Harangszó, 1926
1926-11-21 / 47. szám
1926. november 21. HARANOSZÓ 397 esztendő múlva pedig a Protestantizmust Védő Nemzetközi Szövetség tagjai látogatnak el a magyar fővárosba. Közgyűlés. Az elnöki megnyitó elhangzása után Geduly Henrik püspök mondott köszönetét Radvánszky bárónak, majd Kutby Dezső főtitkár terjesztette elő jelentését. Ezután Duszik Lajos miskolci lelkész általános tetszést keltő szavakban szólt arról a mellőzésről, amely az evangélikus egyházat a felsőházi javaslatban érte. A közgyűlés elhatározta Duszik szavai nyomán, hogy felirattal fordulnak az illetékesekhez ebben az ügyben. Farkas Gvőző, Masznyik Endre, Kaas Albert báró és Szelényi Aladár rövidebb felszólalása után Raffay Sándor püspök a külföldi összeköttetésekről adott számot, maid az egyetemes gyámintézet referádáját Ziermann Laios soproni lelkész terjesztette elő, Kuthy Dezső a nyugdíj- intézet ügyeit ismertette, Rásó Lajos dr. egyetemes ügyész pedig a dunáninneni kerület megütközését fejezte ki a szombathelyi püspök pásztorlevele felett, amely kizárja a protestánsokat a nemzeti ünnepségekről. — Még sok sérelmet sorolhatnék fel, — úgymond az egyetemes ügyész — de bízik a jobb belátás felülkerekedésében. Ezután Raffay püspök emelkedett szólásra és többek közt a következőket mondotta : — A zászlóafférek egyik legkellemetle- nebbike éppen a Deák-téri templomhoz fűződik. A feszültség azonban legutóbb már engedett és megtörtént, hogy a mostani vasárnapon felavatott zászlók közül egyszerre hármat hoztak át katholikus templomból a miénkbe. A déli szünet után folytatták a tanácskozást. Elsőnek az egyházvédelmi szervezet került tárgyalás alá, amely tudvalévőén engedelem kikérését követeli a papok nőA lelkész megígérte, hogy megír mindent az édesanyjának s úgy megvigasztalta a tékozló, de megtért fiút, hogy ismét visz- szatért az életkedve, megtanúlt imádkozni és hinni az Isten irgalmában. Remegve várta az édesanyja levelét. Meg is jött nemsokára az édes szülőfaluból. A tisztelendő ur keze irta, de ráismert benne az édesanyja szavaira. Polgárnő megbocsátott mindent. Hívta fiát haza. Jöjjön minél előbb, majd meggyógyul itthon a falujában teste, lelke egyformán. IV. Két év pergett le az idő rokkáján. Menynyi minden történik ezalatt, a világnak csak egy kicsi részében is. Jó, rossz vegyesen. Ismét itt a nyár vége. A faluban szorgos a munka. Takarítják be az istenáldását. Polgáréknál fejeződött be épen a cséplés. Már elszéledtek a munkások, midőn Polgár József, ki már egy hét óta itthon van, a szobába lépett, hol édes anyja rakosgatott. Hála legyen a jó Istennek édesanyám — így szólt — hombárban már a jószág. „Úgy van fiam.“ Ebben a percben szólalt meg a toronyban az imára hivó estharang. Anya és fia buzgó imát mondva akartak nyugovóra térni. Ekkor megszólalt a fiú: „Tudja-e édesanyám, milyen nap van ma? Most két éve hagytam el a falumat s tértem le a jó útról. Volt olyan idő azt hittem soh’se térek vissza. Pedig mindent oda adtam Dr. RuíTuy Sándor a bányai egyházkerület püspöke, ki a magyar protestantizmusnak a külföldi protestantizmusba való belekapcNOló'lása körül rendkívül sokat fáradozik s ezzel nagy szolgálatot tesz a hazának is. sülősénél és azt is kiköti hogy javadalmas tisztviselő csupán evangélikus, vagy református vallásu nőt vehessen feleségül. A közgyűlés, Pelrik Aladár dr. javaslatára úgy határozott, hogy az egyházvédelmi tervezetet újabb bizottsági tárgyalás elé utasítja. Felkérik a kormányt, hogy vasárnapokra teljes munkaszünetet rendeljen el, vásárokat pedig csupán hétköznapokra engedjen meg. Szigethy Lajos, az evangélikus tanáregyesület elnöke az egyetemes tanügyi bizottság előterjesztéseiről szólt. Hittrich Ödön főigazgató felhívta a figyelmet a kövolna a kórházban azért, hogy mégegyszer beszélhessek az édesanyámmal és hallhassam az est harangszót itthon. De nem volt rá reményem.“ „Hála az Úrnak jóra fordult minden fiam. Nem hiába imádkoztam érted.“ „Jóra édesanyám. A szenvedésben újra megtanultam bizni és imádkozni. Hej 1 igaza volt a tisztelendő úrnak, mikor egyszer azt mondta : „Jössz te még Jóska fiam örömest a templomba“ . . De megyek is ám, minden vasárnap.