Harangszó, 1926
1926-10-31 / 44. szám
XVII. évfolyam. 1926. október 31. 44. szám. Alapította KAPl BÉLA 1910-bra. Laptulajdono»: i Dtnlntfill Lotfier-Ssövetség. kx Országos Lutlier-HzÖTel- nég hl ratal»« lapja. Köziratok, előfizetési díjak 6a reklámidők a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalán ak Szentffotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. 9 E világ minden ördöge, ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, mi rajtunk nincs hatalma. SMrkMitó-kliddbiTatal: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. PlőkkUdóhiT.Ul .Luther-TArsaság* kOnyr- kereskedése Bőd .pest, Vili., Sientkirályl-u. 51/». A „HARANII8Z0“ alőfiaetíál ára: a negyadlk negyedévre 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 10*/»-os kedvezmény. Amerikába egész érre 2 dollár; az utódállamokba a IV.. negyedre 20.000 K. Isten városa. Zsoltár 87.1—8. »A szent hegyeken vetette meg az ő fundámentomát. Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled te Istennek városa.“ O któber 31-ón hálás szívvel ünnepel a protestáns világ... Lelkünk gondolatai, emlékezései közé világítson be ez a régi szent ige: »A szent hegyeken vetette meg fundámentomát. Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled te Istennek városa 1... * Melyik ez a szent város I ? — A reformáció egyháza, az evangélium egyháza I Földi szegénysége, kínos árva-sorsa ellenére is, csak ez az egyház szólhat így: Erős, örök fundamentumon épültem fel, az evangéliom sziklatalapzatán, amelyről ez mondatik: »Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.* Anyaszentegyházunk alapját tehát nem a mi nagy Luther Mártonunk, nem is az apostolok emberi keze vetette meg, hanem egy sokkal nagyobb hatalom: maga az Isten I Megvetette akkor, amikor az evangéliomot, ezt az építők által megvetett követ, sze- geletkővé és kősziklává tette felépítve rá az ő anyaszentegyházát ügy, hogy a pokol kapui sem vehetnek azon diadalt I — A középkorban ezt az erős, Istentől vetett alapot emberi erősségekkel akarták pótolni, de küldetett Lnther, aki újra feltárta, megmutatta a Krisztus egyházának, Isten városának egyedüli alapját, az evangéliomot, amelyet az emberi kitalálások özöne már-már elborított. Istennek legyen hála most újra elmondhatjuk : a régi, erős fundamentumon, az örök Krisztuson nyugszik Istennek városa, evangéliomi anyaszentegyházunk, s ez az egyedüli biztos talapzat, mert az evangéliomon kívül minden más csak futó homok, ingatag törmelék, süppedő mocsár, a- melyre nem lehet építeni I... Isten városa kősziklán épült I... Azért nem üres hivalkodással, de a vértanuk elszántságával mondjuk: Hadd szakadjon a zápor — nehéz idők hullámverése szétporzódik a kősziklán ; Jézus hű, megáll, megmarad örökké 1 Hadd ömöljÖD az árvíz, veszedelmek árvize, aki Őbenne hiszen, a kísértések óráin sem szégyenül meg; hadd zúgjanak a szelek, eljövendő viharok hírnökei — Jézus oltalmat nyújt minden ellenség támadása ellen I... Ma azért nemcsak emlékezünk, de erős fogadalmat is teszünk. Fogadalmunk így szól: Továbbra is megmaradunk a régi fundamentumon, megO któber 31 - dike a reformáció emlékünnepe. Ezen a napon megszoktunk emlékezni a reformáció múltjáról, különösen arról a fontos eseményről, amelytől számítjuk a reformáció kezdetét ; lelki szemünk elé szoktuk állítani azt az egyszerű ágoston-rendi szerzetest, aki 1517. október 31-dikén 95 tételt szegezett ki a wittenbergi vártemplom ajtajára, mert nem hagyhatta szó nélkül azt a szemérmetlen üzérkedést, amit a bűnbocsátó cédulákkal folytattak a megtévesztett lelkek romlására; beszélni szoktunk arról i látásról, amelyet az a 95 tétel s á vele megindult reformáció gyakorolt a világra. És helyénvaló ez a megemlékezés. Az a férfiú, akit az isteni gondviselés azért küldött, hogy éleslátással, elmélyedő lélekkel, nagy tudással és hősies bátorsággal kifejezésre juttassa mindazt az igazságot, maradunk és valljuk, hogy mi erőnk nem segít rajtunk; megállunk az evangéliom mellett és tovább protestálunk, ha a világ mind ördög volna is ;* kitartunk apáink hite mellett s ezzel a vallomással nézünk ismeretlen jövendőnk elibe: az ige kószáiként megáll, megszégyenül, ki bántja I Harcban legyen erősséged S szived minden reménye. Róla szóla igazsággal, bátorsággal sok hű Kikből szólott a Szentlélek. [lélek, Ne félj, Isten kisded népe, Érted hullott Krisztus vére A keresztfa oltárán. Ő ma, holnap, mindörökké, O lesz leghívebb őröddé, Világ nem győz egyházán. Kétség, vétség csak elmédet és szivedet el Az Úr ügyedet felfogja!“ [ne fogja, Ámen. ami sejtelmes vágyódásként ott élt sok ezer embernek a lelkében, az a férfid, aki életének a veszélyeztetésével is ki merte mondani, hogy a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg, ó pedig nem pénzért, hanem Szent Fia érdeméért ingyen, kegyelemből bocsát meg a hívőknek, — az a férfiú, aki ezt az igazságot tartalmazó Szentirást ki tudta szabadítani rabláncai közül és odaadta a nép kezébe, — az a dr. Luther Márton méltó arra, hogy nevét áldva, Isten iránti hálával eltelve emlegessük. Az a mozgalom, amely az emberiség történelmében új korszakot nyitott, megérdemli, hogy soha meg ne feledkezzünk róla; hiszen a reformáció vitte bele a köztudatba ismét a szép keresztyén tanokat: a vak engedelmesség helyett a lelkiismeretbeli szabadságot, a társadalmi elkülönözöttség helyett a testEmlékezés — fogadalom. Október 31. Irta: Gerencsér Zsigmond.
