Harangszó, 1926
1926-11-21 / 47. szám
HARANQSZÓ. 396 Ext hirdeti néked a saját hited, lelked, a nagy mindenség — ext munkálja egésx életének folyamán bölcsőtől a koporsőig a Szentháromságban élő egy igaz Isten. Egyetemes közgyűlés Evangélikus anyaszentegyházunk f. évi egyetemes közgyűlését november 11-én tartotta Budapesten. A közgyűlést megelőzőleg a Deák-téri ev. templomban ünnepi istentisztelet volt, amikor is a szent szolgálatot Geduly Henrik tiszakerületi püspök végezte, ki az ünnepi igehirdetés keretében reámutatott anyaszentegyházunk két nélkülözhetetlen kellékének szükségességére : 1. az evangéliumi hitnek szab- lyájára, mely ma a felekezeti ttílten- gésekkel szemben egyedül védelmet nyújt, 2. a szeretetnek szablyájára, mely nélkül Krisztus ügyét diadalra vinni lehetetlenség. Báró Radvánszky elnök megnyitója. A közgyűlés a Deák-téri polgári leányiskola nagytermében folyt le. Báró Radvánszky Albert egyetemes egyház és iskolai felügyelő gyönyörű elnöki megnyitójában mindenekelőtt kegyeletes szavakkal a gályarab lelkészek és tanítók kiszabadulásának 250 éves évfordulójáról emlékezett meg. Az egyház belső feladatait tárgyalva, kijelentette, hogy a belsőségeHazatért •. • Irta: Pócza Irén. (2) Egyik reggel a gyár kapujában megszólítja egy idősebb külsejű munkástársa: „Azt hittem belőled becsületesebb ember lesz*! Hogyan ismeri őt ez az ember ? Az pedig látva csodálkozását tovább folytatta: „Igaz fiam, hogy semmi közöm sincs a dologhoz, de mert nagyon hasonlítasz megboldogult fiamhoz, figyelmes lettem rád. Régen dolgozom itt. Ismerem a gyár alkalmazottait. Majdnem mind józan, dolgos emberek, mikor idejöttél, azt hittem te is az leszel, de az utóbbi időben megcáfoltad ezt. Nem dolgozol becsületesen s ha jól tudom éjtszakáidat rossz társaságban töltőd. Madarat tolláról, embert barátjáról ismerik meg. A te barátaid pedig a leg- semmirevalóbbak az itteniek közül. Nem tudom, vannak-e szüleid, de tudom hogy mindez fájna nekik. Fiatal vagy még, megváltozhatnál még 1“ Mikor az ismeretlen idáig ért, megszólalt a munka kezdetét jelző sziréna s az emberek dolgukhoz láttak. Jóska azon csodálkozott, hogy bár lelke lázongott az ellen amit hallott, még sem tudta oda kiálsebb hit ápolása az egyház legelső és legfőbb feladata. Ax állam és egyház viszonyáról szólva, hangsúlyotva, hogy a magyar protestántizmus nemzetfentartó erőt jelent, szemben a vallásellenes, erkölcsrontó destruktiv irányzatokkal. Ezt az erényt nem szabad az államnak szem elől tévesztenie, sem az anyagi igények, sem a vallásfelekezetek között egyenlőség és viszonosság kérdésének elbírálásánál. — Úgy érzem, vétkes mulasztást követnék el az egyház törvényes pozíciója iránt, — folytatta egyetemes felügyelőnk, — ha nyomatékosan fel nem hívnám a kormány figyelmét arra, mennyi a tennivaló az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtása terén.* Ennek sürgetésére az egyház annyival inkább jogosult, mivel a romboló irányzatokkal szemben a nemzetvédelmi front egyik legbiztosabb szakaszát alkotja. Erőkonzerválő feladatának azonban csak úgy képes megfelelni, ha a szükséges anyagi eszközök, amelyeket a 48-as törvény számára biztosít, valóban rendelkezésére is állanak. — A felsőházi törvényjavaslat az evangélikus egyházzal szemben szerzett jogokat semmisített meg. Sajnálatos, hogy ezek a jogok az új törvényben nem jutnak kifejezésre. — Az evangélikus egyház minden vallásfelekezet, a katholikus egyház iránt is rokonérzéssel van és a ka- tholikusokat illetően a megbecsülés álláspontját foglalja el. Ilyen körülmények között csak sajnálni lehet, tani: „Semmi közöd hozzá.