“ — Jól van fiam — mondta Polgárnő — csakhogy hazajöttél. Áldjon meg a jó Isten, ki igy megsegített! — S azzal összekulcsolt kezét fia fejére tette. Szemében őröm könnyek ragyogtak, mert meggyőződött, hogy fia igazán hazatért, szivvel lélekkel. Tudta azt is, hogy bármiképen csábítanák, nem hagyná el otthonát. Vasárnap az egész falu népe hallotta mikor a templomból kijöttek, hogy a tisztelendő úr igy szólt: „Jól van Jóska fiam a múltat el lehet felejteni, légy özvegy anyádnak támasza, derék, becsületes, munkás ember. Örülök, hogy hazajöttél.“ Mtkor hazafelé széledtek a hivők Vég Pál uram megjegyezte: „No ha én vagyok a tisztelendő úr helyében, azért egy kicsit megcibáltam volna az üstökét, ha százszor legénysorban van is már — Jó, jó ’iszen én is örülök, hogy megjavúlt ez a gyerek.“ Délben mindenki tudta, hogy Polgár Jóska igazán hazatért a falujába. (Vége.) zépiskolai óra-adó és helyettes tanárok ínséges állapotára. Kapi püspök ezzel kapcsolatban kérte, hogy az egyetemes egyház járjon közbe felekezeti középiskoláinak fenntartóinál abban az irányban, hogy ahol a felekezeti rendes tanárt az állam, segítés szempontjából csak helyettesnek ismeri el, pótolják a különbözetet. Raffay püspök emelkedett ezután szólásra és beszédének hatása alatt elhatározták, felkérik a kultusz- minisztert, hogy az állami iskolák minden növendékét tanév elején vallásfelekezetének megfelelő templomba vezessék istentiszteletre. Szelényi Aladár egyetemes főjegyző a jövő évi költségvetést terjesztette elő. Még a részleges tisztujítást ejtették meg, majd Kapi Béla dunántúli püspök imával fejezte be az evangélikus egyetemes egyház 1926. évi közgyűlését. Lelkészegyesületi közgyűlés. A magyarhoni evangélikus lelkészegyesület évi rendes közgyűlését nov. 10-én tartotta ugyancsak a leányiskola dísztermében. Bevezetőül Vértesi Zoltán magyarbolyi lelkész tartott irásmagyarázatot. Utána Pa- ulik János elnök mondotta el nagy érdeklődéssel várt megnyílóját. Csodálatos — úgymond — hogy a történelem tanulsága után is lebecsülik egyesek a protestantizmust. Elismerjük, hogy nagy a katolicizmus politikai ereje, de ott nagy vagyonok is állanak rendelkezésre. Adjanak csak a protestantizmusnak is ilyen eszközöket a kezébe, majd megmutatjuk, milyen előnyöket leszünk képesek juttatni a társadalomnak. — Dehát mondhatná valaki, ehhez nekünk semmi közünk. Ebben az esetben sem türünk azonban semmiféle abszolutizmust és numerusz klauzuszt a protestantizmussal szemben, hanem követeljük a teljes egyenlőséget és viszonosságot. Kérdem : mi kár származott abból, hogy a protestantizmus egy Petőfit, Jókait, Tiszát adott a nemzetnek ?... Istenen kívül senkitől nem félünk, mert a wormsi hősnek és a nápolyi gályaraboknak vagyunk leszármazottai. Egy nagy segítőnk van: az idő géniusza, amely a fejlődés törvényei szerint elhozza Krisztus győzelmét. Beszéde további részében a lelkészi és tanítói képzés hiányaira mutatott rá. és különösen hangoztatta, hogy a nyugdíjintézet reformját, újra való megalapozását most már nem lehet halogatni. Ezután szeberényi Lajos Zsigmond főesperes szólalt föl és kijelentette, hogy a katholikus társadalom megértéssel viseltetik a protestáns felekezetek iránt. Baj azonban, hogy egyes körök, igy a jezsuiták szítják a harcot. A közgyűlés ezután megemlékezett a kétszázötven évvel ezelőtt gályarabságot szenvedett evangélikus lelkészekről és tanítókról, majd pedig lelkesen ünnepelte Geduly Henrik és Raffay Sándor dr. püspököket, életük hatvanadik, Kapi Béla püspököt pedig főpásztori működése tizedik évének betöltése alkalmából. Geduly Henrik köszönte meg a Lelkész-Egyesület figyelmét a többi püspök nevében is. Elhatározták, hogy a kormány új evaugélikus vallású tagját, Hermann Miksa kereskedelemügyi minisztert, aki a lágymányos-kelenföldi evangélikus egyházközség felügyelője, — átiratban üd- vözlik, a belügyminisztert pedig támogatják az erkölcstelen divat és ledér táncok elleni küzdelemben. Németh Károly esperes szólalt fel ezután és tiltakozását jelentette be amiatt,
