Harangszó, 1926

1926-01-31 / 5. szám

HARANQSZÖ 1926. január 31. élet terén is a javulást. E feltevés képezi Marx materializmusának alapját: a fundamentum a gazda­sági élet, minden egyéb, így az erkölcsi is annak természetszerű visszatükröződése, felépítménye. Ér­dekes, a világ államai kivétel nélkül a legnagyobb erőfeszítéssel küzde­nek Marx eszméi ellen s alapjában véve mégis őt követik a népek talpraállításának munkájában. Any- nyira behálózta a materializmus az emberiséget tetszetős jelszavaival, bódító elgondolásaival, hogy ön­kéntelenül is ezeknek hatása alatt igyekszik cselekedni. Az anyagot, a testet akarja kimenteni a reá­nehezedő életnek terhe alól s a zűrzavarban nem hallja a fuldokló lelki élet halálhörgését. Az apa oltja az égő házát, vagyonát akarja meg­menteni s közben bent a bölcsőben megfullad gyermeke; pedig a meg­mentett gyermek a lángba röppent vagyon helyett újat szerezhet, de a megmentett vagyon, legyen bár­mily nagy érték, a meghalt gyer­mekbe nem önthet életet. Tagadhatatlan bár, a gazdasági élet is bírhat hatással az erkölcsi életre, de a megromlott gondolko­dásban, az elvetemült érzelmekben vergődő világot nem emeli fel soha egy új, hasznos, értékes életnek magaslataira. A gondolkodásában becsületes, érzelmeiben nemes, éle­tében tiszta nép azonban, ha a nyomorúság rongyaiban is jár, gaz­daggá teheti önnönmagát, gazdaggá az államot. A nép lelki életének tisztasága ad értéket a külső ja­vaknak, a gazdasági életnek, az államnak. Amíg hazugság, csalás, szédelgés és gyilkosságok függenek felettünk, mint Damokles kardja, addig a vagyon sem egyéni, sem a közösség tekintetében nem kép­viselhet értéket s ha paritáson felül is jegyzik Zürichben koronánkat, de a tiszta erkölcsökön keresztül megnyilatkozó munkának kohójá­ban a rézfillér is arannyá hévül. Tiszta erkölcsöket pedig mi ad­hat? Egyedül a vallás. Vallástalan, hitetlen ember s nép erkölcseiben, cselekvéseiben megbízhatatlan; ily emberrel, néppel való érintkezés bizonytalanságba helyez, kétkedővé s tartózkodóvá teszi az egyént. S ez a gazdasági sűlyedés kiinduló pontja. A mai gazdasági krízis nem is a háborúval vette kezdetét, hanem a népeknek a vallástól való eltávo­lodásával, mikor világgá kezdték __34 ________________ r öpíteni aljas, haszonleső szándék­kal e jelszót: a vallás magánügy. Az államnak a vallás, az egyhá­zak iránti közömbössége mindenkor erkölcsileg beteggé teszi a népet. Tudatára is ébredt ennek bizonyos mértékben a mi törvényhozásunk s egy-két bölcs törvénnyel hozzá­járult az egyházak nehéz, felelős­ségteljes nevelési munkájának meg­könnyítéséhez. Ez az ország talpra- állítási munkájának egyedül helyes útja s iránya: közreműködni, hogy a hitetlenségben elzüllött szívek a vallásban új életet nyerjenek, hogy az egyének tetőtől-talpig istenfélő, becsületes állampolgárokká legye­nek, odahatni, hogy megtalálhassa mindenki elveszett Istenét s Istennel együtt önmagát, célját, hivatását. Ez ma az államnak elsőrendű hi­vatása. A gazdasági szanálás is csak az erkölcsileg egészséges, vallásos szí­veken keresztül történhetik. Ha egyetlen rést is enged csak ütni az állam a vallás páncélján, ezer és ezer veszély tör be azon s