter hát tudsz te imádkozni? Te most azt gondolod, az az ima, amit az előbb mondtál eljutott az égbe, s ott meghallgatásra talált? A remegő ember csodálkozó, kérdő tekintettel mered a lelkészre. — Péter, Péteri Nem a hit szárnyain küldted te imádat az égbe, nem az Istent félő, azO akaratában megnyugvó, örömben- bánatban hozzásiető, a Krisztust szomjazó s őt követni akaró Péter imádkozott az előbb. Nem 1 Hanem a gyáva Péter akarta próbára tenni az Isten végtelen jóságát. Már pedig a gyávaság nem szárnyakat, de ólomsúlyokat rak az imára s ahelyett, hogy felrepítené, az Istenhez, még inkább lehúzza azt a földre, hogy ott vergődjön szárnya- szegetten a porban. Remegsz, mint a falevél ... félsz, mert látod a halál gazdag aratását körülötted. Érzed ugv-e, hogy most nem segít a te istened: a Pénz, azért fordulsz most ahoz, akit eddig megvetettél, akinek még a háza küszöbére se léptél, nehogy kalapodat levedd előtte. Szegény Péter 1 Szegény gazdag, szegény gőgös Pétert I S a gőgös Péter — ime 1 — alázatosan lehajtotta fejét. Valahogy úgy érezte, hogy többet, súlyosabb szavakat érdemelne s nem a szeretetnek ilyen korholó szavait. — Azért Péter fiam — maradjon csak a kezed imára kulcsolva s ajkad imára nyitva, de nyisd meg a szívedet is, hogy bünbánat költözzék bele és azután próbálj meg velem együtt imádkozni. A lelkész Péter mellé térdelt... kezét kezébe kulcsolta s mint a kicsiny gyermekét imádkozni tanító édes anya imádkozni kezdett: — Benned bizó gyermekeid keresnek most Téged Istenünk, Atyánk 1 Tőled kérünk segítséget életünk e nehéz óráiban. De nem azért imádkozunk, nem az kérjük Tőled, hogy gyarló testünk épen, sértetlenül kerüljön ki a halál arató kaszája
