Harangszó, 1926
1926-11-07 / 45. szám
XVII. évfolyam. 1926. november 1. 45. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol: i Dinintftll Lntber-SxOTetsfio. As Országos Lsther-SzSret- ség hintáién lapja. Kéziratok, slőüsetésl dijak éa reklamációk a HAKANGSZO aierkeutd- kiadóhlvatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Klófizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenni minién vasárnap. 9 Menjetek ezt elbeszélni, Jézus a király! Menjetek . .. menjetek / . . . Saarkeaztó-kfadóhlrata]: szentootthArd. Vas vármegye. FlékkladéhlTatal .Luther-Társaság* kónjrr- kereskedéae Badapest, VUI., Saentklrályl-u. 61/a. A „HAKANGSZO“ előfizetési ára: a negyedik negyedévre 16.000 korona. Félérre 30.000 korona. Csoportos küldéssel lO’/a-Os kedvezmény. Amerikáin egész évre Z dollár; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. A nyelv megzabolázása. Máté 12.87. „A te beszé- didből ismertetet igaznak, és a te beszédidből ismertetet hamisnak.“ íy/Tilyen balga okoskodás volna az, -LV1 ha valaki úgy akarná elkerülni nyelv bűneit, hogy kitépve magát az emberek társaságából örökös némaságra kárhoztatná magát. Hát az egész világét a gonosz beszédü- eknek engedjük át ? .. . Nem inkább az a kötelességünk, hogy a tisztátalan beszéd ellen csatát kezdjünk, és vele szembeszálljunk a magunk tiszta beszédével ?... Jézus azt mondja: „Aki velem nem takar, tékozol.“ — Nem elég hát, ha nyelvünk semleges marad és gonosz beszédeket nem mond, mi többre hivattunk el: Jézussal kell tartani, az ő igazságának, az ő szeretőiének kell szószólóivá lennünk 1 Mit cselekedjünk hát, hogy nyelvünk meg ne botoljon és ajakunk gonosz beszédre ne nyíljon ? . . . Kerülni kell a rossz társaságot, a gonoszok baráti körét, mert jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok ! A rágalmazó emberek társasága téged is rágalmazóvá alakít és formál át; a gúnyolódok között magad is gúnyolódni kezdesz! Klaudiusz Mátyás ezt a jó tanácsot adta fiának : „Fiam! kerüld el a gúnyolódókat, mert azok veszedelmes tagjai az emberiségnek ! . . .“ De míg a rossz nyelvű és lelkű emberek társaságát elkerüljük, addig Istennel minél többet kell társalognunk. Szoktassuk nyelvünket arra, hogy Isten dícséretét énekelje és bugzó imádságban minél gyakrabban beszélgessen Istennel. így sohasem felejtjük el, hogy Isten örökösen vizsgál és ismer minket; nincs olyan röpke szavunk, amelyről ő ne venne tudomást ... De ne fáradjunk meg abban a könyörgésben sem, amely a zsoltáros Dávid király szívéből szakadt ki: „Teremts bennem tiszta szívet óh Isten!“ — mert a szív teljességéből szól a száj. Ha a szív kegyességgel és jósággal van tele, akkor szívének kincseiből előhozza az ember a jót. Ki tudna szeretet- ről, békességről szólni, ha szíve gonoszsággal, gyűlölettel van tele!.. Azért a szívedet gyógyítsd meg, a szívedet térítsd meg, hogy meg- zabolázhatsd nyelvedet! . . . Uram! köszönjük néked, hogy — Krisztus királysága! Mily hatalmas, lélekemelő ez az eszme, mely átlengi már a reformátor első tételét. Királlyá, valóságos uralkodóvá tenni azt a Krisztust, ki földi életében egyebet sem tett, mint szolgált. — Királyi, valóban királyi maga a gondolat is. De vájjon beérheti-e az igazi király azzal, hogy alattvalói ünnepük ót s az évnek egy elrendelt napján különös hódolattal borulnak le királyi tr >ja előtt. És boldog lehet-e az a ály, aki csak uralkodik s akinek az o népe csak azért engedelmeskedik, mert ó a király. Luther mind a két kérdésre megfelel már az első tételben mindegyikre nemmel felel. — Krisztus azt akarja, hogy őt egész életünkben szeressük és kövessük. Nem éri be tehát annak az egy ünnepnapnak királyi dicsőségével. — Krisztus királyságáról tehát csak ott lehet szó, ahol az isten igéje tisztán és igazán hirdettetik, ahol az emberek egész élete Jézus evangéliumának fáklyavilága mellett folyik le. — Krisztus királysága alatt álló megáldottál beszélő-képességgel! Óh, ne engedd, ne engedd, hogy visszaélve gonoszra használjuk kegyelmed drága ajándékát! „Oh, vajha ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiböl Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót mívelsz velem ! Bár szavam elhatna odáig, Hol a nap ragyog fényesen, Szívem amíg vér, mind halálig Szeretné Istenét híven; Bár mindegyik szívdobbanás Lenne egy-egy hálaadás!“ Ámen. nemzetek kózótt vezető szerepet visznek s mint tanító nemzetek gyanánt szerepelnek a lutheránus népek. Azok, amelyek a 95 tétel igazságait megállották s Luther mellett bátran kitartottak s kitartanak ma is. Az északi németek, a dánok, a norvégek, svédek, végül a mi fián és észt testvéreink. Azok a népek, melyek hidegebb éghajlat alatt, de melegebb szívvel, küzdelmesebb és mégis boldogabb életet élnek, mint mi; mert nemcsak ünnepük, hanem ismerik és kóvetik az ó igazi királyukat, a Krisztust. — Közelebbről csak Finnországnak, ennek a csaknem száz százalékban evang. népnek kultúrája is Összehasonlítva azzal, amit mi magyar kultúrának mondunk, mennyivel ma- gasabbrendü a finn kultúra. Ha tán szerényebb eszközökkel és puritánabb berendezésekkel működik is. Maga- sabbrendü, mert a nemzeti gondolatnak és eszményeknek erős kiélezése mellett is a legfenségesebb gondolatnak, a Jézus követésének szolgálatában áll. Krisztus királysága. Dr. Scholtz Oszkár reformációi ünnepi előadásából.