meg­semmisítéssel fenyegeti. A kiváló munkálkodás elismeréséül. Dr. Pröhle Károly, a lipcsei egyetem evang. theológiai fakultásának tisz­teletbeli doktora. A theológiai doktori grádust, ősi szokás szerint, főképpen a német- országi egyetemek evang. fakultásain általában vére nem »rite«, vagyis vizsga, ill. »szigorlat« alapján, hanem a theológiai tudomány és egyházi élet terén kifejtett hosszas és kiváló munkálkodás elismeréséül »honoris causa« tiszteletből, szokták egyesek­nek adományozni. Ebben a nem mindennapi, kiváló kitüntetésben részesült a közelmúlt napokban a m. kir. Erzsébet tudo­mányegyetem Sopronban működő evang. hittudományi karának tudós professzora és e. i. prodékányja: dr. Pröhle Károly, akinek a lipcsei egye­tem evang. theol. fakultása ezt a tiszteletbeli theológiai doktori címet egyhangú határozatával adományozta. A szép kitüntetés bizonyára dr. Pröhle Károly számos barátjának, ismerőjé­nek, tisztelőinek és tanítványainak szélés körében is osztatlan örömöt fog kiváltani, annál is inkább, mert a kitüntetésnek nemcsak dr. Pröhle személyére, nem is csak a theol. fakultásra, valamint a magyarországi evang. egyházra való vonatkozásban, hanem különösen mostani szomorú körülmények között, nemzeti szem­pontból is méltán tulajdoníthatunk kiváló súlyt és jelentőséget. Isten tartsa, éltesse a kiváló tudóst és em­bert a theol. tudományosság, egy­házunk és a kér. nemzeti kultúra javára és dicsőségére. Ad multos Annos 1 Nagybányai Horthy Miklós Magyarország Kormányzója Ö Fő- méltoságának fövédösége alatt mű­ködő Országos Segítő Bizottság az árvízkárosultak felsegitesére. Adakozzunk az árvízkárosultaknak! Szent karácsony estéjen megcson­kított hazánkat súlyos csapás érte. Amikor más helyütt a karácsonyfák gyertyái kigyúltak, elemi erővel tört rá Békés, Bihar és Zemplén várme­gyék egy részére a vízáradat. Elsö­pörve mintegy 47,000 hold termését, földönfutóvá tette közel 600 tanya lakóit és romba döntötte házaikat. Az a segítség, amelyet a hatóság és a társadalom nyújtottak, csak arra volt elég, hogy a menekültek betevő falatot kapjanak és fedél alá kerül­jenek. A kár azonban igen sok mil­liárd, s most még teljesen fel sem becsülhető, mert egész terjedelmében majd csak az árvíz eltakarodása után mutatkozik, de az már most bizonyos, hogy a károsultaknak még unokái is attól lesznek koldusok, hacsak segít­ségükre nem sietünk. Ezért fordulunk a magyar társa­dalomhoz. Színmagyar családok százait, talán ezreit kell talpraállítanunk, a pusz­tulás helyébe virágzó, dolgos életet teremtenünk. Országos Segélyalapra van szükség, akkorára, hogy a vesze­delemnek nyomait is eltüntethessük. Kérő, sürgető szóval kiálltjuk ezt bele a magyar társadalomba az Or­szágos Segítő Bizottság nevében: nyújtsa mindenki segítő kezét sze­rencsétlen testvéreink felé. Minden adomány az erős magyar szeretet meleg kézszorítása lesz, amely meg­érezteti a károsultakkal, hogy bíz­hatnak, mert a nemzet nem hagyja el őket. Az Országos Segítő Bizottság a kormány erkölcsi vértezete alatt eszközli a gyűjtést és az adományokat az utolsó fillérig a károsultak támo­gatására fogja fordítani. Hisszük, hogy minden magyar anyagi erejéhez ké­

Next

/
Thumbnails
Contents