Harangszó, 1926
1926-08-22 / 33-34. szám
XVII. évfolyam. 1926. augusztus 15. 33—34. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: i OanántUll Lotlier-SiöTBtsÉa ti Oraiigos I.utlier-HzÖTot- aég hivatala« lapja. Kéalratok, előfiaetóai dijak 6a reklamAolók a HARANGSZO aaerkeaatd- kladóhlvatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Boldogok, kik hátuk népével Az Istent híven tisztelik. Szarkeaztó-ki adóhivatal: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. Flókkíadóhlvatal .Luther-Táraaság' könyv- kereskedése Bndapeat, vm., Szentklrályl-u. 51/a. A „HARANGSZO** slőfiaetésl ára: a harmadik negyedévre 16.000 korons. Félévre 30.000 korons. Csoportos küldéssel lO’/v-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; as utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. Szent elégedetlenség. I. Timotheus 1. 611. „Te, óh Istennek embere... kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.“ S zent elégedetlenség! . . . Hát ilyen is van ?... Igen! Mindig légy megelégedett azzal, amid van, de sohase légy megelégedett magaddal, amint vagy! Csendes megelégedésed vonatkozzék életed külső viszonyaira, az elégedetlenség pedig életed belső körülményeire, lelki életedre. Panaszkodásod, elégedetlenséged csak így beszélhet: „Oh, milyen szegény vagyok én a keresztyén erényekben!“... Itt légy hát telhetetlen; lelki, erkölcsi életed állapotával légy elégedetlen! Nézd, talán igazságos szoktál lenni a legtöbb esetben, de ezzel még ne elégedj meg, törekedj a teljes igazságra, hogy felebarátodat soha meg ne károsítsd és meg ne rövidítsd abban, ami őt illeti. Talán vallásos is vagy egy kicsit, de ez még nem elég; fogjon el a szent elégedetlenség, és törekedj olyan istenfélelemre, amely az Úristent mindenekfelett féli és szereti. Van egy kevés hited... elő hát azzal a szent elégedetlenséggel, mely nem pihen addig, míg az ingadozó, félénk hitből kőszikla-hit nem lesz, mely mindent semminek állít, csakhogy a Krisztust megnyerhesse!... És így tovább. Szeretet, békességes tűrés, szelídség... itt vagy te igazán szegény, talán mindennek csak apró csirája szunnyadozik benned. Ne elégedj meg a szeretet apró filléreivel, törekedj arra a mélységes szeretetre, amely nem gerjed haragra, nem keresi csak a maga hasznát és amely... soha el nem fogy! .. . Gyűjtögesd össze a békességes tűrés gyöngyszemeit és legyen edzett a lelked a szelídség gyakorlásában. Lesznek ám napok, amidőn jó hasznát veszed mindezeknek . . . Ugye mennyi még a csiszolni való saját magadon is! Ugye menynyit kell még tenni; mennyi munka vár rád! Lásd, ez az elégedetlenség szent; ez a harc szép, jó és áldott.. . Uram! adj erőt a hitnek szép harcára! . . . M ikor még — ezelőtt 20—25 évvel — a soproni ev. líceum tanulója voltam, derék vallástanárunk, kinek személyét és munkásságát éretlen ésszel nem tudtuk igazán megbecsülni, sokszor hangoztatta előttünk: „átmeneti időket élünk“. Nem tudom miért, ez a mondata már akkor megragadta figyelmemet, bár akkor még nem igen értettem meg, hogy mit akar vele mondani. Hiszen mint afféle éretlen diákgyerek, csak a legközelebbi órák gondjaival törődtem s gondoltam magamban, csak hadd éljünk átmeneti időket, majd elmúlik az „átmenet“, aztán rendbejön minden. De bizony, ahogy múltak az évek, mindig jobban belekerültünk az átmenetbe, sőt a zűrzavarba! S mióta végigzúgott felettünk a háború, meg a felfordulás és a rettenetes magyar nemzeti szerencsétlenség, aztán gazdasági életünk válsága, az Istenbe vetett hit válsága, azóta már jól tudom, mert magam is látom, hogy mit jelent „Urain, ha jól megvizsgálom Eddig lefolyt éltemet: * Gyengeségem, gyarlóságom Rettegteti telkemet; Mily sokképen vétkeztem, Hányszor elfeledkeztem Jóra intő törvényedről, Éltet adó beszédedről. Atyám tiszta szívből bánom Sokszori botlásomat. Megjobbítani kívánom Sok bűnös szokásomat, Hogy mint igaz keresztyén, Megváltómat követvén, Szívemet a bűntől óvjam S gyarapodjam minden jóban.* Ámen. az az „átmeneti idő“. Azóta is sokszor eszembejutott az én bölcs vallástanárom mondása, aki már akkor, azokban az aránylag nyugodt és biztonságosnak látszó években megsejtette, hogy valahogyan nincsen rendben a világ sora s azért emlegette nekünk az „átmeneti időket“, mert meg akart bennünket tanítani arra, hogy hol és kinél találhatunk oltalmat, segítséget, útbaigazítást az „átmenet“ ideje alatt. Ahogy mostanában figyelgetem az élet folyását, meg az embereket, a cselekedeteiket, aztán olvasgatom a lapok híreit, azt látom — s velem együtt azt hiszem sokan — hogy még mindig ugyancsak benne vagyunk az átmenetben és néha-néha valósággal megdöbbennek: mi lesz és mi lehet ennek a vége? A lelkem valami izgatott, nyugtalanító érzéssel van tele; valami nagy bizonytalanságot érzek magam körül, mintha valami nagy veszedelem közeledne felém, amely fenyeget engem és mindnyájunkat. Átmeneti idők. Irta: Hering János. Uendelje meg Kapi: AZ ÚB OLTALMÁBAN o. történeti elbeszélést.
