Harangszó, 1926
1926-10-24 / 43. szám
364 HARANGSZÓ. 1926. október 24. ványul benne a keresztyénség világrendjének szelleme.» (A barokk az ellenreformáció kora volt. Nem a keresztyénséggel való találkozás, hanem a keresztyénségtól való búcsúzás kora volt ez. Az ellenreformációt még tevékenységre sarkalta a reformáció keresztyén szelleme, de aztán, amikor gyózótt a katolicizmus és a reformációs egyházak működését erőszakkal elfojtották, akkor kel'ett volna igazán virágozni a keresztyénségnek, ha a katholikus egyház csakugyan az, aminek hirdeti magát. De ehelyett saját embere vallja be előadásában, hogy: azóta, tudniilik a katolicizmus győzelme óta, világnézeti története az, hogy halaványul benne a keresztyénség világrendjének szelleme.) Ilyen az igazság. Pejére szól, aki szót emel ellene. H. Á németországi GusztáY Adolf egyesület közgyűlése. 1832-ben vetette fel D. Qrossmann lipcsei superintendens oly egyesiitet alapításának eszméjét, amely Gusztáv Adolf szellemében a szórványbeli evangélikus hivek gondját felveszi. A felvetett eszme testet öltött az 1842-ben megalakult Quszláv Adolf egyesületben. Azóta ez az egész világra kiható egyesület néhány háborús, vagy más különösen nehéz esztendőtől eltekintve, majdnem minden évben egy egy nagyobb német- országi városban közgyűlést tartott. Az ezidei 71. közgyűlés f. évi október 3— 6-ig a Rajna melletti Düsseldorfban zajlott le, ahol a 135.000 evang. lelket számláló hívők serege 15 templomban hallgatja 31 lelkésznek s több segédlelkésznek igehirdetését. A közgyűlést megelőzőleg Düsseldorfban és annak vidékén vasárnap reggel Gusztáv Adolf egyesületi istentiszteleteket tartottak felnőttek s gyermekek számára. Ezen istentiszteleteken legtöbbnyire messze vidékekről s más országokból jött lelkészek prédikáltak. E sorok Írója egy esztlandi lelkésznek Lukács 19 . í—io. felett tartott igehirdetését hallgatta meg a düsseldorfi szép Johanneskircheben. Istentisztelet után fél 12 órakor a városnak nagy parkjában (Hofgarten) vonult fel az ünneplő közönség s ott harsonakar kísérete mellett zsolozsmákat énekelt és meghallgatta a düsseldorfi superintecdens D. Mein- berg és a gráczi lelkész Ulrich üdvözlő szavait. Templomban. Százados, kopott templomban vagyok, Hallgattam addig a komoly papot, Míg meg nem láttam: egy kis fiúcska Gyenge karával mily híven húzta Az orgonát. Úgy nézett, mintha valakit várna, Akit elsodort a hangok árja Ismeretlen, új világok felé, Vándorló lelke óh ! ki sejtené, Hogy merre száll? Oly részén jár az ismeretlennek, Ahol a zenék nem Is zengnek, Csak elsimulnak, mint fáradt erők És magukkal viszik az epedőt Az Istenhez. Úgy tetszik, az ismerős szemében, Mintha én is úsznék nagy-serényen, Elakarnám érni azt a lelket, Melyet a hangok hulláma zeuget Játékosán. És viaskodnák a hang habokkal, De lestem rakva bűnös súlyokkal. Lökést lökésre hiába újít, Nem juthat el, ki daccal úszik Az Ég feli. Egy tiszta könny a pillámon remeg, Engesztelni a zengő vizeket, Siratni, ki küzd a vizek szilién, És azt, aki száll, mint lenge szirén: Aki voltam. Nemescsó. BAKÓ JÓZSEF. Délután a düsseldorfi kiállítás egy óriási termében, amelyben máskor a csillagos eget és annak forgását mutatták be csodálatraméltó módon a közönségnek, a Planetáriumban gyűlt össze a több ezer főre rugó ünnepi gyülekezet Itt a rajnavidéki Gusztáv Adolf főegylet elnöke, a közkedvelt elberfeldi lelkész, Niemöl- ber nyitotta meg az üdvözletek és beszédek sorozatát, kiindulva egy szép rajnai dalból, amelyet egyik honfitársunk hamar magyarra fordított s amely így szól: „Fekszik a zöldvizü Rajnában alant, Bűvös elenfántcsont s aranyszegélyü lant És ha valaki ezt a mélyből felhozza, Nevét lelkesült dal szájról-szájra adja, A halhatatlanság övezi homlokát, Köszöntve a jövő: a Rajna dalnokát.* Ezt a lantot szeretné — úgymond — kiemelni a Rajnából s ennek hangjai mellett köszönteni itt a német folyó partján összegyülekezett ünnepi közönséget, amely az apostollal azt tartja: »Azért most megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez a három : ezek között pedig legnagyobb a szeretet.« Különösen megható volt a lengyelországi lissai lelkésznek beszéde, aki arról szólt, hogy mint éhezi és szomjuhozza a lengyelországi német Á nemescsói artlkulárls templom. — Valamikor száz fala népe hallgatta Itt szóin Ju lélekkel a tiszta igét, amint a több ezernyi magyar, német, vend népnek egymásután három nyelven hirdették a papjai. nép Isten igéjét. A hívek 75°/0-a rendesen látogatja az istentiszteletet és 100% él az úrvacsorájával. Lengyelországba nem engednek már be német lelkészt és tanítót és így a lelkészek és tanítók száma évről évre fogy s rendkívüli módon (vándo’lel- készek, édesanyák iskolája, magániskolák, konfirmációi iskolák s alum- neumok segélyével) kell gondoskodni arról, hogy a felnőttek s kicsinyek vallási követelményeit kielégíthessék. Folyt köv. OLVASSUK A BIBLIÁT! Világosság! Okt. 25. Sötétség. I Mózes 1 . s. Tekints alá a lelked legmélyére, nem kietlen és puszta-e az? Mélységének színén, nem a sötétség tanyáz? Benépesült-e már hittel, reménységgel, szeretettel? Főrlötte lebegni kénytelen-e még mindig az Úrnak Lelke, vagy alászállhat és megpihenhet-e már előtte megnyilatkozott szívedben ? Vigyázz, a sötétség el ne takarja szemeid elől a néked éltet adni akaró isteni Lelket! Okt. 26. Bún. Péld. 2 . is. Szerencsétlen te, ha annyira eltölti szívedet a sötétség, hogy nemcsak önmagadban, hanem rajtad kivül is csak a sötétséget látod, annak útján jársz, vájjon tudod-e, hogy a sötétség útja az örök sötétségbe, a bűnnek útja az örök kárhozatba visz ? Vigyázz! állj meg ! térj meg a sötétség útjáról! keresd a világosságot! Okt. 27. Vakság. Péid. 29 : is. Szüköl- ködöl mennyei látás nélkül? Nem látod meg, amelyek lelked üdvére valók ? Kutasd az okát; honnan van rajtad e válság. Nem