* Hanem hallgatta, szinte belátta mennyire más is mint volt. Mikor eszébe jutott, hogy az idegen apját s anyját említette szinte önkénytelenül elgondolkozott mindenről. De csakhamar felriasztották társai, kik munka közben is éretlen tréfákkal s beszédekkel ostromolták. ő is visszazökkent a régi kerékvágásba. Csak este, mikor hazafelé ballagott, jutottak eszébe az ősz munkás szavai: „Megváltozhatnál még*! Mért kell neki megváltoznia? gondolta magában hiszen hány, meg hány ember él az övéhez hasonló életet. Mért ne tehetné ö is, hogy hét végén elmulatja keresetét víg cimborákkal ? De azért csak nem tudta elfeledni az intést. Néha-néha elgondolkozott rajta, de nem hagyott fel a köny- nyelmű életmóddal. Ide s tova egy éve dolgozott már városban, megszokta azt az életet. Többször találkozott az öreg munkáshoz hasonlókkal, de nem tudták a megkezdett útról visszatéríteni. III. Az elhagyott szülőfaluban folyt az élet a rendes mederben. Polgárné kis földjét meg segítették művelni a jó atyafiak, nem hagyták magára az özvegyet. Néha az elköltözött fiúról is hoztak hirt a vidéki v. falubeli ismerősök, de ezek a hírek csak 1926. november"^!. hogy a közelmúltban jelenségek mutatkoztak, amelyek az evangélikus egyház méltóságát és az evangélikusok vallásos meggyőződését sértik. Megfigyelésem szerint ezek a támadások nem annyira a hazai római katholicizmus talajából sarjadtak, mint inkább bizonyos külföldről jövő irányításra vezethető vissza. Azt a reményemet fejezem ki, hogy amint a »Ne temere... <-bulla megjelenése után a magyar katholikus püspöki kar bölcs önmérséklet tanujelét adta, ugyanilyen hazafias szemponttól vezéreltetve most is elejét fogja venni a további, félreértésekre alkalmat adó jelenségeknek. Evangélikus részről kifejezem a komoly békességretörek- vés készségét és megállapítom, hogy a magyarországi protestantizmus megbecsülésére nemcsak ezeknek a vallásfelekezeteknek nemzethű múltja és jelene, de a keresztyénség egyetemes érdeke is kell, hogy ösztönözze a hazai katholicizmus felelős tényezőit. Az evangélikus és a református egyházak viszonyáról szólva, hangoztatta a kettőnek egymásrautaltságát, majd a külföldi protestantizmussal való összeköttetésekről szól részletesebben és azt kívánja, hogy kapcsolják bele a világprotestántizmus, különösen pedig a világlutheranizmus vérkeringésébe, annál inkább, mert ezek az összefüggések Csonka-Ma- gyarország jelenlegi állapotában nemzeti szempontból kivételes jelentőségűek. Örömmel jelenti, hogy 1927- ben Budapesten ülésezik a lutheránus világgyűlés végrehajtóbizottsága, két---- =t f ájdalmat okoztak az édesanyának. Mos már elhitte, hogy a fia rossz útra tért, csak megjavulásáért imádkozott. Egy napon Pol- gárnénak nagy pecsétes levelet hozott a pósta. Nagyon megijedt, s mivel nem tudta kibetűzni, iziben átszaladt a tisztelendő úrhoz, tőle kért felvilágosítást. Ott azután megtudta a szomorú valót. Jóska fia nagy betegen feküdt az egyik kórházban. A levelet a kórházi lelkész írta, elmondva, benne, hogy Jóska egy reggel mámoros fővel ment a gyárba. Nem vigyázott, oly közel ért az egyik géphez, hogy elkapta a lábát s csaknem teljesen összeroncsolta. így került kórházba. Sokáig feküdt eszméletlenül, de midőn magához tért is, nagyon rosszul volt. Fokozta baját még az is, belátta hibáját s azt hitte nem tudja jóvá tenni, mert nem gyógyúl meg. Eszébe jutott a közelmúlt, ott hagyta özvegy édesanyját s azóta még csak egy levelet sem irt neki. Idejét rosszra használta fel. Elfeledkezett minden jóról, azt hitte róla is elfeledkeztek. Sokszor emésztette magát ilyen gondolatokkal, de úgy érezte bármennyire akarna visszatérni a jó útra, nem tudna 8 most már úgy is késő. Egyszer hogyléte iránt érdeklődött a lelkész s akkor elmondta nagy fájdalmát 8 megjavulá8i szándékát.
